Támad a sötétség, érzem.
Mindent föltesz egy lapra.
Ha majd tőle elvérzem,
nem marad ember holnapra.
Elmémet koptatja egyre,
szívemet rágja folyton.
Nem várok tőle kegyre,
félelmem versekbe fojtom.
Magadba nem menekülhetsz,
ha a sötétség bentről árad,
de a Nap is éjre ülhet,
ha más ember lesz a várad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.