Hittem sok dalomban,
forradalomban.
Élhetnék szebben?
Még szerelemben?
Múlnak az évek,
elhagy a lélek,
ritka az álom.
A hajnalt várom.
Kívülről látnak
lassan már árnynak:
ott, ahol voltál,
holnap egy holt áll.
Előtted semmi
sincs hova menni.
Minek a hegyre
mászni csak egyre?
Mozdulni nehéz.
Ennyi az egész:
csak csendben lenni,
azután ennyi:
Gép előtt ülünk,
szőrös a fülünk,
csak hő a hasunk.
Semmit nem hatunk.
Föld műveletlen,
ember szeretetlen.
Hajtjuk a malmot.
Ekkora barmot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.