2012. február 29., szerda

Ötvenöt

2012. február 8.

Most mulatnom kellene, és itt ülök magam,
és a maradék idő holnapi reggele még elég messze van.
Pedig tudom, hogy nincs erőm átvirrasztani már,
az éjszakát, ami a következő ötvenöt év előtt áll.

De tévedek, ha azt hiszem, hogy hátra van talán
még egyszer annyi év, amennyi lefolyt a Dunán.
De azt remélem, titkon, nem feledve el szavam,
hogy egypár év a boldogságból még mindig hátra van.

Hiszen, ha végig nézek én az eltelt ötvenötön,
nem csak a bú, de az öröm is néha visszaköszön.
Mert volt nekem már részem jóban épp elég talán,
hogy elviseljem azt ami még a jövőben reám vár.

Most mulatnom kellene, és itt ülök, magam,
és ezt a verset gépelem, mert a pohár messze van
kezemtől: kint az asztalon magányban, üresen áll,
elfogyott belőle a bor mindörökre már.

Tudom, hogy minden poharat még újra tölthetek,
ha még a kancsó nem üres, és a bor remek,
de ha nézem kacsómat én bizony el nem dönthetem,
hogy félig tele, vagy félig üres ez az edény: az életem.

Magammal harcolok

Én magammal harcolok,
mert két erő él bennem.
Lelkembe rúnákat karcolok,
mert nincs sehová mennem
a diabolikus harc elől,
ami lelkemért folyik,
és sötét éjeken megöl,
ha nem érzem át olyik
szándokát az ős erőnek,
ami lehet kárhoztató,
de a szeretet fényére belőlem
is olvadna, mint a hó.

Én magammal harcolok
ezredév óta már.
E hosszú harc azért konok,
mert rám csak a semmi vár,
ha a küzdelemben elbukom,
mint bukott el annyi hős,
lehetett akár végső fokon
fiatal, vagy idős,
aki lelkét adta a pillanatért,
ami soha sem jön talán,
hogy maradhasson a tünde Lét,
és ne legyen azután.

Én magammal harcolok,
mert hiszem, az ember jó,
hiába van olyan sok dolog,
ami oly csalogató.
Ha életünket végigéljük,
és visszanézhetünk,
én nem hiszem, hogy mind azt kérdjük:
csak ennyi volt nekünk?
Tudom, hogy vannak életek,
amelyek teljesek,
és ha a tiétek még nem olyan,
hát rátörekedjetek!

Én magammal harcolok,
mert egész létem gyáva:
hiába tudom, hogy lenne ok,
fejszém nem vágom fába.
Hogy végig éltem életem,
majd elmondhassam azt,
hogy jó, és szép volt énnekem,
nem lesz elég tavasz,
ami eljön minden tél után,
mint borúra derű.
Békülni kellene sorsommal.
Tán nem is oly keserű?


Mellékvonal?

A narancskommunisták az "elmúlt 8 év során" egyfolytában azért sikoltoztak, hogy a maszop-szadesz kormány bezárásra ítéli a vasúti mellékvonalakat, és a vonat közlekedést autóbusszal váltja ki. A narancsos fülke-forradalom óta sikerült sikerült is megnyitni 5 mellékvonalat a sok-sok bezártból, de a honatyák (honanyák, honfiúk és honleányok(?)) díszes kompániája a múlt héten benyújtott egy törvényt saját magának (2/3!) ami alapján nem, hogy vasút, de autóbusz sem jár majd egyes településekre rendszeresen. A tervezet szerint napi 3 járatpárral kell biztosítani a települések és "vonzásközpontjuk" között a közlekedést, a megyeközpontba egy átszállással, a fővárosba kettővel. MÁV belső információk szerint április elejétől a vonat járatok is csökkennek 10%-kal az országban. A csinnadrattával újra nyitott mellékvonalak egy részén lesz, ahol napi egyetlen vonat döcög majd végig, miközben az autóbusz járatok is ritkulnak.
A FIDESZ vezető kommunistái (KISZ-titkárok, MSZMP KB intézeti dolgozók, Hazafias Népfront funkcionárusok stb.) szerint ez a jövő útja. Amilyen rohamléptekben amortizálják gazdaságunkat, nyilván egy éven belül amúgy is minden családban minimum kettő gépkocsi lesz, amivel szükség esetén a bezárt kórházig el lehet vinni a beteg gyereket, ha már tömegközlekedés nincs.
Az intézkedés szokás szerint az IMF-re mutogat, nem saját elbaltázott gazdaságpolitikájára. Ezt nevezik FIDESZ szóhasználattal nem megszorításnak.

Más sem lettem

Más sem lettem, nem csak költő.
Már mondtam néhányszor, talán.
Nincs versem, ami süvöltő,
s nem andalít el dalom délután.

Megalkudtam: nem lehetek boldog.
Egész létem folyton megaláz.
Testemen bár nem égnek foltok,
éjeken át forró hideg ráz.

