2010. november 30., kedd

A Folyó novemberben

Teraszon állok a város felett.
A szél veri arcomba a permetet,
ami a szürke égből szitál -
rég volt, hogy véget ért a nyár.

Lábam alatt a folyó öreg.
Zavaros, piszkos barna víztömeg
hömpölyög, mint ezer éve már,
s partjain a nép tán egy csodára vár.

Pedig volt, hogy a partján élő nép,
amikor télidőn erős volt felszínén a jég,
azon népgyűlést tartott legott,
amelyen egy nagy király választatott.

A folyó most szürke és hideg.
Néha az őszi köd üli meg.
Esténként némán húz tova,
Nem úszik most már rajta korona.

Korona előtt úsztak egykoron
holttestek is e piszkos habokon.
A folyónak síkabb oldalán
estek a vízbe golyóval ütve át.

És ma a folyónak partjain
újra van, ki azt gondolja, megint,
talán kellene pár tucat golyó,
hogy vize legyen újra hullahordozó.

2010. november 28., vasárnap

Kapcsolatok

Nem is tudom, mi közöm hozzá.
Igazából több semmi sem,
csak annyi, hogy eltöltöttünk pár tucat órát
egy drót két végén, csevegve, többnyire kedvesen.

Belezavarodtam akkor a szituációba,
hiszen nem történt még velem hasonló soha,
hogy valaki embernek nézett volna,
és nem azt látta: itt egy automata,
amin, ha jó helyen nyomjuk meg a gombot,
a megfelelő reakció kiváltható,
és, ha mégsem úgy működik, tehát elromlott,
könnyen cserélhető, és eldobható.

Túl sok az eldobható kapcsolat manapság,
legalábbis én így gondolom,
és túl kevés az igazi, meleg barátság,
ahogyan eddig tapasztalom.

Ámbár az is lehet, hogy erről így csak én gondolkozom,
és másoknak a kapcsolatokkal nincsen semmi baja;
ez csak annyit jelenthet, hogy sok volt a rossz tapasztalatom,
vagy azt, hogy bennem van valamilyen hiba.

Pedig nem csak tudom, de úgy is érzem:
kapcsolatok nélkül életünk csak értelmetlen lehet.
Önmagadban megélni meddő érdem;
csak másokkal együtt élhetsz teljes emberi életet.


Dágványban


Beleragadtam a Létbe.
Lehúz a gravitáció.
Szárnyalni kellene az égbe,
de nem megy a levitáció.

Létet dagasztunk hasztalan,
bakancsban a sarat.
Lelkünk szárnyalna és nyugtalan,
a lét koloncként lábunkra tapad.

A dágványból szabadulni
talán csak más által lehet,
ha nem akarsz belepusztulni,
míg saját utadat keresed.

Az utat te mutasd meg másnak,
ha nem találod a sárban helyed!
Ha valakit
visszaadsz a világnak
a mocsárból, magadat is kivezeted.



2010. november 27., szombat

Lábfájás


Egyre jobban fáj a lábam.
Vissza menni kellene
a sebészhez, ki a nyárban
már megnézte, mit tehet.

Mondta, hogy legyen rá gondom,
ha elszántam magamat,
egy-két nap, és végigvágja
ripsz-ropsz majd a lábamat.

Lassan el kell szánnom magam
rá, mert, hogyha nem megyek,
ödéma is lehet rajta,
s annak rossz vége lehet:

Fél lábbal és egy mankóval
sétálgatni még lehet,
ámde táncot ropni majdan
az már nehezebb eset.



2010. november 26., péntek

Szívtelenül


Jó lenne tán szívtelennek lenni,
Akkor többé nem fájhatna semmi.
Nem hiányozna a szeretet,
nem fájdíthatná meg szívedet.

"Jól csak szívével láthat az ember."
Bánatot lát, véle, mint a tenger.
Mégis akad néha egy sziget,
hol remélhet még szeretetet.

Mégsem lehet szívtelennek lenni,
úgy nem lehet szívedből szeretni:
Ha nincs öröm soha szívemen,
mit sem érhet egész életem.

Gyöngyfüzér a ködben

Néha, mintha sűrű ködben járnék,
tapogatózom emlékek között.
Arcok derengnek föl: megannyi árnyék,
s nem látszik kapcsolat a homály mögött.

Pedig füzérként éltem fonalára
vagytok felfűzve mind, ti emberek,
kiket ismertem s egykoron szerettem,
vagy éltetek, és engem szerettetek.

Szigetek vagytok ti mind a végtelenben,
nincs is összefüggés sokszor köztetek:
csak a fonál, mi összekapcsol engem
véletek: a rég volt szeretet.


Betlehemes

Karácsony közeledtével sok társaságban készülnek fiatalok betlehemes játékkal. Egy népi betlehemes játék szövegével az alábbiakban nyújtok segítséget a készülődéshez:

Betlehemes

Mindenki:    Szabad betlehemezni?
Szabad!
Mindenki:           Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Pásztor1:           Hát az öreg hun marad? Gyere bé, öreg, gyere bé!
Öreg pásztor:    Nem megyek én, mert a füstölt kolbászt a nyakamba akasztjátok.
Pásztor2:           Dehogyis akasztjuk, dehogyis akasztjuk! Még, ha valaki akarná, akkor       
                          sem engednénk. Gyere bé, öreg, gyere bé!
Öreg pásztor:    Nem megyek én, mert a forró kalácsot a hónom alá dugjátok.
Pásztor3:           Dehogyis dugjuk, dehogyis dugjuk. Még, ha valaki akarná, akkor sem
                          engednénk. Gyere bé, öreg, gyere bé!
Öreg pásztor:    Nem megyek én, - na de mégis csak bejövök. Füstölt kolbászos, paszulyos,
                          paszomántos jó estét kívánok! Már én is itt vagyok. Cifra szűrömön a lyikek-
                          lyukak igen nagyok. Egész éjjel húzták-vonták, mégsem tudták elvenni tőlem a
                          farkasok. Lám, én már csak ilyen derék, öreg pásztor ember vagyok.
                          Tíz-húsz farkastól meg nem riadok, de csak egyet látok, rögtön elszaladok.
Pásztor1:           Ittál, öreg, ittál?
Öreg pásztor:    Itt állok. Hát aztán ettetek-e már?
Pásztor2:           Nem, öreg, nem, csak a csirkecombot nyalogattuk.
Öreg pásztor:    Hát aztán ittatok-e már?
Pásztor3:           Nem, öreg, nem, csak a kulacs nyakát szopogattuk.
Öreg pásztor:    Hát aztán aludtatok-e már?
Pásztor1:           Nem, öreg, nem, éppen most akartunk.
Öreg pásztor:    Hát akkor aludjunk!
…..
Angyalok:          Glória!
Pásztor2:           Hallod, öreg! Gomolya!
Öreg pásztor:    Bár csak a subám alá gurulna!
Angyalok hangosabban: Glória!
Pásztor3:           Hallod, öreg! Bagaria bőrcsizma!
Öreg pásztor:    Bár csak az enyém volna!
Angyalok énekelnek:
                          Betlehem kis falucskában
                          Karácsonykor, éjfél tájban
                          Fiú Isten ember lett,
                          Mint kisgyermek született.

