2009. január 16., péntek

Eltörött a cipőm

Ma reggel, cipő tisztítás közben (igen ilyet is szoktam, bár nem túlságosan gyakran) vettem észre, hogy eltörött a cipőm. Nem kiszakadt, nem a talpa vált le, a sarka törött le, vagy a másfél centi vastag talp elkopása miatt lyukadt ki, esetleg vált szét a felső rész egy varrás mentén. Nem. Az említett másfél centi vastag fröccsöntött (?) gumitalp törött teljesen keresztbe, mégpedig normális ember által meg nem nagyon érthető helyen: a lábfej alatti rész közepén, ahol sem hajlításnak, sem pedig más erőnek nincs kitéve.
Nem igen használom a cipőt másra, mint járdán való közlekedésre, naponta összesen mintegy 2-3 km távolságban. Azaz, viselése megfelel a "szokásos mindennapi viselésnek" hiszen csak "mérsékelten vízálló", ezért gondosan kikerülöm a pocsolyákat, nehogy átázzon a gumitalp. Ugyan a gumiról még kisiskolás, vagy tán óvodás koromban megtanultam, - ami tudásnak a későbbiekben gyakorlatban nagyszerűen hasznát lehetett venni másféle gumitermék használata során - hogy nem engedi át a különbféle folyadékokat, így a pocsolyák túlzott kerülgetésének sincs értelme. Azaz a mai nap reggeléig nem volt. Immár azomban nem a gumitalp, hanem az a fölött lévő vékony kartonpapír választja el a talpamat a járdán található nedvességtől (lásd még a Don-kanyar papírtalpú bakancsait).
A cipőről tudni kell, hogy a mai napon még nincs egy egész hónapja birtokomban, mert karácsony előtt vettem, egy kiárusításon, miután az előző cipőm sarka környékén szakadt el a felső része mintegy 3 cm hosszan. Azt a cipőt tavaly nyáron vásároltam egy Aucha vagy Disco (izé nem így hívják) bevásárló központban, miután az előző cipőm felső része törött ki . Az előző sem élt meg egy évet, és ez így megy most már négy - öt éve. Volt valamikor egy cipőm, ami eléggé tartósnak bizonyult, de, mivel eléggé csámpásan járok, félre kopott a sarka. A házunk alagsorában akkor már egy éve, vagy valahogy így, volt egy kóceráj, ami fölé ki volt írva nagy piros betűkkel: "Cipész".
Nosza levittem hozzá a cipőt, és megkérdeztem, mennyiért cserélné ki a lekopttt gumitalpat egy másikra. Miután megegyeztünk, közölte, hogy egy hét múlva mehetek a cipőért. Másfél hét elteltével hazafelé menet (a kapunk szomszédságából nyílt az üzlet) benéztem hozzájuk, a cipőért. Sajnálattal közölték, hyogy a talpat ugyan már lecsiszolták, de a gumitalphoz való anyaguk éppen kifogyott, és a jövő hét elején szerzik be, tehát, kb egy hét múlva érdeklődjek. Egy hét múlva történt érdeklődésemre kiderült, hogy az a ragasztó, ami a műhelyben van, nem fogja meg a gumitalpat. A mesternek otthonról kell hoznia ehhez a munkához ragasztót, de ő csak hetente egyszer utazik haza, mert vidéken lakik, érdeklődjek a következő hét végén. Egy hét elteltével ismét bekopogtam, amikoris kiderült, hogy a cipőtalpat felragasztani képes ragasztót otthon felejtette a "cipészmester" a vidéki otthonában, ahova csak hetente egyszer jár haza, tehát, a jövő héten.
Kb 4 hét elteltévcel kézhez kaptam a cipőt a ragyogó új gumitalppal, ami az első nap levált a cipőről. Mikor visszavittem hozzájuk, sajnálattal közölték ( a felesége, a "mestert" nem is láttam többet), hogy inkább visszaadják a pénzt, de nem tudnak mit kezdeni a cipővel.
A cipőt csak tavaly dobtam ki, miután a gumitalp egy részéből már több ízben készült csapszelep (emlékszik még valaki rá, hogyan kell "megpőrőzni" a csöpögő vízcsapot?).
Azóta a cipész műhely már átalakult ital kiméréssé (a bérlő azonos, amit a lakó közgyűlésről tudok), majd az ital kimérés másfél hónappal később történt megszűnése után egy vadvízi túrákra szakosodott utazásszervező irodát nyitottak a helyén. Ez sem élt (a mi földszintünkön) egy évnél többet. Jelenleg raktárhelyiségnek béreli az üzletet a sarki "Közért", ami persze már nem "KÖZÉRT"...
Mindebből mit akarok kihozni? Igazából abszolúte semmit: tök mindegy, hol veszem a cipőmet: régimódi cipőboltban, bevásárlő központban, vagy kínai kócerájben. Tök mindegy, hogy a cipőt 18000 Ft-ért, vagy 6000 Ft-ért veszem: egy évnél tovább nem húzza a lábamon akkor sem, ha manapság nem focizom benne a srácokkal a grundon, mint amiért 40 éve anyám morgott (bár én akkortájt sem voltam nagy focista).
Mivel munkába járni muszáj, mezítláb utálok járni városi aszfalton télvíz idjén meg pláne, ezért kénytelen leszek a mai nap folyamán újabb fél évre (?) szóló beruházást tenni.