Azoktól lopok csak képet,
akiket mind tartok nagyra.
Ha felégettem már mindet,
elmegyek egy fehér fagyba.

Nem pörölök a világgal,
magamnak tehetek panaszt.
Pártfogóm nincs, de faággal
- bármily baj van - meg nem oldom azt.

Kiszáradtak a források
végig, amerre csak járok.
Fejem fölött rőt ég lobog,
lábam előtt sáros árok.

Csöndes és sötét


Csöndes vagyok immár és sötét.
Felhők mögül sem süt rám a Nap,
de hiszem, hogy van, aki boldogabb:
én elvesztettem létem örömét.
Nem pörölök már, csak hallgatok,
árnyékok völgyében ballagok.
Csöndes vagyok immár és sötét.

Elhagytam hű barátokat,
dolgomat csak magamban tettem,
másokat meg sosem vetettem.
Hold nem fénylik, nem süt rám a Nap.
Csöndes vagyok immár és sötét.

2012. február 27., hétfő

Holdfény-szerenád

febr. 26.-27.-én készült

A Hold hanyatt hevert a fák fölött,
a szél elcsendesült a réten.
Az ég most csillagokba öltözött:
milliónyi fény ragyog az éjben.

Csak én járom a dombot, egymagam,
a fáknak suttogását hallgatom.
A kedves nem tudom, hogy merre van.
Vajon meghallja még dalom?

2012. február 26., vasárnap

Hollywoodi

Nem értem, miért nem lehet életünk olyan,
mint ami egy hollywoodi játékfilmbe' van.
Hogyha jön a happyend, már úgysem zavar,
ha háttérben édes-búsan nyekereg egy dal.

Én is átküzdenék másfél órát életemen,
ha a forgatókönyv végén várna a szerelem.
Még boldognak lenni egyszer, az volna a jó,
mielőtt a gép leáll, és szólnak: Ennyi! Csapó!

A kedves illata


Az illat tűnik végül el,
a kedves illata.
Először az, aki átölel,
kedvesed, maga.

Hangja sokáig visszajár
sok-sok éjjelen,
azt suttogja: téged vár,
még itt a szerelem.

Ha kérdenéd, már nem felel
kérdésre soha.
Az illat tűnik végül el.
A kedves illata.


Amit elértem


Amit elértem, jól tudom, nem csekély dolog.
Mégis: hosszú éjszakákon arra gondolok,
ha összevetem másokéval gyarló életem,
saját teljesítményemet egy vesztesének hiszem.

Pedig tudom, mert az eszem egyre mondja azt,
hogy az ember élete soha sem írott malaszt.
Mert cifra pompa, gazdagság mit sem érhet nekem,
ha nem hevíti szívemet boldog szerelem.

Ködben

Nem szomorú síkra értem,
hanem csöndes, át nem tetsző homályba.
Azt kell mondjam, nem is értem,
miért is keresem utam hiába.

Bármerre is tekintgetek, nem látom,
merre is kell tovább menni utamon.
A vízen sirályok szállnak té- s tova,
utánam varjú sem károg már soha.


2012. február 22., szerda

Progresszív adózás és az eltartott 10 millió. Évértékelő adathibával.

