Apám

Kalapjába belenőttem végül, úgy ötven évesen.
Mióta lábát törte a téli jégen,
már nem dolgozik oly sokat ő sem.
Hogy anyánk elment egy fél év alatt
- tizenöt éve már -,
ő is megőszült, és igen hamar
magányos öregemberré vált.
Szememben mégis harminckét éves maradt,
mint akkor volt, amikor
a kisiskolástól - tőlem - kérdezték egykoron:
apád milyen idős, tudod-e, most?

Tanár volt vagy húsz éven keresztül,
de abból el nem tarthatott
még egy kis családot sem,
mint miénk, hát pályát változtatott.
S, hogy a rendszerváltás alóla is,
mint annyi más alól
a megélhetését húzta volna ki,
boldogan hagyta ott
második mesterségét is,
és csak a szőlőnek élt csupán
az elmúlt két évtizedben,
azt gondozta nap-nap után.

A közelmúltban rájöttem: én most már ő vagyok,
hisz' nemsokára megérkezik majd az idő,
hogy fiam teszi föl fejére a kalapot,
amit majd tőlem ő örököl.




Ezt a versemet a poet.hu tartalomelemzője(???) feltehetően a rendszerváltás szó miatt politikai tartalmúként jelölte meg, így be sem küldöm. Nem lehet, hogy picit paranoiásak az üzemeltetők? Bár mindent el tudok képzelni. Vajon, ha Nagy Ellenforradalmat írok, azt elfogadták volna? Kétlem.
Azért, hogy a TEK-nek megfelelő paranoia szoftverekkel kelljen elemezni egy amatőr versoldalon a beküldött verseket, ez jellemző erre az országra és "demokratikus" rendszerére. Ma már egy amatőr verseket közlő oldal üzemeltetői is félnek Pártunk és Kormányunk cenzorainak szankcióitól.