2010. november 21., vasárnap

Üzenet


Én mindig is tudtam, hogy ez lesz a vége:
egyedül alszom majd éveken át.
Nem várhatok majd hű szeretőre;
így magamra zárom szobám ajtaját.

Én azt hiszem, egyszer egy tölgy erdőben
gödröt ás majd a két kezem,
belekiabálom, miért került engem
a szerelem, és beletemetem,

vagy kimegyek egy szilfa ligetbe,
fölveszek ott egy falevelet,
ráírom és szélnek eresztem
majd ugyanezt az üzenetet.

8 megjegyzés:

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.