Az az igazság, hogy néhányszor már megfogadtam magamban, hogy nem írok blogot bronírt idiótákról és/vagy gerinctelen hazudozókról, de amikor hülyének néznek, mindig fölmegy a vérnyomásom, és ilyenkor utánanézek dolgoknak.
Orbán Viktor évértékelője szerint a progresszív adó büntette a munkavállalókat. Ezúttal nem a zemberekről, hanem új célközönségéről, a "középosztályról" beszélt - bármi legyen is a fogalom mögött a miniszterelnök agyában.
A középosztály - szerinte - nem tudta kijátszani a szabályokat, hiszen bérből élt: Ezek szerint miniszterelnökünk által így megtiszteltetve érezhetem magam: Orbán Viktor engem is a "középosztályához" sorol, hiszen bérből/fizetésből élek én is. Középosztályba tartozom tehát a KSH létminimumát el nem érő egy főre eső családi jövedelmemmel együtt. És, minthogy mi középosztályiak nem tudjuk kijátszani az adótörvényeket, így történt, hogy 2010-ben miniszterelnökünk szerint már csak 2,6 millió adózó tartotta el a tízmilliós országot.
Nem tudni, hogy miniszterelnökünk melyik nagyszerű "szakmai" tanácsadójától kapta a számot, mert a Nemzetivé átnevezett és a Vámhivatallal összevont Adóhivatal szerint 2010-ben 4597985 magyar állampolgár töltötte ki az adóbevallást, és több, mint 3,5 millióan ténylegesen fizettek is adót (3525536 fő). Miniszterelnökünk nyilván megint nagyot akart mondani, mint eddig is sokszor, és most is mellé trafált. Ezúttal durván,  900 000 ezer fővel tévedett.
Nem nagy ügy ez a tévedés, csak 35,6%-a Orbán Viktor állításának. Ha a deficit 3%-os céljában is ugyanekkorát téved (35,6%) Pártunk és Kormányunk vezető tengerésze, az bizony 4,1%-os államháztartási deficitet jelent év végére a 3% helyett.
Tehát Orbán Viktor fenti kijelentése vagy hazugság: az igazság tudatos, (politikai) érdeken alapuló manipulatív elferdítése, vagy a tények nem ismeretéből fakadó butaság. Az olvasóra bízom annak eldöntését, hogy mi jobb: ha egy buta vagy ha egy erkölcstelen ember dönti el, hogyan éljük életünket.
Persze az is lehetséges, hogy miniszterelnökünk nem sorolja bele az adózók közé saját magát, és kormányának tagjait, azok állami - költségvetésből fizetett - alkalmazottait, ugyanis a két szám közötti különbség kiadja az ország költségvetési - közigazgatási és közalkalmazotti - munkavállalóit.
Amennyiben ez járt miniszterelnökünk fejében, bizony csúful alulértékeli saját bölcs honatyai tevékenységét, hiszen saját magát a munkát nem végző "kitartottak" közé sorolja. Ebben az esetben - megengedem - igaza is van: mióta politikára adta a fejét, még csak az adófizetők pénzéből származó jövedelme volt, így az ő szempontjai szerint nézve politikai pályafutása kezdete óta soha semmivel nem járult hozzá a 10 milliós ország lakosságának eltartásához, ellenben az adófizetők által befizetett, valamint vásárlásaik adótartalmából befolyó: tehát szintén az adófizetők által befizetett pénzek elköltéséhez eléggé vastagon.
Azt már csak csöndben jegyzem meg, hogy a tízmillió sem annyi, csak 9 millió 960 ezer fő, és a népesség fogyási üteme is gyorsul, FIDESZ-családtámogatás program ide vagy oda. A lélekszám csökkenés gyorsulásának egyértelmű oka a születések számának csökkenése, ami 2,5%-ot tett ki 2011-ben 2010-hez képest, ugyanis ezzel párhuzamosan némileg csökkent a halálozások száma is.
Ennek következtében minden tízezer magyar állampolgár közül 41 tűnt el hazánkból a múlt év folyamán, ami 1 fővel több a 2010-es fogyás adatánál. Ez a 41000 fős csökkenés országos szinten egy Ózd vagy Érd nagyságú településnek felel meg.

2012. február 21., kedd

Csönd-fal

Csönd-falam áll gyűlölettel szemben,
mert gyűlölni nem akarok én.
Falat húzok elmémen keresztben,
és kiűzöm elé a reményt.

Kizárok majd életemből mindent,
ami bántott, s mindent, ami szép,
és nem fogom vádolni az Istent,
ha fölöttem izzik majd az ég.

Csöndből építek falat magamnak.
Nem tör rajta többé át a bú,
mert ha lesz is kapuja falamnak,
zárva tartom. Nem lesz szomorú
életem e belső sivatagban:
Perzsel a csönd. De nincs háború.

2012. február 20., hétfő

Ehess, ihass, alhass!

Úgy gondoltuk, hogy az étel alapvető jog.
Mégis: tudjuk, van sok ember, aki nyomorog.
A nyomoron nem azt értem, hogy nincs kaviár,
hanem, hogy egy marék rizs sem kerül, ami "jár".

Tudjuk, hogy a tiszta víz az élethez kell.
Mégis tiszta víz nélkül él millió ember.
Bár akváriumban vízben úszik
otthon a hal,
mégis él sok ember, aki holnap szomjan hal.

Világszerte sok az, aki fedél nélkül él.
Nálunk is megfagynak páran, hogyha jön a tél.
A kapualj decemberben nagyon hideg hely,
ezen nem sokat segíthet egy-egy liter tej.

Azt hittem, a szerelem is alapvető jog.
Ma már tudom, nincs ilyen, és boldog sem vagyok.
Hogyha kívülről szemlélem saját életem,
nem is látszik, hogy mennyire hiányzik nekem.

Segíteni a világon nagyszerű dolog.
Sok ember él, akinek szíve ezért dobog.
De a világ minden baja mind semmi nekem,
ha a kedvesem kedvemre nem ölelhetem.

2012. február 18., szombat

Hegymászás


Cipelem egyre
minden kincsem.
Mászom a hegyre.
Ösvény nincsen.

Lehúz a teher,
zihál a tüdő.
A légszomj lever:
nincs levegő.

Magammal hozok
ballasztot, hányat!
Egyre csak átkok
hagyják el számat.

Minek a sok kincs?
haszna úgysincsen!
Kötelem nincs.
Kezem kilincsen.

Egyre csak cipelem
hegyre a kincsem,
Eldobni nem lehet:
egyebem nincsen.