2009. január 8., csütörtök

Windóz XP szívások - ez már tényleg szokásos?

Csak emlékeztetni szeretnék a korábbi bejegyzésemre a címmel. A jelenlegi állapotból nézve már tágabb összefüggésekben látom a helyzetet:

Kaptam egy, a meglévőnél kissé jobb paraméterekkel rendelkező Geforce videokártyát az öcsémtől, és úgy gondoltam, kicserélem a gépemben lévőt. Egy füst alatt újra telepítem az NVídia drivert, is - azaz updatelek a legújabb verzióra (ha már működik az új kártya).

Dugd be, és játssz! No (ezúttal) nem arra kell gondolni, hanem a Pici és Puhától származó jelszóra (hogy a fenébe megy nekik? Mint az alábbiakból kiderül, időnként TÉNYLEG pici és puha, amit be kellene dugni és játszani kellene vele).

Mi sem könnyebb, mint egy Winfos kompatibilitási listán szerepló videokártyát betenni egy új gépbe. Doboztető le, csavarhúzóval egy csavar ki, egy kábel lehúz, az AGP slot melleti műanyag rögzítő pecket kicsit oldalra húzni, hogy el ne törjön, az új kártya be a helyére, csavarral rögzít, kábelek (egy db, kissé nagyképű a többes, sőt a "kábel" is: inkább csak drót(ocska) ) vissza a helyükre, ház vissza. Még néhany dugás (monitor, billentyűzet, hangkártya kábelek, végül táp), bekapcs, boot....

No most telepíccsünk. Mármint a hajcsárt. Vagy vezetőt? Szóval drivert. A kártyán NVídia chip van, az NVídiától már letöltöttem a legutolsó drivert, setup start.... OK, lefutott. Nézzük az eszközkezelőt: gyanús: a telepített video eszközöm valami vgasave... Nem GForce? NEM!. Valamit elronthattam a telepítéssel. Mit is? Fussunk neki újra! Setup indít, tovább, tovább, tovább Jé itt nem is lehet elrontani semmit, semmi másra nem is lehet kattintani, sőt a vissza gombra sem (akkor minek ide? ...de ez más kérdés). Most már olvassunk is: a telepítésnek vége, a rendszer nem változott. TESSÉK? Akkor mit is csináltam itt már egy órája?

Új indítás. Setup... hibaüzenet a végén: " a paraméter nem megfelelő." MILYEN paraméter? Az anyád... Nem kértél semmiféle paramétert! ...dugd be és játssz!...

Még néhány próbálkozás, de nem vezet eredményre. A rendszer nem változott... vagy a paraméter nem megfelelő. Ez a két kimetele lehetséges az NVídia driver telepítésének. Egyik esetben sem használható a 3d sokmilliós színt produkálni képes videokártya - ami persze már szintén nem mai gyerek.