                          Őt nevezték Jézuskának,
                          Édesanyját Máriának,
                          Ki pólyába takarta,
                          Befektette jászolba.

                          Az angyalok fenn az égben,
                          Mennyei nagy fényességben,
                          Zengették az éneket,
                          Dicsőség az istennek!
…..
egy kis angyal énekel:
                           Keljetek föl, pásztorok, pásztorok,
                           Mert nagy örömet mondok,
                           Ma született Jézusunk,
                           Rég óhajtott vígaszunk
.….
Angyalok mind kiabálva: Glóóóóriaaaa!
Pásztor1 álmosan: Hallod, pajtás? Angyaszólás!
Egy másik angyal csilingel 12-őt.
Pásztorok mind énekelnek:
                           Tizenkettőt ütött az óra,
                           Kelj fel, pajtás, nézz a csillagra!
                           Mert nagy ragyogás látszik,
                           Napfény csillaggal játszik,
                           Keljünk talpra!
énekelnek:
                           Pásztorok keljünk fel!
                           Hamar induljunk el
                           Betlehem városába,
                           Rongyos istállócskába.
                           Siessünk, ne késsünk,
                           Még az éjjel Betlehembe érhessünk.
                           Mi Urunknak tiszteletet tehessünk.
Énekelnek:
                           Ó, te áldott Jutka asszony, kelj fel az ágyadból!
                           Fiaidat, lányaidat költsd föl az álmukból!
                           Siessenek túrós, mákos, szilvás lepényt sütni,
                           Ha akarnak velünk együtt Betlehembe jönni.
                          
                           Szaladj, Bandi, a padlásra, fogj egy pár galambot!
                           Te meg, Marci, a pincében töltsd meg a kulacsot!
                           Egy kulacsot, egy palackot mézes borocskával,
                           Ha elmegyünk Betlehembe, úgysem vész az kárba,
                           Úgysem vész az kárba!
Pásztorok, és a nézőközönség is énekelnek:
                           Menjünk mi is Betlehembe,
                           Részt venni a nagy örömbe’,
                           Melyet mennyei atyánk
                           Árasztott az éjjel ránk!
….
Pásztorok  bandukolnak körbe-körbe, és énekelnek:
                           Csordapásztorok, midőn Betlehembe,
                           ||: csordát őriztek éjjel a mzőben,:||
                           Isten angyali jövének melléjük,
                           ||: nagy félelemmel telik meg ő szívük:||
Angyalok: énekelnek
                            Örömet mondok, nagy örömet néktek,
                            ||: Mert ma született a ti üdvösségtek. :||
Megérkeznek
letérdelnek
Öreg Pásztor: Édes, kis Jézuskám! Hiszen takaród sincs, pedig az egészség az a legnagyobb
                       kincs!Fogadd el, hát tőlem ezt a pásztor szűröm,Majd én az éjszakát nélküle is
                       tűröm.
Mindenki énekel (a nézők is):
                           Kirje, Kirje kisdedecske….
Énekelnek tovább:
                          
Rossz a Jézus kis csizmája…
Énekelnek tovább:
                          Idvezlégy, ó Jézuska…
(vagy 3 más, ismert betlehemest)
Fölállnak.
A pásztorok regölnek:
                          Adjon az Úristen ennek a gazdának
                          Száz mérő búzát, száz hektó rozsot,
                          Tele pincét, kamarát,
                          Sok kövér marhát
                          Adjon az Úristen!...

A szereplők meghajolnak: Dicsértessék a Jézus Krisztus!

2010. november 25., csütörtök

Köszöntő


Mondanám, hogy áldjon meg az Úr, ha lenne.
Fejed fölé védőn tenyerét terjessze!
Óvó tekintetét Rólad ne tévessze,
nagy örömeidben teljesedjék kedve!

Ne érjen éltedben többé semmi bánat,
Öröm és vigasság találtassék Nálad!
Légyen életedben tengernyi szeretet,
éljed boldogságban végig életedet!

2010. november 24., szerda

Ne mondjátok nekem!


Ne mondjátok nekem azt, hogy én jó vagyok!

Mert, ha én vagyok a jó, világunk gonosz.
De, hogyha
a jókhoz, a világ sem rossz,
életed lesz jobb neked, ha én vagyok rossz.

Én, tudom, hogy rossz vagyok, bár jóra vágytam;
mikor a jót kerestem, rosszat találtam.
Jó, hogy én vagyok a rossz: viszem nehezét,
máshoz talán így lesz jobb ez a földi lét.

2010. november 23., kedd

A csavargó


Mikor három reklámszatyrát ülésre teszi,
és rongyos télikabátját megszellőzteti,
a kis kör, mi körötte volt, nagyobbra tágul,
egyik-másik finnyás utas majdnem elájul.

Félhangosan mormog ott egy szemüveges úr,
néha idegesen, kézzel a hajába túr.
Odébb egy hölgy haja helyén narancs pamaccsal
nyüstöli a párját halkan ilyen szavakkal:

"Valamit már tényleg tenni kéne ezekkel,
Béla! Otthonról az ember nem is mehet el.
Mindenhova odapiszkít, s milyen a szaga!
Ki kellene toloncolni még az éjszaka!"

Szürke, piszkos, nagy szakállát rázza hirtelen
a csavargó, feje búbját vakarja csendesen.
Háta mögött az ülésen kicsi gyermek ül,
édesanyja ölében mesében elmerül.

A szakállas nejlon szatyrába csak belenyúl,
hátrafordul, hirtelen minden elnémul.
Nagy celofán csomag piroslik a kezében,
mellé kötözve aranyág, szépen, rendesen.

Tudom, - szól az öreg -, egész évben jó voltál.
És, hogy mindig az is maradj, most találkoztál
velem és én neked adom ezt a csomagot,
de már megyek is tovább, mert várnak még mások.