2012. február 15., szerda

Le nem írható vers

Hogy' is írhatnám le azt, hogy "fázik a lélek"?
Hogyan, hogy "tizenöt éve magányban élek",
hogy a szó hajnal tájt megfagy a tollamon,
amikor fülemben a vér sípolását hallgatom?

Ilyesmit már nem lehet versbe szedni régen,

szívemen sem magamért áramlik át vérem.
Hiszen nem is akad már  olyan versolvasóm,
hogy hangosan föl ne röhögne soraimon.

Ezért aztán ezt a verset le sem írom néked;

elfelejtem azt is, hogy egyszer eszembe tévedt,
és ma éjjel, ha a tinta megfagy majd tollamon,
a fülemben áramló vér sípolását hallgatom.

2012. február 14., kedd

Baleset


Figyelmetlenül lépett a sínre.
A villamos jobbról érkezett.
Míg koncentrált egy hiányzó rímre,
a vezető ijedten fékezett.
Csörömpölve állt meg a szerelvény.
Egy utas szidta a vezetőt,
kismama örült szerencséjén:
a szomszéd úr idejében megtartotta őt.
Már késő volt: a segítség
idejében nem érkezhetett.
Több tucat vers vált hirtelen köddé,
ahogy a költő kiszenvedett.
Figyelmetlenül lépett a sínre.
Azt mondják majd, szükségszerű volt:
ritmusra figyelt csak, meg a rímre,
amikor egy versen dolgozott.

Apokalipszis után

Harmadnapra megenyhült az idő.

Nem volt olyan fájó már, hogy élünk.

Nagyon metszett még a friss levegő,

de a napfény feledtette: féltünk.


Elfoglalták agyunkat a gondok;

zörgött a Lét, autó dudált.

Lélek-zúgba húzódott az undok,

lelkeken ólálkodó halál.

2012. február 13., hétfő

Ezen a világon (Fújjad sípod!)

József Attila parafrázis

Húzd a szekeret rogyásig,
ha nincs is rúd mellett másik!
Akkor is csak nézz a Holdra,
ha nincs,akiért szív bomolna!
Taposs rá a kendőcskére,
árulásnak legyen bére,
és ha égre száll a kínod,
fújjad sípod, amíg bírod!

Égő lángban, ha születtél,
jeges árban nevelkedjél!
Házad legyen csiszolt márvány,
az otthonod a szivárvány,
felhőket teremts az égre,
tárd ki szíved a mesékre,
fűzfa alatt legyen sírod,
fújjad sípod, amíg bírod!

Nagy kanállal mérd a Mindent,
akkor is adj, mikor nincsen!
Görgess követ föl a hegyre,
vizet hordjál a tengerbe,
takarítsd az istállókat,
ne hidd el a hazug szókat,
tudd, hogy kiben lehet bíznod,
fújjad sípod, amíg bírod!

Ha rád esett ne ugorj el,
legyél az, aki megfelel,
ha neveden szólít a szó,
sose mondd, eb ura fakó!
Legyen erős, széles vállad,
földre ne sújtson a bánat,
amíg élsz, rímeid írod,
fújjad sípod, amíg bírod!

 


2012. február 9., csütörtök

Navracsics Tibor:“Magyarország megtartotta a fékek és ellensúlyok rendszerét”

Ez hazugság. Nem szemen szedett hazugság, hanem szimpla, átlátszó és direkt hazugság.
Ez ugyanolyan hazugság, mint az, hogy a Kádár-féle népi demokrácia demokrácia volt.

Nézzük csak!

FIDESZ vezetőségi tag lett motorként és nem fékként az államelnök.
FIDESZ tag a legfőbb ügyész.
A Média Tanács minden egyes tagja FIDESZ -kapcsolatokkal jellemezhető. Elnöke "független": a FIDESZ választmány-tag Szalai Annamária, tagjai természetesen mind függetlenek Orbán Viktortól, pártjuk elnökétől.
Annak a kiherélt Alkotmánybíróságnak tagjai, amelyik csak farkalatos törvények ügyében és még számtalan esetben nem dönthet, tagjai "független" volt FIDESZ-es képviselők.
A legfőbb ügyész a FIDESZ-tag Polt Péter.
Az Országos Bírói Hivatal elnöke, a régi NÉKOSZ-os (bocsánat: Bibó kollegista) Handó Tünde, Szájer József ősfideszes képviselő felesége, az Orbán család családi jó barátja évtizedek óta, szintén a függetlenség, a fékek és ellensúlyok jegyében. Nyilván a törvényhozástól és a Kormány végrehajtó hatalmától való függetlenség őre lesz a bírói kar élén.
A Magyar Nemzeti bank elnöke fölé - miután nemzetközi jogszabályok tiltották annak lecserélését, FIDESZ-tag került főnöknek.