Ezután következik a - némileg - szakszerűbb megközelítés: kérjünk segítséget! Egyszer már kaptam segítséget egy (konkrét) fórumon egy spyware fertőzés felszámolásához, és ez tényleg hasznosnak, szakszerűnek és végrehajthatónak bizonyult. Leírva ez új esetet, megspékelve az alaplap, a kártya, a driver verziók azonosítóival, írtam egy bejegyzést a fórumra. HILFEEEE!!!!!  (persze kicsit szolídabban...) Még aznap kaptam is egy választ rá: vegyem le azt az eszközmeghajtót - tudjá(to)k: drivert, amit éppen telepítettem, és tegyem föl helyette a 93.71-est, mert az a legjobb az én csatlakozó aljazom kezelésére...

Hej, de megörültem! Nosza töltsük le, telepítsük! Tényleg, a telepítés simán megmondta, milyen kártya van a képben (nem magyar: ultizni tehát nem jó), majd közölte, hogy hibák voltak a telepítés során: tudjuk: a paraméter nem megfelelő....

Ekkor kezdtem tágabb körben keresni: google, nvidia geforce xp "parameter is not correct" stb. Kiderült, (az azóta eltelt időben), hogy nem vagyok egyedül. SŐT! szinte mindenki, aki ATI vagy NVídia chippel gyártott videokártyát használ XP-hez előbb utóbb szembe kell nézzen azzal, hogy a gépe nem tudja mejeleníteni azt a sokmillió színt, amiért sokezer forinttal (sok dollárral, fonttal, stb....) fizetett.

A kártya gyártójának weboldalán persze semmi segítség, a driver ügyekben az NVídia honlapjára zavarnak, ahol semmi nincs a telepítési hibákról. Csak a levelezési listájuk van telve vele, ahol felhasználók panaszkodnak az én esetemmel pontosan egyező, vagy kísértetiesen hasonlító esetekre, és más felhasználók (tehát NEM a gyártó support!) ad mindenféle megoldási javaslatokat, amelyek NEM használnak.

Ugyanez a helyzet a PICIPUHÁVAL. A helpjükben leírják, mit kell tenni, ha vgasave jelenkezik driverként, csak azt nem, hogy mit kell tenni akkor, ha az, amit írnak nem működik. Márpedig nem...

Van radikális megoldás a fórumozók szerint: újra telepíteni a rendszert. Namármost. Az még hagyján, hogy egy dugd be és játssz tulajdonságokkal rendelkező operációs rendszert inkább nekem kell operálni, minthogy az operálna, és nem akar játszani, ezért újra bedugom, de mi lesz az elmúlt évben kialakított munkakörnyezettel, a feltelepített programokkal? Ez a keményebb dió, mert egy újra telepítést meg lehet úszni 2-3 óra alatt, de ez után még mindíg használhatatlan marad a géped. Néhányszor már telepítettem újra otthoni gépet a régi DOS-os időktől napjainkig, és tapasztalatom szerint egy frissen feltelepített operációs rendszer napi használhatóságához nekem kb 1-másfél hónapra van szükségem! (szoftverek telepítése, könyvtárak helyének, gyakran használt adatállományok helyének stb.... megtanulása...)

De a harmadik napon feladtam. Újra telepítés. Az utolsó pillanatban meggondoltam magam: Hátha... Második példányt telepítettem az Ablakokból, hátha át tudom majd vinni az alá legalább a telepített programok egy részét... (Vezess új utakra Lucifer?)

Az új verzió föl- és rátelepedett a gépre, mint a szél. A video kártyát kapásból fölismerte az NVídia driver, és be is konfigurálta. Na ja. De az eszközkezelő közölte velem, hogy sem hálózati sem multimédiás hardver nincs a gépemben. Akkor mivel is internetezem és min is hallgatok zenét?

Föl volt adva a lecke: Van egy operációs rendszerem, aminek szar a video funkciója, tehát nem multimédiás, sőt igazából semmire nem tudom használni, amire szoktam, vagy van egy operációs rendszerem, amin pl lehet DVD-filmet nézni, de csak néma filmeket ajánlott, mert nincs hangja, és onnan emilt sem lehet írni, mert nem tud a hálózati kártyáról. Kétségtelen, hogy valami tenni kell. Az új rendszer alá egyébként még azzal a lendülettel föltettem egy-két felhasználói programot is (pl a tűzrókát), mielőtt kiderültek volna a hiányosságok. Ez meggondolatlanságnak minősíthető, mint a későbbiekben kiderült.