Megnyomja a jelzőgombot a kapaszkodón,
a busz megáll és ő leszáll, nem hivalkodón.
Ajtó szisszen, indulunk, a kocsira csend száll:
nem egy angyal járt erre most: csak a Mikulás.


Mikulásvárás


Ma estére nem jön hozzád el a Télapó.
Nem lesz kis cipődben dió, cukor, mogyoró.
Jövőre, hogyha nagyobb, és jobb is leszel,
talán eljön hozzád is, és veled énekel.

Lehet, hogy a szánja törött, vagy ő is beteg,
nem találta meg az utat, nagyok a hegyek.
Nincs elég hó kint az utcán, nem csúszik a szán,
északon, fenn Finnországban hófúvás van tán.

Ne haragudj reá kincsem, hiszen jót akar,
nem tud mindenkihez menni, ahol nagy a baj.
Most, hogy az este eljött, keresek még fát,
hogy fürdéshez befűtsem a kicsi kályhát.

Fürdés után bebújunk majd a dunyha alá,
Mesélek a Mikulásról, még majd jó soká,
amíg el nem alszol végül te is csendesen,
hogy a két almát cipődbe mégis betegyem.


2010. november 22., hétfő

Antihérosz

Soha sem voltam még istenek asztaltársa,
eddig héroszok útitársául se szegődtem.
Életemet mindig csak kis szobámban,
annak négy fala közt, családi körömben éltem.

Soha sem kellett még a szabadságért
küzdenem eddig, úgy, mint antik hősnek,
de, ha egyszer egy diktátor ellen majd fölkel a nép,
azt hiszem, ott leszek én is, míg csak meg nem ölnek.

Hajnali magány


Ha hajnalban fölébredek,
és keserűen írok,
ne zavarjon benneteket,
hogy "már megint sírok"!

Az éji csendben az egyedüllét
igencsak vigasztalan,
és verseim suta rímeit
lejegyeznem tán hasztalan.

De, ha egy ember is akad,
aki verseimen elgondolkodott,
a világnak már többet is adtam,
mint sok más embertől kapott.

2010. november 21., vasárnap

Barátság


Az ember barátját meg nem bántja.
Piszkálja, csipkedi viccel vele,
ha életében szükséget látna,
fut segíteni, mert ő mindene.

Véle örül sikerének,
bánatában megosztozik,
asztalához hívja, ha éhes,
ővele együtt falatozik.

Ha az élet elsodorja tőle,
hiába, hogy rá már megorrolt,
el nem tagadja többé mégsem,
hogy egykoron barátja volt.



Üzenet


Én mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége:
egyedül alszom majd éveken át.
Nem várhatok majd hű szeretőre;
így magamra zárom szobám ajtaját.

Én azt hiszem, egyszer egy tölgy erdőben
gödröt ás majd a két kezem,
belekiabálom, miért került engem
a szerelem, és beletemetem,

vagy kimegyek egy szilfa ligetbe,
fölveszek ott egy falevelet,
ráírom és szélnek eresztem
majd ugyanezt az üzenetet.

2010. november 20., szombat

Odüsszeusz

Szkülla s Karibdüsz közt vergődöm.
Szkülla emészti életem,
Karibdüsz zúgó örvényét
közelíteni sem merem.

Tovább hajózni képtelenség,
visszafordulni nem lehet,
de hogyha átérünk valaha még,
fülembe viaszt ne töltsetek!

Kötözzetek az árbochoz engem,
és bárhogyan is sikoltozom,
ne lazítsatok majd kötésemen,
csak cápa vigadna halálomon!

2010. november 19., péntek

Dunaparton


Álltam a parton, a vizet néztem,
ahogy lassan folyt a lábam előtt.
Mikor egy ág elúszott, ráeszméltem:
más pedig ült már itt azelőtt.

Ahogy a folyót néztem, eszembe jöttek
az ismert, híres verssorok,
idézve őket azt is felidéztem,
honnan jöttem, ki is vagyok.

Én magyar vagyok,  bár nevem régi:
öregebb talán, mint nemzetem,
de ezen a földön születtem élni,
és magyarul írom verseimet.

Ha kitagad engem népem fele,
mert másként látom az életet,

kevesebb lesz a maradék vele,
mint ha vélük tovább megyek.


Én mindig hittem az igazságban,
bár ritkán adatott meg nekem,

és ha epét érzek egy társalgásban,
az ajtót mögöttem beteszem.


Én megtanultam, hogy jövőmet
saját kezemmel építem,

és bárhogy' is élek, a méltóságból
egy fokon túl soha nem engedtem.


Aki itt akar élni, megosztva vélem
kenyerem, életem s verseimet,
az fogadja el, hogyha másként nézem,
mint ő látja az életet!


Társasjáték


Hiába gyűjtöd a bélyeget,
ez meddő játék önmagában.
Hiába éled az életed,
ha nincs, aki várjon az éjszakában.

Az élet társas játék,
ezt nem lehet egyedül játszani.
A nyeréshez kevés a szándék,
itt nem elég szépnek látszani.

Hiába gondolod magadról,
hogy szeretnek téged az emberek.
Hiába minden akkor,
ha pont az az egy nem szeretne meg.

Az élet kegyetlen játék,
itt nem elég jónak látszani.
A nyeréshez kevés a szándék,
de boldogságra kell játszani.

Hiába írod a verseket,
ha továbbra nem látsz önmagadtól.
Hiába van öt gyermeked,
ha évek óta egyedül alszol.

Az élet nehéz játék,
itt nem elég okosnak látszani.
A nyeréshez kevés a szándék,
és halálig kell játszani.

2010. november 18., csütörtök

Hétköznapi reggel

Az éjszaka lassan reggelbe fordul.
A házak fölött már dereng az ég.
A sarkon túl egy fék csikordul,
a konyhában lámpa világít még.

Fejemben jár az éjjeli álmom,
míg ruhámat gyorsan magamra veszem.
Kenyeret szelek, a kávét várom,
mosakszom, hamar megreggelizem.

Máris megyünk. A munka nem várhat.
Indul a vonat, sietni kell!
Nincs időd rá, hogy lógasd a lábad.
Életed végül így rohan el.



2010. november 17., szerda

Valóság és képzelet


Valóság, és képzelet: egymásra találnak.
Életed csak szép lehet, hogyha párban járnak.
Képzeleted valóságból épít homokvárat.
Elmossa azt víz a partról, ha a szél föltámad.

Létünk öreg kocsmájában kaptál te is korsót:
valóságot mértek bele, képzeletet habzót.
Habja folyton átalakul: való lesz belőle,
de, ha felrázod, majd megint habja nő az égre.

