Már a lépés sem kell közénk,
a személy burkának kerülgetése;
szikrázva csattannak össze páncéljaink,
amikor súrlódva találkoznak útszűkületben.
Felvont felvonóhidak, kapurácsok,
vastüskékkel megtűzdelt árkok mögött
kietlen kőerődök cementfalai kacagják rátok -
ránk magányunkat keserűségünket:
íme, ez lettél, ember!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.