Természetesen nem jó, ha Magyarország kormányát nemzetközi szerződés megszegésével vádolják. Legalábbis magyar állampolgárként így gondolom. Látni kell azonban, hogy a FIDESZ rokoni-baráti-politikai összefonódások azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy a miniszterelnök kedélyes hét végi szalonnázás során beszéli meg a legfőbb ügyésszel, hogy ki ellen indítson eljárást, egy füst alatt azt is megtárgyalva a legfőbb bírával, hogy az ügyben milyen ítéletnek kell születnie - természetesen a demokrácia - bocsánat: NER - nagyobb üdvére. Az így megtárgyalt új jogszabályt és előre lejátszott következményeit a családi jó barát képviselő "egyéni indítványára" másnap el is fogadhatja a Parlament, a köztársasági elnök pedig az Országgyűlés elnökének előszobájában a nyomtató mellett alá is írhatja a törvényt, így harmadnap ki is lehet hirdetni a legfőbb ügyész és legfelső bíró által megbeszélt - a miniszterelnök által javasolt - ítéletet.
Ha valaki úgy gondolja, hogy ez aljas rágalom, lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy nem. A rendszerben nem az a veszélyes, hogy így működik: hanem az, hogy bármikor működhet így.
Kádár János rendszerében nem vittek el mindenkit Recskre, de bárkit bármikor elvihettek volna - a rendszer logikája miatt. Nem állítom, hogy a megszűnt Magyar Köztársaság utáni Magyarország új jogrendjében mindenkit el fognak ítélni előre lejátszott forgatókönyvek alapján, csak azt, hogy ennek lehetősége nem, hogy nincs kizárva, de teljesen szabad, és ellenőrizhetetlen. Kádár János nyugodtan kiadhatta (akár közvetlenül is) az utasítást - kedélyes Vasas meccs látogatás alatt - bárkinek a "ügyére". A lehetőség ma is fennáll.

Mielőtt vád érne: én a közigazgatási alapvizsgát a nem éppen bal oldali érzelmeiről ismert Antall-Boross kormányzati ciklusban tettem. Akkor kellett vizsgáznom olyan kérdésekből, hogy mit jelent az állam hatalmi ágainak szétválasztása. Hát mindenesetre nem azt, hogy a törvényhozó hatalom tagjának (egy képviselőnek) felesége a bíráskodó hatalmi ág vezetője, aki családi jó barátja a végrehajtó hatalmi ág első emberének, a miniszterelnöknek, aki annak a pártnak is elnöke is egyben, amelynek vezetőségi tagja a későbbi államfő. Ha ez az összefonódás nem ellenkezik mind betűjével, mind szellemében az összeférhetetlenséggel, amely miatt a tisztségviselőnek kötelező lemondania tisztségéről, akkor semmi. Hát, semmi.

Nincs bocsánat

Nem gyűlöllek téged,
de tudd, hogy nincs bocsánat!
Elmúlik az élet,
hogy fáj a szív utánad.

Elfogadtam régen,
hogy nem rám várt a szíved,
boldog vagy, remélem.
Rég nem hallottam híred.

Semmi okom nincsen,
hogy fáj a szív utánad.
Maradtál egy kincsem,
de tudd, hogy nincs bocsánat!

2012. február 8., szerda

Korai tél

Korán köszönt reám a tél.
Lehetne még tavasz.
A változástól most is fél
szívem az örök kamasz,
ami oly repesve várta rég
a nyárnak virágait,
majd el se jött még az őszi szél
s csak a jégvirágban hitt.

Jórészt emlékben él csupán
az egész életem.
Minden, ami jön még ezután,
úgy érzem, ismerem.
Holott tudom, mert értelem
kinyilvánítja azt,
hogy nincs miért a félelem,
ha elmúlt is a tavasz.

Az egyre hűvösebb reggelek,
a csöndes délután,
a didergés, amikor felkelek,
és sok, hideg éjszakám
egyre azt súgják énnekem,
hogy közelít a tél,
hogy múlik már az életem,
hogy a jövőm semmit sem ér.


Világot mozgató szamarak

Nem világol értelem a csecsszopókban újra.
Nincs, aki őriz védtelen lángot pincékbe bújva.
Békét nem hint ránk sohasem a szabadságnak ujja.
Nem felelnek milliók fojtott szavunkra már.
Ezek az eszmék oly remekek! De aki hisz bennük: szamár.

Minden gyümölcsfa annyit ér, amennyi haszna van.
Az eszméket is csak hasznuk szerint veszed komolyan.
Az emberélet úgyis egyre csak semmibe rohan.
Ez az elv olyan nagyon erős millió éve már,
hogy aki másban: többen, szebben hisz, marad vesztes szamár.

És mégis: minden nemzedékben akadnak annyian
idealista álmodók, akiknek akiknek gondja van
a haszonelvű paradigmával, olykor annyira,
hogy ők viszik a világot előre régóta már.
Régen össze is dőlt volna az, ha nem lenne ennyi szamár.


2012. február 7., kedd

A költő halála


Hírt hozott a hírvivő:
nagy költőnk íme halott.
Ne sirassa senki őt!
Rossz világból távozott.