2010. november 16., kedd

Vigyázz, mit teszel!


Vigyázz nagyon, hogy mit teszel,
hisz életed olyan rövid,
nem lesz időd, ha vétkezel,
még helyrehozni vétkeid!

Szeretve éld az életed,
a Semmit így vered csak át,
szerelem nélkül semmivel
sem győzöd le a zord halált!


 

Falevelek

7:11:7
Egy levél szállt a szélben.
Elvitte magával a képzeletem.
Az ablakomból néztem.

6:9:6
Levél szállt a szélben.
Vitte magával képzeletem.
Ablakomból néztem.

5:7:5
Levél a szélben.
Megfogta képzeletem.
Ablakból néztem.

5:7:5
Levél a szélben.
Ablakból néztem, vitte
képzeletemet.


Tűréshatáron

Vigyázz magadra, mit beszélsz!
Gonosz szavad már nem lehet.
Ha bántasz újra, jobb, ha félsz:
egy más világra ébredek.

Peremen élem életem.
Mögöttem ott süvít a szél.
Egy kis lökés - Isten veled!
Elszállok, mint tépett levél.


2010. november 15., hétfő

Gyalogbéka


A brekegést
gyakorold, komám!
Kívüled úgysem érti senki sem.
Hisz' nem csillog gyémánt a koronán;
a varázs egyirányú, úgy hiszem.

Csodák itt márpedig nincsenek.
Képzeld csak királyfinak magadat!
A királylány mára megöregedett,
te pedig gyalogbéka maradsz.




2010. november 14., vasárnap

Eltévedve


Émelygek a boldogtalanságtól.
Szívem szorítja, és torkon ragad.
Gyógyulást hiába várnék mástól,
hogy ő oldja meg majd gondjaimat.

Éjszakánként felriaszt egy álom,
csak forgolódom hosszan, nyugtalan,
visszanézve éles fényben látom:
mit eddig éltem, mily haszontalan.

Egyszer régen utat tévesztettem
sűrű erdő kellős közepén.
Nincs, ki kézen fogva kivezessen,
visszafordulni már nincs remény.

Néhanapján elhiszem magamnak,
hogy más is jön az utamon velem:
körülöttem útitársak vannak,
de nem találom körükben helyem.

Jó lenne, ha elhihetném újra,
hogy ez a jó út, mi haza vezet,
visszanézvén ott a megtett útra
majd másként láthatnám az életet.

2010. november 12., péntek

József Attila


József Attila, tényleg elhihetnéd végre, hogy szeretlek.
Én nem anyámtól, hanem apámtól örököltem ezt a szeretetet,
- aki attól vált hitetlenné,
hogy a pap megpofozta, mikor elrontotta a ministrálást,
meg, hogy a soproni szemináriumban kicsúfolták a társai,
mert neki csak egy inge volt, amit minden este kénytelen volt tisztára mosni, hogy , másnapra legyen,
és ennek a csúfolásnak a hatására aztán úgy otthagyta az egészet, hogy inkább harminc kilométert gyalogolt hazáig, -
ami szeretetet az elmúlt, mintegy harmincöt évben

folytonosan tartottam ébren,
azzal, hogy kedvenc verseimet
mind - na jól van, többnyire -
a tieid közül válogattam.

Nemrégiben elhánytam - vagy elveszítettem -
azt a verses kötetedet,
amiben az összes versed volt egybe gyűjtve.
Igazából ez nem lehetne olyan nagy csapás,
hiszen bármelyik könyvesboltban - na jó, a többségükben -
beszerezhetek egy másikat
- el sem hinnéd! -
sőt, olyat is vehetek ma már,
ami teljesebb, és szöveghűbb eredeti kézirataidhoz,
mint az a kiadás volt,
amit még apámtól kaptam,
és most - valamikor mostanában - elveszítettem.

Csakhogy nagyon a szívemhez nőtt
ez a gyűjteményes köteted.
Nekem ez a kötet: szedésformája,
tördelése,
papírjának illata, kötésének tapintása
jelenti a benne lévő verseken túlmenően:
           József Attila.
Ha nem kerül elő, soha nem kaplak már vissza téged sem
ugyanolyan formában többé.


Bútor sors


Első ágyunk kibírt húsz-egynéhány évet,
Pedig benne mindig ketten aludtunk.
Amire cseréltük, kevesebbet érhet,
Ez már végig marad szoba bútorunk.

Alkotmány tervezés Orbán módra

Végigolvastam a Magyar Köztársaság új Alkotmányának előkészítéséhez készülő "A készülő új alkotmány kodifikációs folyamatához" címet viselő szösszenetet a http://www.parlament.hu/biz/aeb/info/kozt_elnok.pdf     dokumentumban.
A doksi témakörei az első oldalon kifejtettek szerint az alábbiak:
- A kereszténységre való utalás az alkotmányban, mint a magyar államiság fennmaradásának letéteményese.

Az a hagymázas őrült, aki ilyeneket képzeleg, ezen állítása alapján tehát a Magyar államiságot eleve fenn nem maradtnak tételezi. A tervezett utalás így logikai önellentmondást hordoz rögtön a tervezett Alkotmány tervezett preambulumában: ugyanis, ha a kereszténység a magyar állam fennmaradásának és folyamatosságának alapfeltétele, akkor a magyar állam egy fél évszázada megszűnt létezni, tehát nem lehet folyamatos. Aki ezt a baromságot kitalálta, rögtön be is vonulhatna a az ismételten megnyíló lipótmezei inztézménybe, hiszen nem csak semmire alapozva képzel el egy államot, hanem a folyamatosság fogalmát sem képes a megszakítottság fogalmától megkülönböztetni. Ráadásul egész környezetében nem akad egyetlen logikusan gondolkodó munkatársa (vagy szerkesztő társa) sem, ami erre a nüansznyi ellentmondásra képes lenne figyelmét felhívni. A köztársasági elnök Úrról (aki inkább Úr, mint köztársasági elnök, ezért a kezdőbetűk) ilyen értelmi színvonalat már eleve nem tételezünk föl, hiszen maga járul a hivatala szerint általa kinevezendő miniszterelnök beosztottjához törvényeket aláírni.
- A szent korona tana kifejezetten nevetségesnek mutat egy európai ország alkotmányában a Nagy Francia Forradalom, az Angol Polgári Forradalom és az Amerikai Szabadságharc és Függetlenségi Háború, a három magyar forradalom után, melyek közül a második éppen a leendő szentséges relikviának az államisági jelképtől való megfosztását (lásd még trónfosztás) tűzte ki céljául.
- Magyaroszág az alkotmány szerint lesz ismét sportnemzet. Erre kötelez bennünket a sportolóból lett zsebállamfő igényére az alaptörvénybe kerülő alapelv. Minden valószínűség szerint ismét örülhetünk majd a magyar labdarúgás - mint legnépszerűbb hazai sportunk - olimpiai és világbajnoki győzelmei sorozatának. Az ehhez szükséges pénzt sztahanovista szénbányászaink 300%-os terv-túlteljesítései nyilván könnyedén előteremtik majd: "Elvtárs, a csákányt jó mélyre vágd!"
További javaslataim még a sport támogatására szükséges pénz előteremtéséhez a szén- és vasérc országának megvalósításán túlmenően:
- a méltatlanul abbahagyott narancstermesztési kísérletek azonnali újraindítása az Állami Narancskutató Intézet irányítása mellett,
- a gumipitypang vetésterületének 0-ról való tetemes megnövelése,
- a gyapottermelésnek a boldog békeidők (1950-1956 közötti időszak) termelési szintjének legalább 100000 -szeresére való növelése.
 