Miután kiderült, hogy az új rendszer nem működik, elkezdtem nyomozni utána, mi a teendő, ha az egyiket le akarom venni. Márpedig le akarom. Egyszerű: egy konfigurációs file két sora közül az egyiket ki kell törölni (A MEGFELELŐT! A dolog ugye 2 esélyes!) és utána az az egész Winfos könyvtárat (A MEGFELELŐT!) a szemétbe dobni.

Megtörtént. Az újat dobtam ki. Ilyet - gondoltam - legközelebb is tudok produkálni (kis naív!) ugyanennyi idő alatt. Mi az nekem! Hosszú az élet, ráérünk telepíteni, a gyerekek nagyrészt felnőttek, éhes nem vagyok, sör van, ha hozok magamnak...

Vissza az eredetihez, kutassunk tovább az interneten, hátha akad valaki, aki tudja, mi a teendő! Még működik a rendszer, indítsuk a tűzrókát! Azám! De a tűzróka csak nem akar indulni. Nyöszörög, hogy neki most föl kéne állnia, majd összerogy és néhány durva kifejezést megeresztve kiszenved. HE? ENNEK meg mi a baja? Hát PERSZE! azaz valószínűleg. Hiszen újra telepítettem őkelmét a MÁSIK operációs rendszer alól. Miből gondolom, hogy el tud indulni EZ alól is? Ez csak tipp, de több más programmal is így jártam, tehát megalapozottnak tűnik a gyanú.

Ki volt az a féleszű, aki kitalálta, hogy egy számítógépen ugyanabban az adatstruktúrában kell tárolni a felhasználói programok beállításait, mint ahol az operációs rendszer beállításait tároljuk? Igen, a registryről van szó. Az új Winfos példány alá föltelepített programok ugyan ugyanoda települtek, mint a régi alól, jó esetben még binárisan azonosak is a fileok, de az új regisztrációs adatbázisba írt beállítások (pl az operációs rendszer helye és egyebek...) már nem. Ebből következően nagyszerű dolog egy gépre több operációs rendszert telepíteni, mert hacsak nem vagy zseni, és tudod minden program minden paraméterének összes értékének a jelentését, és azt, hogy mindezt hol találod a regisztrációs adatbázis 200000 értéke között, reményed sincs duál operációs rendszerű gép normális használatára.

Na most jön: kérem, kalandorok se kíméljenek. Elő a mentőötletekkel. De csak hathatós ötleteket kérek. Még jobb, ha héthetős vagy nyolcnyatós ötletet kapok (Aromo után szabadon).

A következő estén újra telepítettem. Közben rájöttem ugyanis a dolog nyitjára: Azért nincs az új telepített példányban hangkártya, és hálózat, mert a rendszer nem ismerte föl az Intel alaplapra integrált hangkártyát és hálózati kártyát. Nincs benne driver hozzá! Na de EZ hogy lehet? Hiszen már volt föltelepítve egy Windóz ezen a gépen és AZ honnan tudta, hogy milyen a hangkártya és a hálózati kártya? Mert tudta, hiszen működött. Hát persze! Az alap telepítés után le kell futtatni a hangkártya és a hálózati kártya telepítő szoftvereit. Még szerencse, hogy egy csomó driver telepítőt letöltöttem az Intel honlapjáról a gépemhez a múlt héten. Nosza futtassuk le őket! Megvan. De hálózat az nincs. Mert a hálókártya telepítőjét elfelejtettem letölteni (nem is tudtam, hogy kell neki). Na most mi a fenét csinálok? A gépen nincs hálózat, tehát nem tudom letölteni a hálózatot telepíteni tudó szoftvert, hogy telepíthessem a hálózatot, hogy letölthessem a hálózat telepítő....

