Valami mély fájdalom ütött tanyát bennem.
Messzire űzném tőlem, ha lehetne, tova.
Barna sötétségétől szívem visszaretten,
megmerítkezni benne nem vagyok ostoba.
Ott lappang tehát bent, mélyen érzelmeimben,
és ködbe von minden világos ítéletem,
menekülésem előle sehova sincsen.
Tavaszra is mindig elhozza jeges telem.
Talán csak puszta játék lenne ez szavakkal,
de befolyásolja már szinte egész valóm.
Hogyan is közölhetnéd magadban a vakkal,
hogy milyen a nyári alkony színe a tavon?
Valamit érzek a mélyben, hogy nincsen rendben,
és kívül nem találok rá magyarázatot.
Talán most is az idő billent ki, és bennem
ez kavar egymásra folyton rendet és látszatot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.