A hosszas előszó római (Pál levele a rómaiakhoz jegyében?) I-gyel jelzett fejezete (előszó fejezete?)  azt taglalja, van-e szerepe a kereszténységnek az alkotmányban. Miután a Magyar Köztársaság vezető oligarhciája, élén a Zemberek  Vezérével, Zorbán Siktorral úgy gondolja, nyilvánvalóan van. Részletkérdés, hogy az újkori köztársaság fogalma a polgári demokráciák kialakulásához kötődik, ami tudvalevőleg egész Európában keresztény-ellenességével (főleg katolicizmus-ellenességével) hódított, mivel a (katolikus) egyház bizonyult a feltörekvő polgárság legnagyobb ellenfelének, hiszen a tőkefelhalmozásban, a tőkés bővített újratermelésben, így a gazdaság felvirágzásában leginkább ellenérdekelt nemességnek legalapvetőbb eszmei támogatója volt mindenütt. Ezután a magát a XXI. század második évtizedében polgárinak hazudó kormány által szerkesztett tákolmány alapelvévé teszi a polgárság eredeti ellenségének eszmerendszerét. Ehhez további hozzáfűzni valónk nincs is. A zötlet ezektől a (ga)zemberektől nem meglepő. Előre a XVII. századi Európa újjáépítésére!
Az ezek után következő történeti fejtegetés azért némileg pontatlan, hiszen a kereszténység történetét egyenes vonalúként mutatja be Európában és Magyarország területén. A fejtegetés nyilván Bizánctól eredezteti a magyar államiságot a bizánci kereszténység közvetítésével, hiszen egyébként irreleváns lenne egy XXI. századi alkotmány preambulum tervezeteként a fejtegetés a bizánci közvetítésről. A keresztény alapok fejtegetéséből egyébiránt nem derül ki, hogy a leendő tákolmány melyi sokház-egyednek szánja a kereszténység, mint olyan képviseletét, lévén a jelenlegi kormányfő és felesége más vallású. Majd otthon eldöntik egymás között?
A hosszas értekezés még egy mellékvágást is (ja kérem, a plajbász, aki feltehetőleg aláírja, egykoron vívó volt!) tesz az Európai Unió felé is, kifogásolván, hogy nem került be a vallás a Lisszaboni Szerződésbe.
A következő 10-egynéhány oldal a fentiekhez hasonló, egy XXI. századi tőkés - vagy ókeresztény kommunista? - alapokon tervezett állam szempontjából tökéletesen irreleváns baromságokat válogat még össze az európai történelemből, ahelyett, hogy kimondaná: Olyan jogállamot csinálunk, ha beledöglötök is, amiben az általunk létrehozott tetszőleges egyház általunk lérehozandó inkvizíciója bárkit bármikor bármilyen indokkal perbe foghat, és ez ellen a jelen tákolmány alapján senkinek semmilyen felszólamlási joga nem lesz.

Tekintsünk most el az olyan stiláris finomságoktól, hogy a szöveg egyszer egyes szám első személyben ír "saját értelmezésemben", máskor pedig királyi demokratikus többes számban "magunk részéről", így jótékonyan homályossá teszi a szerzőséget.
Ennyi elég is lenne Zorbán Siktornak, amíg jó polgári hagyomány (lásd még Bécs, 1848., Budapest, 1956.) szerint egy pesti lámpavason meg nem találja végleges helyét.
A 16. oldal után áttérnek az anyanyelv történetének fejtegetésére. Ennek elemzésnek dilettantizmusát már semmi kedvem még a fentiekhez hasonlatos részletességgel sem kivesézni, meg kell említenem ellenben, hogy a "nyelvünket ez időtájt leginkább veszélyeztető jelenségek górcső alá vétele és lajstromozása" kifejezés meglehetős nyelvi leleményességről tesz tanúbizonyságot valami más nyelvben, mint a magyar.
Az olyan mondatok, mint: "Mindennapi életritmusunk felgyorsulása, az elektronikus levelezés térhódítása a nyelvhasználat eszköz-jellegének kidomborodását eredményezi." tiszta germanizmusok. Magyar ember ilyen mondatot nem, hogy le nem ír, meg sem ért. Én ezt valahogy - ha már - így írnám magyarul:

Mivel egyre pörgőbb ritmusban éljük mindennapi életünket, és napi kommunikációs gyakorlatunkban egyre nagyobb hangsúllyal szerepelnek az elektronikus levelezés rövidítései, anyanyelvünket egyre inkább eszközként használjuk.

Nos a mondat szenvedőből a magyar nyelvnek megfelelő állító szerkezetűvé alakításával kiderül, hogy semmit nem állít.

Azt a mondatot, ami szerint anyanyelvünk érzelemrokonító forrasztékot létesít, már meg sem kísérelem elemezni.

Mindehhez hozzátenném: a nyelvet nem uralni kell annak, aki meg akarja értetni magát. Ez bolsevik apparát-zagyvaság. Uralni a nyelvet annak a diktátornak kell, aki nap-mint-nap visszafelé át kívánja alakítani is alattvalóinak gondolkodását, jó kommunistaként be kívánja vezetni az újbeszél és a már fél évszázada megálmodott történelem helyesbítés duplapluszjó antiutopisztikus ideáját a valóságba.