Gyászolják őt majd sokan:
tízezer fős, nagy tömeg,
bár a verse mind olyan,
hogy vajon ki érti meg?

Szíve vérét adta bár,
a versbe csordult élete.
Csillagos ég a határ!
Nincs, aki menne vele.

Könyve ott a polcokon,
súlyos, vaskos, szép kötet.
ágylábnak jó porfogó.
Hú de sok vers! Mind remek!


Évértékelő

Orbán Viktor évértékelőjét rendkívüli biztonsági intézkedések előzték meg. Ilyen mértékben utoljára a rendszerváltás előtt kellett védeni magyar államfőt saját hazájában.
A Millenáris környékén minden mellékutcát lezártak, rendőrjárőrök cirkáltak 2-3 fős csoportokban a rendezvény meghirdetett kezdési időpontja előtt már két órával.
A rendezvény megnyításaként Balogh Zoltán az égre mutogatott, mondván:"másrészt meg az új életet onnan magasabbról várjuk"
Nem is lehet másként Pártunk és Kormányunk elmúlt majd' két éves tevékenységét tekintve: már csak az égiekben bízhatunk, hogy megszabadít bennünket ettől az élősködő (megemelt képviselői fizetés) pancser (növekvő államadósság az államadósság elleni harc jegyében) társaságtól. Szerinte csak látszat, hogy nem kért bocsánatot az Európai Unió Magyarországtól annak miniszterelnökének faragatlan, bunkó és pökhendi viselkedése miatt, mint ahogyan az is csak látszat, hogy nem tűnt el az államadósság és a tavasz sem köszöntött be. Balogh szerint Orbánnak azokra a zemberekre kell számítania, akik ma itt vannak a termben. Kétségtelen, azok nagy része még bízik a Vezérben. A többit úgysem engedték volna be az arcfelismerő rendszerrel ellátott biztonságiak.
Orbán Mao Ce-Tung módján hosszú menetelésre figyelmeztet: "Hosszú lesz az út és meredek" - mondja.
A zemberektől kapott felhatalmazással dobálózik ismét, és ezúttal a "Békemenet" hosszú, bérelt autóbusz konvojokkal Budapestre szállított résztvevőire hivatkozik.
Orbán szerint az euro bedőlése már nem a scifi világa. 2011. megrendítő év volt, tervek inogtak meg. Így van, emlékszünk, hogy röpke 6 hónap alatt írta hatszor újra a teljes Moszkva-tér (Széll-1,...Széll Kálmán terv VI.) tervet Pártunk és Kormányunk, hogy mára nyoma se maradjon. Orbán szerint Európa olyan, mint az alkohol: célokra inspirál, miközben gátolja, hogy elérjük azt. Úgy tűnik, ilyen alkoholhoz köthető a FIDESZ egyetlen eredménye az elmúlt év munkaügyi "frontján" is: a Magyarországra telepített Mercedes gyár volt az egyetlen olyan beruházás, ahol munkahelyek létesültek.
Tudjuk, hogy új útra lépett az ország, ezt felesleges volt említeni a miniszterelnöknek: aki saját - nominálisan is csökkenő -  fizetéséből próbál megélni ma Magyarországon, az mind tapasztalja, amit miniszterelnökünk csak másodkézből hallhat még a hajléktalan szállókon tett "váratlan" protokoll látogatása során is.
Mint a beszédből kiderül, Magyarországon megvalósult a nők teljes egyenjogúsága. Magyarország végrehajtó hatalmának egyszemélyű vezetője saját szavai szerint a feleségét kérdezi meg, hogy miről is beszéljen sztorizgatott a miniszterelnök.
Orbán szerint a progresszív adórendszer büntette a dolgozókat. Nyilván a mostani jutalmazza őket. Ezt igazolja a munkanélküliség mértékének 0,1%-os fogyása az elmúlét év azonos időszakához képest. A jutalom lényege abban áll, hogy az átlagjövedelemnél kevesebbet keresők pár ezer - az átlaghoz képest meglévő elmaradásukkal arányosan egyre több ezer - forinttal kevesebb nettő jövedelemből gazdálkodhatnak, melyeknek kompenzációját tavaly év elején a miniszterelnök az általa - többek között a lineáris adkulccsal deklaráltan is támogatott - vállalkozókkal kívánta megfizettetni, és még "bérkommandók" bevezetéséről is beszélt (amiből, ma már egyértelmű, egy szó sem volt igaz).
"Nincs tartalék, és bekopogtat a kétségbeesés" - mondja a miniszterelnök, és ezek a szavai igazak.  Beszédének időpontjában már Nyékládházát is elhagyja az a gyalogos éhségmenet, amelyik Miskolcról Budapestre indult, hogy felhívja honatyáink figyelmét rá: munkahelyteremtő politikájuk eredményeképpen Miskolc körzetében immár minden tartaléka elfogyott a hőn szeretett zembereknek és családjaiknak.
Ezért lesz szükség elszámoltatásra előbb-utóbb - tesszük hozzá egyhangúlag. Jópáran
gazdagodnak a közösségen. Mint ahogyan a gonosz bankok, akiknél Orbán Viktor prominens párttársa tőzsdézte el a városi költségvetést. Valóban szükség lesz elszámoltatásra.
Orbán "szabad országot akarunk", mint kijelenti. Ezért számolja fel a felelős szerződések
következményeit, ezért tér át a piacgazdaságról a központilag vezérelt gazdaságra, ezért államosítja a magánmegtakarításokat és ezért szünteti meg a jogi garanciákat a magántulajdonra. Ez a szabadság az 50-es évek pártállami diktátorainak valóban szinte korlátlan szabadsága volt. Más kérdés, hogy a hullámbádog barakkok bozótvágó közfoglalkoztatottjai is ezt értik-e alatta.
Ők nyilván nem vágyhatnak "önálló középosztályi életre", hiszen ugyanúgy írja le őket a miniszterelnök politikája, mint azon fiatalokat, akiknek szülei nem elég gazdagok a felsőoktatási tandíjak kifizetésére.
Nem kétséges, Magyarország új, ingoványos alapokon áll: a társadalmi feszültségek egyre nőnek, az évtizedek óta halmozódó gondok lassan eltemetik az országot, de miniszterelnökünk legfontosabb feladatának mégis az 1949-es alkotmány szimbolikus átfaragását tekintette Isten-Haza-Család jelszavak mentén, valamint a hozzá tartozó kerényi-mázolmányok megrendelését, amiben legfontosabb segítőtársai a bukott pártállam diktatúrájának prominens képviselői voltak. Ez az igazán ingoványos talaj!
Orbán adórendszere állítólag jutalmazza a munkát. Ezt minden valódi munkavállaló észre is vette bérének csökkenésén, és nyomon is követhető, ha az APEH adatokból kinyerhető jövedelem-gyakoriság eloszlást összevetjük az adóváltozások okozta nyereségek és veszteségek alakulásával.
Orbán szerint annak, hogy mindenki dolgozzon, a záloga a bozótvágó-árokásó program,
amivel 200000 embert terelnek vissza a "munka világába". Az Egykori Széchenyi program (mint emlékezhetünk Széchenyi jelszavára: "Kiművelt emberfők sokasága") hűségesen a fő csapás: aki nem akar (vagy nincs lehetőség - tesszük hozzá) tanulni, annak ne kelljen. Nyilván, buta emberek tömegein könnyebb urallkodni, nekik  könnyebb minden maszlagot beadni.