Hát akkor irány a kocsma! De ez csak legközelebb, mert elmúlt éjfél. Viszem az USB kulcsot, lertöltöm a hálózati kártya szoftverét, hazaviszem az USB-n majd telepítem a hálózatot és mindenki HAPPY lesz. Még én is mert megiszom egy sört, mire lejön a driver.

Persze, a munkahelyemen is letölthetném ez a dirvert, ha nem lenne letiltve minden gépen az USB port és a floppy is. A kollégám is kérdi, minek nekem ide USB port? Letöltöm a szoftvert, e-mailen elküldöm haza. Majd miután telepítettem a hálózatot le is fogom tudni tölteni a hálózat telepítő drivert.

Szóval marad az internet kocsma, hacsak nem akarok az öcsémmel sörözni. Már, ha ráér!

Másnap estefelé jár, hazaértem a munkából. Ugyan a drivert a hálókártyához beszereztem az Intel honlapjáról (már ha ez az ami kell, de bízom benne), de hogyan viszem haza? A munkahelyemen az I/O eszközök le vannak tiltva (különös tekintettel a floppyra - egyébként meg ki használ ma már floppyt?) , és az USB portokra. Ugyan ott lóg a nyakamban egy (picike, mert elég régi) USB drive, de a nagy kérdés ismét fönnáll: Hova dugjam be?

Mert, mint föntebb írtam, elküldhetem emilben egy free mail accountra (bár a 8.5 MB kicsit nagy csatolt állománynak), és ha nincs, nyithatok egy gmail, freemail etc...-t, vagy feltölheretm rájuk http-vel a böngészőből...de hogyan töltöm le? Ahhoz, hogy le tudjam tölteni a hálózat eléréséhez szükséges drivert, szükségem lenne egy, a hálózat telepítéséhez szükséges driverre....

OK. Kérdezősködjünk, nincs-e valakinél olyan gép, ahol egy (azaz konkrétan EZT és nem MÁST) ki lehetne másolni.... DE VAN! Az ügy megoldva.

Újra itthon.Némi favágás (szó szerint, ezúttal, a fűtéshez: rohadt hideg lesz az éjjel, be kell durrantani a cserépkályhába estére) után, startup.

Kék halál. Volt már ilyen.... Még 98-ban utoljára. No lőjük ki a szemét szemét! Startup...  Kék halál. Na, ennek a fel sem tréfa! De tényleg! Indítsunk harmadszorra is, aztán lássuk, mit tehetünk. Hol is az öcsém telefonszáma? (Nálunk - azaz az én szememben Ő a hardveres-szoftveres házizseni - néhány utcával arrébb és marha kevés szabad idővel).

Harmadszorra elindul. Dugjunk egyet megint! Ezúttal az USB drive-ot a helyére. Ezen a gépen van vagy öt megfelelő luk, és fénykorában - azaz a múl héten még bármelyik - sőt egyszerre, párhuzamosan több is működött rajta. Hát most az első nem működik (amelyik kényelmesen elérhető). A második sem - ez is az elején bvan, és kényelmesen elérhető. Na még egy próba... próbáljuk hátulról megközelíteni a ... dolgot. Plimmmm! Új hardver eszköze van! Voila! itt van rajta a file, amit hazahoztam. Nem indítjuk, bemásoljuk gyorsan a merevlemezre, amíg még él az USB drive. Mit ehet tudni.... Ez ugyanis nem varázslat, ez a nagybetűs Ámítástechnika. Na megvan. Települj! Telepedik. Jóóóó!

A firefox megdöglött tegnap, de van IE. Induljunk azzal. Startlap: Picipuha weboldal, pucolás innen! Firefox letölt, telepít. Ezúttal életre is kel a tűzróka, nem úgy, mint a tegnap esti verzió a DVD-ről... Jó lesz fejben tartani, hogy AZ a példány nem jó. Iránya multiply, hogy végre befejezhessem ezt az odüsszeiát.

Persze koránt sincs vége. "Munkás" napok közelegnek - pontosabban a következő éjszakákon is lesz mit csinálnom: van még egy-két dolog, amit föl kell rakni, és vészforgató könyvet - azaz a fenét: nem a vészt akarom én forgatni! - vész forgatókönyvet (Így már jobb) kellene kidolgozni a legközelebbi összerogyásra.