Hogy mi a túró (hogy erősebb kifejezést kiskorú olvasóim erkölcseinek megővása érdekében ne használjak)  az "alaptörvényi szintű kinyilatkoztatás", mint fogalom, már meg sem merem kérdezni.
Megjegyzem: a bekezdés utolsó mondata nyelvtanilag is helytelen: a magyar nyelven megnyitott idéző jelet valahol be is kell zárni! Sőt a magyar nyelvben az idézett mondat első kezdőbetűjét is nagy betűvel írjuk. Ebből következően e bekezdés megkezdett "javasolt mondata" még 16 oldalon keresztül folytatódik, meglehetősen sok mondat közi központozással és belső (idéző jelen belüli) idéző jelekkel tarkítva.
Az Alkotmány - mint egy állam jogrendszerében alapvető jogszabály és jogforrás: lásd még alaptörvény - funkcióiról nyilván egyetlen a linken található szöveget összeállító ürge sem olvasott még soha semmit, bár a közigazgatási dolgozók mindegyikének "megfelelt" szinten kellett (volna) vizsgáznia a közigazgatási alapvizsga anyagából, és beosztásának, életkorának megfelelő besorolása eléréséhez törvény szerint le kellett tennie a közigazgatási szakvizsgát is. Ezen vizsgák mindegyikének anyaga ugyanis meglehetősen hosszasan fejtegeti az Alkotmány(ok) általános fogalmát, azok tartalmát és szerepét egy jogállam jogrendszerében. Egyszeri átolvasásukra is nyilvánvalóvá válik, hogy a fenti linken található dokumentum nem felel meg egy alaptörvény előkészítő anyagának, az enyémnél is nagyobb dilettantizmusról, és a Magyar Köztársaság államfőjénél (álamfőlyénél) is mélyebb szervilizmusról tanuskodik.

Az összes állampolgári jog és kötelezettség felsorolása, az államforma meghatározása, az állami intézmények jogállásának szerepe és feladataiknak kötelezettségeiknek részletezése hiányzik belőle, valószínűleg nem véletlenül. Eszmei szerzői ezeket a kérdéseket valószínűleg a véglegesnek szánt tákolmány tervezetébe sem veszik be, így modernizálván a jog államáról eddig alkotott hibás elképzeléseket.
Mellesleg a közigazgatási alapvizsga sikeres letételéhez - így az alaptörvény - beosztottként való - kodifikálásához szükséges feltételek megszerzéséhez szükséges alapvető alkotmányjogi információk mindenki számára szabadon elérhetők jelenleg a http://www.vaskozig.helyinfo.hu/domain64/files/modules/module19/314608D25D72EC205.pdf linken.
A vizsgaanyag szerint az alkotmány tartalmazza:

• az adott ország gazdasági és társadalmi rendjére, állam- és kormányformájára,
• az alapvető jogokra és kötelességekre, valamint
• az állami szervek egyes típusainak szervezetére és működésére vonatkozó legfontosabb
szabályokat.
A fenti linken található szösszenet csak az adott ország társadalmi rendjére, állam- és kormányformájára, a benne kialakítandó alapvető jogokra és kötelességekre (eltekintve a sportolási alapjogtól és a gyermeki alapjogoktól, melyek amúgy is állampolgári jogok voltak eddig is, tessék megkérdezni egy alkotmányjogászt), valamint az állami szervezetek egyes típusaira és működésére vonatkozó legfontosabb szabályok hiányoznak belőle.
Ezeket a baromságokat írta alá a Jogi, Alkotmányossági és Közigazgatási hivatalvezető
Dr Cservák Csaba hivatkozva arra, hogy "az elnök úr" gondolatait is tartalmazza (nyilván a sportoláshoz való alkotmányos alapjog témakörében). Hogy a zelnök úr mikor tette le a vizsgát alkotmányjogból, ezt talán tőle szíveskedjenek megkérdezni. Egyébként is kirúgják egy - két éven belül (jav: lemondott magától is, miután kiderült, hogy csaló: köztörvényes bűnöző).
A fentiek alapján levonható a tanulság: az adott linken található dokumentumnak semmi kapcsolata nincs az Alkotmánnyal, mint alaptörvénnyel, azaz még tartalma is ellentmondásban van saját címével - a jelenleg hatályos magyar jogrend szerint. Ergo: az alkotmányozás folyamatában részt vevő, azt irányító Bizottság jogellenes tevékenységet folytat.

Ezúton kérem föl a megfelelő államigazgatási szerveket a jogrend helyreállítására!

A Zemberek Kormánya mindenkit sakkban tarthat

A Zemberek Kormánya által benyújtott, és a Parlament által megszavazott alkotmánymódosítási javaslat szerint (http://www.parlament.hu/irom39/01445/01445-0005.pdf
), amelyet hétfõn már az alkotmány szövegébe illesztve, összefüggésében szavaz meg a képviselõ ház, "a közterhek viselésére szóló forrásokból, valamint az állami vagyonnal gazdálkodó, illetve az állam többségi tulajdonában vagy irányítása alatt álló szervezetek részérõl juttatott jövedelemre, az adott adóévet megelõzõ ötödik adóévtõl kezdõdõen, törvény a jövedelem mértékét el nem érõ kötelezettséget állapíthat meg.”
Ez valójában azt jelenti több jogi szakértõ egybehangzó véleménye szerint, hogy a közpénzekbõl finanszírozott szervezeteknél dolgozó (önkormányzati iskolák, kórházak, egészségügyi intézmények, állami közigazgatási intézmények, önkormányzatok -ez 250 ezer állampolgárt érint - , valamint többségi állami tulajdonú vállalatok - ez 450 ezer dolgozót érint) alkalmazottak fizetését, a GYED-et,GYES-t, családi pótlékot, nyugdíjat és ösztöndíjat a jövõben bármilyen kategóriában bármikor 5 évre visszamenõleg maximum 99,99% -os adóval sujthatja a mindenkori kormány, tetszõleges körben és tetszõleges indokkal.
Miután pártunk és kormányunk nyugdíjas éveinkre gyûjtött magán megtakarításaink mértékét már egy útonállónál nagyobb hatékonysággal lenyúlta, megszüntette a tulajdonhoz való jogot, most bármikor visszafizetésre kötelezhet bárkit 5 éves teljes jövedelmét illetõ mértékig.

Ezt a kambodzsai Pol-pot rezsimhez hasonló kormányt sikerült választóinknak megszavazniuk idén tavasszal.

