Sötétben indulnak még a napok,
de én egész nap sötétben vagyok.
Rajtam ül egy bikafejű barom,
mellkasom nyomja, bár nem akarom.
Szédül a fej,és zihál a tüdő,
nyögni sem tudom, hogy nincs levegő.
Pattan a szemgolyó az üregben,
e barom alatt már régen elvesztem.
Szinte nincs éjem, és nincsen napom,
hogy rám telepedett ez az Ős Barom.
Fejemről leeset az ékezet.
Elvesztem, ha senki sem nyújt kezet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.