2010. november 8., hétfő

Lassan már költőnek képzelem magam

Lassan szinte már költőnek képzelem magam,
pedig nem vagyok más, csak egy boldogtalan,
aki, ha már más téren sikeres nem lehetett,
így próbálja felhívni magára a figyelmedet.
Utoljára talán kamasz koromban voltak nekem
hasonló ambícióim, mikor került a vágyott szerelem,
s, hogy fél éve tán megint válságba kerültem, azt hiszem,
ez eszköz került kezem közé, és igen
gyorsan úgy alakult, ez a versírás ügyem,
hogy ez az, amiért naponta dobog a szívem:
az írás nékem szinte már kényszeres dolog,
az agyam folyton új rímek körül forog,
és mikor hajnal tájt nagyon egyedül vagyok,
hamar papírra vetek egy pár gondolatot,
és ha nem tudok egy este elismerést szerezni vele,
néha olyan lesz lelkem, mintha elhagyta volna az élet ereje.

6 megjegyzés:

  1. Lassan meglesz egy kis verses kötet anyaga.
    Akinek van mondani valója, írjon!
    Ha provokatív a vers, annál jobb, csak te írd le a gondolataid.

    VálaszTörlés
  2. Gondolkodtam rajta, hogy elaprózom szegényesebb napokra, de ott egye a fene! Egyszer hopp, máskor kopp.

    VálaszTörlés
  3. pedig jól jönne még ha "rímválságba" kerülsz...:))

    VálaszTörlés
  4. Hát igen. Akkor majd lesz kopp.

    VálaszTörlés
  5. Nem lesz kopp,:)) Mert akinek ez lett az élete annak már a gondolkodása is rímekben van.Körülöttünk pedig mindég történik valami amíg élünk.Csak írj, faragd a verseidet!:)

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.