Eddig a tények, az innen következők - egyelőre - egy a fenti alkotmányi tételbõl könnyedén és teljesen logikusan, azaz ellentmondás-mentesen  (!) levezethetõ antiutópiát alkotnak, melyek például az én, saját konkrét esetemet tekintve a következő módon mehetnek végbe:
Az állam egy év múlva - a javaslat szerint bármilyen indok nélkül  - kötelezhet majd 5 évnyi teljes jövedelmem - valamint feleségem és gyermekeim (ösztöndíj, Gyet, Gyes stb.) jövedelmének 99% os arányú adójának megfizetésére. Mivel erre nyilvánvalóan képtelen leszek, végrehajtási eljárás keretében elárverezik teljes vagyonomat, hogy a követelést biztosítani lehessen. Ezzel tartozásom mintegy 65%-át (talán) le is tudom.
A további tartozás kiegyenlítésére az e célból létrehozandó dologházba - lásd még kényszermunka táborba - deportálhatnak teljes családommal együtt, ahol természetesen szállást (barakk) és élelemet (napi 20 dkg kenyér és hideg víz) is biztosítanak, fizetés ellenében. Ezen szolgáltatások árát az állam szabhatja meg ezekben a táborokban. Csak annyi a feladat,hogy úgy kell a szolgáltatások árát megszabni, hogy ne lépjék túl az ottani munkavégzés (kizárólag 100% norma teljesítése esetén!)  ellenértékét, amit az állam egy erre a célra elkülönített államkincstári számlán tart nyilván. Ezt a kalkulációt feltehetően még egy magasan képzett FIDESZ-apparatcsik is képes lehet végrehajtani, főleg, ha a Professzorok Nemzeti Tanácsa megfelelő brosurákat készít elő erre a célra (számítógépek alkalmazása a Vezér közismert informatikai antitalentuma miatt szóba sem jöhet).  A kényszermunka idõtartamát az határozza meg, amikorra a kényszermunkából származó, lináris (ezt még egy jogi végzettségű zember is képes lehet felfogni, amennyiben nem bukott meg számtan-mértanból nyolcadik osztályban, ezért a lineáris adózás) jövedelem adóval, nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékkal csökkentett jövedelembõl  a napi ellátási és lakhatási költségek levonása után fennmaradó összeg halmozódása kiegyenlíti a 99%-os adókivetéssel felhalmozódott, a mindenkori infláció mértékétõl függõen napi kamatozású kamattal növekedõ és évente növekvő késedelmi illetékkel sújtott adóhátralékomat.

Mindehhez (esetleg) jótékony szolgáltatásként az állam saját költségén biztosíthatja a dologtáborban elhunytak temetését.

Tessék végig gondolni a jogszabályt és az abból a fenti rövid antiutópiában közölt lehetséges következményeket! Szerintem az általam felvázolt következmények Magyarországon mintegy 700 ezer embert, valamint közvetlen családtagjaikat érinthetnek közvetlenül, így közvetve mintegy 1,5- 2 millió magyar állampolgárra lehetnek kihatással.
Ezen körülményeket javaslom figyelembe venni azok számára, akik külföldön élő magyarként terveznek a mostanában magyar állampolgárságot szerezni.

2010. november 11., csütörtök

Séta a parkban

Lányommal sétáltam egykoron
a nyári verőn,
a Nap átsütött a fa lombon,
a szellőben rezgőn.

Ahogy' a sima úton ballagunk,
a leány megáll,
meredten néz le maga elé,
kis szíve kalapál.
 
Mit nézel annyira ott, te lány?
Menjünk már tovább!
Üres előtted végig az út,
az ebéd meg otthon vár!

Csak néz le a földre maga elé,
- még beszélni nem tudott -
jobb kezével mutatja ő:
Apu, nézd csak, ott!
 
Hiába nézem a sétautat,
nem látok semmit én,
hogy tovább induljunk végre már,
megfogom kezét.

Egy pillanat, és elmémre
világosság derül:
a járdára a lába elé
levelek árnya vetül.

Ahogy a játszi szellő rezegteti
a fán a leveleket,
minek lombjain a napsugár
fénye átremeg,

a lábunk előtt a sétaúton
az árnyék úgy mozog,

s a kisleány apró szíve
a félelemtől dobog.
Ne félj, ne félj, te kicsi lány,
fogom kis kezed!
Nézd a fán a levelet,
ahogyan a szélben lebeg!

Ott fönn az égen süt a Nap,
a levél meg árnyékot vet,

a táncos szellő lebegteti
néked a leveleket.

A kislány töprengve néz reám,
s az égre föltekint.
Lenéz megint a lába elé,
és föl, meg le, megint.

Látom szinte a homlokán,
hogy dolgoznak a kerekek:
amit megtudott, most érti át,
a világ így lesz kerek.

Kis arcocskája földerül,
már ismét ő a vidám,
és továbbindul egyedül,
végig az árnyas járdán.



2010. november 10., szerda

Baleset

Egy fék csikorgott. Valami csattant.
Egy nő sikoltott. Valami koppant.
Másfél métert repült, és egy sárvédőre
esett, ahogy pördült, majd az utcakőre.

Megállt a világ is, ahogyan az élet.
Szíve hőkölt bele, aki odanézett.
Szaladt kettő-három, kapta a mobilját,
ki a mentőt hívta, ki élete párját:

Jól vagy én édesem? Nincsen semmi bajod?
Hogyan is lehetne? Még az ágyban vagyok.
Tovább ment a világ, ahogy a forgalom.
Autók torlódtak a szűkebb szakaszon.


 

2010. november 9., kedd

A táncos

Húsz éves volt, a lelkét kitáncolta.
Egy estén két kilót fogyott.
Mikor felállt, a prímás neki húzta:
Mindig kicsapta a pontos zárlatot.

Nem is volt párja, aki jobban járta,
Vagy versenybe szállhatott vele.
Ha lába mozdult, minden száj tátva:
A tánc volt az ő istene.


A lány, akit fölkért, bárki lánya,
Előre boldog lehetett:
a páros táncban nem akad lába;
mindig biztosan vezetett.

Ha a förgetegben mások kidőltek,
ő mindig utolsó maradt,
a zene gyorsult, a lélek kicsordult:
szinte már szálltak a mennyezet alatt.

Ha véget ért a táncos este,
s a prímás elhúzta a Rákóczi Indulót,
kapta kabátját, és búcsút intve,
szépen, csendesen hazaballagott.


Köszöntő


Mondanám, hogy áldjon meg az Úr, ha lenne.
Fejed fölé védőn tenyerét terjessze,
óvó tekintetét Rólad ne tévessze,
vigasságaidban teljesedjen kedve!

Ne érjen el Téged többé semmi bánat,
öröm és reménység találtassék nálad!
Legyen életedben tengernyi szeretet,
éljed boldogságban végig életedet!


