| Rating: | ★ |
| Category: | Music |
| Genre: | Jazz |
| Artist: | John Coltrane |
Sokáig vártam, mikor fejezik be a zenészek a hangolást, és kezdenek el zenélni végre. De úgy 10 perc után rájöttem ez egyrészt nem koncert-, hanem stúdió felvétel volt, a zenészek pedig nem hangolnak, ez már A ZENE.
Jó. Annyit én is tudok angolul, hogy a "free" szabd(ság)-ot jelent, de a szabadság nem jelenthet mindenfajta megkötéstől való függetlenséget. E gondolatból számtalan irányba nyílna lehetőség a folytatáshoz a politikától a történelem filopzófiáig, stb. de e lehetőségeket meghagyom másnak :) .
Igaz, "beismerem, Aromo", hogy tócsisütés közben vetemedtem első ízben végighallgatni ezt a már több hónapja meglévő CD-t, de ez a mechanikus elfoglaltság még mindíg jobb lehetőséget nyújt a zenére történő figyelésre, mintha ugyanezt a számítógép mellett tettem volna, mondjuk e-mailjeim olvasása közben.
Voltak a zenében olyan pillanatok, amikor azt hittem, most már kibontakozik valami zene a káoszból, de be kellett látnom, mindíg tévedtem. A szabadság ebben a műben oly mértékű improvizációt jelent, ami engem véletlenszám generátorral létrehozott (régebben kockadobással csinálták és aleatoriának nevezték - legalábbis gimnáziumi emlékeim szerint :) ) zajra emlékeztet.
Felmerül bennem a kérdés: Zene ez?
Nincs dallam, nincs ritmusm nincs szerkezet, nincs harmonia (harmoniátlanság sincs). Néncs érzékelhető dinamikai koncepció. Van helyette káosz, zenei műszóval kakofónia.(Ja, ha zenbei műszó van rá, akkor lehet, hogy mégis zene?)
A lemez végighallgatása után egy cinikus mondás jutott eszembe:
"A műtét sikerült; a beteg meghalt."
(Gondolom) ez esetben is sikerült a kísérlet, hiszen a lemez megjelent (Ascension), sőt újrázásra is sor került (Ascension - II.). Attól tartok azonban, hogy a zene belepusztult a lemezen ebbe a műtétbe.
A mű hallgatása közben eszembe ötlött: biztos, legalább a zenészek élvezték játszani a lemezfelvételt, hiszen nem volt semmi előírásuk, nem volt zeneszerző, tanítóbécsi (néni) karmester, azt játszott mindenki, amit, és ahogyan akart. De ez a feltevés is megkérdőjeleződött bennem a "mű" végén. Itt vettem észre ugyanis az egyetlen halovány zenei funkciót: a zene mintha érzelmi állapotot írna itt le, ezáltal az Ascension utolsó 1-2 perce mintegy coda-nak is felfogható. Mintha a zenészeket lassanként elöntötte volna egyfajta boldogság, hogy végre abbahagyhatják hangszereik, önmaguk, társaik és a hallgatóság kínzását, letehetik hangszereiket és hazamehetnek.
"Sajnos" a CD tartalmazta az Ascension-II.-t is.
John Coltrane: Ascension-I. és Ascension-II.
Miután a tócsi mind megsült, az olajfoltokat feltakarítottam a konyhában (de a gázt elfelejtettem elzárni az olaj alatt feleségem szerint), kiveszem végre a CD-t a lejátszóból, és visszateszem a polcra.
Sorry, I cannot speak English so well to be able to translate my review. In shortly: I cannot understand, why you are calling this music. (Although I can agree, that Coltrane is musician and not bad, but NOT for this record, I guess).