De itt abba is hagyom az évértékelő beszéd hazudozásainak és csúsztatásainak elemzését, hiszen ilyen módon folyik tovább.
Inkább áttérek az Orbán-kormány majd két éves káder-, társadalom- és gazdaságpolitikájának áttekintésére. Nem kell meglepődni: semmi újat nem írok, csak csokorba szedem a narancskommunizmus felé vezető lépéseket. Még az 1949 utáni lépésekkel való összevetést is az olvasó fantáziájára és történelmi tudására bízom.
Orbán Viktor miniszterelnök  az évtizedek múlásával folytonosan változó, egyszemélyi politikájának mára kirajzolódó  "nemzetegyesítés", a "centrális erőtér", az "elitváltás" és a "forradalmi helyzet" fogalmain nyugszik jelenlegi kormányzati ciklusa kezdete óta.
A forradalmi helyzet fogalmát nyilván még KISZ titkár korában tanulhatta a marxizmus-leninizmus alapvető esti iskolájában, és annyira megragadt benne, hogy ezt a kommunista(bolsevik) politikát talája folyamatosan a leghatékonyabbnak minden cél eléréséhez: aki nem hajlik, megtörjük, és erre minden felhatalmazásunk megvan  a "néptől" - ezt hajtogatták már a Nagy Francia Forradalom idején is a diktatúrába tartó jakobinusok, majd nyomukban a bolsevik forradalmárok.  Ez Orbán Viktor "fülkeforradalmi" hivatkozásainak alapja is: mivel a fülkében forradalom(?) volt, ez olyan felhatalmazást ad számunkra, amivel bolsevik többségünk erejével minden önkorlátozás nélkül, szabadon élhetünk. Ez hatalmaz fel bármire, amit teszünk. Ez a vörös öntudat az eszmei alapja a narancskommunizmusnak (is).
Minden fontosabb gondolat a "nemzetegyesítésen" alapul. Ezt Orbán Viktor egyszerre érti szimbolikusan és konkrétan. E nézet jegyében tagadja Orbán Viktor a modern polgári állam minden jogi alapját, amikor kvázi vérségi jogon tekint állampolgárnak minden magyar származású embert, bárhol is éljen a világban. Látnunk kell, hogy ez a vérségi alapú szemlélet valójában a mélyen antidemokratikus feudális hagyományon alapul, amiben a leszármazás volt a nemesi jogok egyetlen forrása az uralkodó kegyén kívül. Többe között ezt a jogrendszert büntette fővesztéssel éppen a Nagy Francia Forradalom. Ily módon Orbán Viktor vagy 250 évvel maradt el a történelemben. Magyarország megkésett fejlődése miatt megszavazhatunk számára ebben az ügyben "csak" 200 éves anakronizmust.
A polgári szabadságjogok, a nyugati politikai szövetséghez tartozás, csak addig fontosak Orbán Viktornak, amíg konkrét politikai-gazdasági hasznot remélhet belőlük - és adott alkalommal ismét ilyen ilyen fontossá válnak - ezt jól láthattuk a tavalyi év nyári IMF és EU ellenes retorikájától az "elmegyünk a falig, majd visszatáncolunk" 2012. januári politikájáig a szemünk előtt végbement immár sokadik saulus-paulus váltásban. A "nemzetegyesítés" politikája szorosan összefügg a Hazafias Népfront "Nemzeti együttműködés Rendszerével", amelyben - természetesen  - a forradalmi Magyar Szocialista Munkáspárt - bocsánat: a Fiatal Demkoraták Szövetsége - bocsánat! a FIDESZ Magyar Polgári Párt a vezető erő, és a népfront - bocsánat!: a Nemzeti együttműködés Rendszere a (meg)vezetett tömeg.
Látnunk kell, hogy ez a fogalmi rendszer tökéletes párhuzamot mutat a forradalom leverése utáni "konszolidációs" megtorló időszak kádári politikájával, azéval a nagy formátumú politikuséval, akitől Orbán Viktor - immár Antall József modorát levetve - a politizálás művészetét próbálja eltanulni.
Az orbáni "centrális erőtér" teljes egészében szakít a polgári demokrácia versenyre épülő alapelvével. Egyszerűen kinyilatkoztatja, hogy van, aki beletartozik a Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, és van, aki nem. Aki nem tartozik bele, e szerint a világnézet szerint nem is része a nemzetnek, ezért csak potyautas. Aki nem ért egyet a kormány politikájával, az nem része a "Nemzeti Együttműködés Rendszerének" azaz "kiírta magát" a rendszerből. Ugyanez a retorika köszönt vissza a magánmegtakarítások padláslesöprésének idején is.