Gyermekek

Mikor egy gyermek arca fölnevet,
Isten minket nagyon szeret.
Mikor kicsi szája sírásra görbül,
hitem a világban mindig megrendül.

Ha mosolyt csal ajkára az élet,
mindig elfelejtem, hogy félek.
Amikor végre önfeledten játszik,
az egész világ is boldognak látszik.

Éles eszű tökfilkó


Néha hallom, hogy "smart"*  vagyok,
és van intuícióm,
hogy vág az agyam, és kapcsolok,
van motívációm.

De néha, tudom, hogy hülye vagyok,
és buta, mint a tök.
Háromig számolni sem tudok,
és mindenki rajtam röhög.

Csak állok bambán és pislogok,
mint szamár a hegyen,
és bárhogyan is számolok,
végül rosszul helyezkedem.

Ha egy lánynak szemébe porszem kerül,
és könnyezve pislog ő,
csak nézek reá tétlenül,
mert nincs nálam zsebkendő.

Hiába tanultam éveket,
többféle tudományt,
írtam csavaros verseket,
bűvöltem sok leányt,

ha néhanapján megszólalok,
olyan, mint disznó röfög,
s, ha a porcelán boltba toppanok,
a kirakat is csörög.

És, ha néha valamit közbe vetek,
a társalgás megakad,
mindenki hőkölve rám mered,
"Hát téged szalajtottak?"

Átgázolok néha embereken,
mert olyan bárgyú vagyok,
hogy nem látom át, ami énnekem
oly kézenfekvő dolog,

az valakit érzékenységében sért,
vagy bőszít rám talán,
s csak állok, mint ökör az út közepén,
és bámulok bután.

Nem értem, huszadjára már,
mi is a baj velem,
hiába dörgölik orrom alá,
vagy mondják el kedvesen.

Én azt hiszem, már életem
így élem végig én,
"smart*" leszek és "dumb**" maradok
ezen a Földtekén.



*  smart : okos, ötletes, éles, csípős eszű, eleven, fürge észjárású
** dumb : buta, néma, hallgatag, tökfej

2010. november 8., hétfő

A vágyról


A vágyról kellene lemondani végleg,
nem hozott az mást még, csakis szenvedést.
Utána többé már nem néznénk az égre
a csillagoktól várva végre enyhülést.

Mindenki vágyik jóra és a szépre,
aki hordozza az ember nevet.
Hiszem, hogy csakis a csillagokba nézve
élhetünk igaz, emberi életet.

Az igazi nő


Az én szememben az igazi nő

legyen jó, okos és szerető!
Becsülje meg, mit tőlem kaphat,
és nézze el nekem hibáimat!

Cserébe én is szeretni fogom,
és egész létében támogatom.
Mondja el nékem gondját és baját,
megfogadom, ha tanácsot ád.

Vigasztaljon, ha bánat ér,
ossza meg velem örömét!
Kérdezze meg, hogyan vagyok,
s beszéljen ő, én hallgatok!

Bocsássa meg, ha tévedek,
öleljen át, ha szenvedek!
Boldog leszek, ha boldog ő,
maradok, bármit hoz a jövő.

Vámpír szeretet


Én úgy vágyom a szeretetre, s annyira egyedül vagyok,
lassan már pótlékkal is beérem, különben belepusztulok.
Mint vámpírt saját vére ócska rémfilmeken,
ha csak magamból táplálkozom, mérgez halálra életem.

Lassan már költőnek képzelem magam

Lassan szinte már költőnek képzelem magam,
pedig nem vagyok más, csak egy boldogtalan,
aki, ha már más téren sikeres nem lehetett,
így próbálja felhívni magára a figyelmedet.
Utoljára talán kamasz koromban voltak nekem
hasonló ambícióim, mikor került a vágyott szerelem,
s, hogy fél éve tán megint válságba kerültem, azt hiszem,
ez eszköz került kezem közé, és igen
gyorsan úgy alakult, ez a versírás ügyem,
hogy ez az, amiért naponta dobog a szívem:
az írás nékem szinte már kényszeres dolog,
az agyam folyton új rímek körül forog,
és mikor hajnal tájt nagyon egyedül vagyok,
hamar papírra vetek egy pár gondolatot,
és ha nem tudok egy este elismerést szerezni vele,
néha olyan lesz lelkem, mintha elhagyta volna az élet ereje.

2010. november 7., vasárnap

Akkor most gonosz vagyok?


Sok mindennek neveztek már életem során.
Hívtak úgy, hogy: "kisfiam", "te átok kölök" és "édesapám".
Egy kifejezéssel eddig engem senki soha nem vert:
nem mondta rám senki még: íme egy gonosz ember.

Nem hiszem, hogy nem hibáztam életem során.
Tudom, hogy már bánthattam meg másokat, talán;
még akarattal is tehettem, vagy mondtam olyat,
mi visszanézve nem volt nagyon nemes gondolat.

De azt gondolom, hogy magamról bátran mondhatom,
hogy az élet és a gonosz nálam külön fogalom.
Hogy szándékosan kárt tegyek, vagy bántsak valakit,
ahhoz az kell, hogyha ő reám acsarkodik,

és el nem bírok vele másképp: szép szóval csupán,
védenem kell magamat, hát vágnom őt kupán;
és hogyha egyszer akad majd, ki énbelém kötne,
nem kell félni, leküldöm a jó anyaföldre!

Nemzeti kapitalizmust ?


Herótom van a "nemzeti" jelzőtől.
Ha hallom, most már a hideg kiráz.
Mondjak le én is minden emberiről,
ha mindenkit elönt a "nemzeti" láz?

Higgyem el, hogy az a tőkés csoport,
amelyiknek pántlikás lett a szócsöve,
sokkal kevesebb profitot rabolt,
mint internacionalista ellenfele?

Attól vagyok én kevésbé magyar,
hogy utálom a sovinizmust,
és, hogy nem bánom, melyik agyar
hasít belém, hízlalván a kapitalizmust?

Ez világos, mint az egyszeregy:
Ha már úgyis szennyárba döglök bele,
miért ne legyen nekem mindegy,
hogy ami rám ereszti a lét,
az milyen tőkésnek a hátsó fele?
Lassan itt lenne megint az ideje
jól megfenni a kasza élét?

Leírtam, és mondottam is, sok helyen,
s ebben makacs vagyok és konok:
mindegy, hogy fekete-e a bárány,
milyen nyelven béget, vagy beszél:
ha a farkas üvölt, vasvillát fogok,
és ahol a gyengébbeket bántják,
ahol erősen fúj a szembe szél,
ott van az én igazi helyem!