Most ugyanis majdnem mindenem megvan, de azért van, ami nincs. Például elvesztettem az összes könyvjelzőmet, mert azokat elfelejtettem kimenteni. Persze ez így nem igaz: Egy részük megvan, de az utolsó mentés 2008. július 6. és az bizony már régen volt.

Nincs még tűzfalam sem, hogy el ne feledjem. Nincs még vírus védelem spyware védelem és rootkit kereső telepítve. Tehát: Munkára fel!


Összefoglalóan (Juhorkának :)) ):

Az Nvidia driver telepítéséhez előbb a az alaplapnak megfelelő chipset driverét kell föltelepíteni. Nem a burgonysziromról van szó, hanem ez - mint megtudtam - egy olyan áramköröket tartalmazó egység, ami a perifériák: hálózati, video, kértya, merevlemez és floppy vezérlő, billentyűzet, stb stb... és a CPU - azaz a centrális processing unit: a processzor közti kommunikáció forgalmi rendőre. Ez a fránya XP mindenféle szemétségeket produkál, ha telepítése után - és az említett eszközök telepítése ELŐTT! nem telepítjük ennek a chipsetnek a driverét (hogy ezt mér' nem rakja föl a Windóz telepíttő? Mert azt előbb csinálták (vagy egy évvel), mint az alaplapot, amin fut, és úgy tűnik, az én telepítőmön nincs rajta. Kellene lenni valahol egy másik példánynak is (legalább egynek) de azt meg elhányhattam valamelyik sarokba, mert nem találtam.

Szóval, ha ez nincs fönn, akkor áll elő a vgasave állapot. Lehet, hogy a chipset driver utólagos telepítésével ez megjavul, de nem vagyok benne biztos.

Azért egy - két dolog még mindíg nyugtalanít:

1. Az nvídia grafikus driverrel az elmúlt - majdnem pontosan - egy év során kétszer volt bajom -  a csili-vili videó kártya csak alapüzemben volt képes dolgozni. Tehát (legkésőbb) mintegy fél év múlva ismét rendszer összeomlás várható.

2. Tudjuk - tényleg? - hogy az a rendszer (adat) nem rendszer (adat), amiből csak egy példány van: tehát: menteni, menteni, menteni! A gépemen lévő adatokról általában van is mentésem. De! Ahhoz, hogy egy ilyen herce-hurcát elkerüljek, szerintem nem elég egy-egy rendszer visszaállítási pont beállítása - tetszenek tudni mi az? Ha nem, tessék sürgősen utána nézni a helpben, és használni! -, de nem ártana egy stabil rendszer állapotról egy teljes mentést sem csinálni, mondjuk DVD-re. Az 4.5 GB, csak az a baj, hogy egy-egy mai gépen ennek a többszörösét foglalják le csak a telepített operációs rendszer és a programok. Az enyémen most éppen mintegy tízsszeresét...

Na ez az, ami zavar:

Tehát egy teljes rendszermentés 40 GB, azaz 10 DVD. Na jó, egy jó backup (ez jelenti a háttértárra való biztonsági mentést) program ezt kb felére-harmadára tömöríti, és a darabolást is megcsinálja, de ki az, aki erre hajlandó, mondjuk két havonta négy-öt órát szánni egy hobby gép esetén? Ha a munkádról van szó, ki ne hagyd a mentést! Végy néhány újra írható DVD-t, egy jó DVD-re író backup programot, és készíts tervet. Lehetőleg legyen a mentéseidből legalább egy előző is, ha az utolsó nem sikerül, az előzőhöz vissza lehessen nyúlni. Legalább az (üzleti, otthoni egyéb...) adataidat mentsd el, de a fentiekből okulva egy-egy jól működő rendszer állapot visszaállítható mentése sem tűnik túl nagy hülyeságnek. Mennyibe kerül egy órád ha dolgozol? És a szabadidődből? Egy doboz DVD megéri?

(bocs, itt magamat győzködtem).

3., Mi is van a ma már kétszer jelentkezett kék halállal? Lövésem sincs. Na ez az, ami most ebben az ügyben leginkább nyugtalanít.