Ami marad, nem más, mint az 50-es és idősebb korosztályok számára már jól megismert "népi demokrácia". Itt nincs szükség alternatívákra sem tudományos téren, sem kultúra, sem társadalom- vagy gazdaságpolitika terén: Orbán Viktor az egy személyű döntőbíró minden filozófiai, jogi gazdasági, társadalom- sőt, valláspolitikai kérdésben, mégpedig a "népi demokrácia" - az emberek  - fölhatalmazása alapján.
Más kérdés, hogy intézkedései éppen ezen az alapon illegitimek. 52,5% - os választási arány abszolút többséget jelent egy választási rendszerben, de nem jelent 2/3-os arányt sem, ami egyébként pedig még mindig nem biztosít valódi demokráciában a demokratikus intézményrendszer felszámolásához megfelelő jogokat - bár adott választási rendszer esetén, mint láttuk, a hatalmat megteremtheti hozzá. Ugyanez volt az "alapja" az 1949-es "fordulat évében" végbement hatalomváltásnak is. Orbán - és a FIDESZ vezérkara - jól megtanulta a marxista-leninista szemináriumok leckéit a forradalom elméletről: A főpróba már a rádió elleni roham idején megvolt, ez teljesedett ki a fülkeforradalom évében az összes hatalmi centrum FIDESZ-es elfoglalásával, vagy törvényből történő kiiktatásával. Ugyanakkor a "permanens forradalomra" (Trockij) való hivatkozás lehetővé tette Orbán Viktor és kommunista vezérkara számára, hogy a rendkívüli "helyzettől" kapott "rendkívüli" felhatalmazásokkal éljenek, így vált mára Magyarországon rendes állapottá a rendkívüli (forradalmi) állapot. Ennek a forradalmi, polgárháborús állapotnak - melyet a narancs bolsevik párt csinovnyikjai Magyarország polgárai ellen folytatnak - a következményei a rendkívüli törvények megalkotása, amikor is a forradalmi párt vezetői még saját képviselőik párthűségében sem bízva hajtanak át hajnali órákban olyan farkalatos törvényeket, amelyeket az egész ország minden állampolgára hosszú ideig szívhat.
Félreértés ne essék: a bolsevik, kommunista kifejezéseket csak Orbán Viktor és az általa vezetett FIDESZ mag módszereinek jellemzésére, tetteik következményeinek jelzésére használom. Nézetrendszerük ugyanis nyomokban sem tartalmaz olyan elemeket, mint amik a kommunizmus eredeti eszmerendszeréhez hozzátartoztak: választó- és emberi jogi egyenlőség, a gondolatok és a szólás szabadsága, a munkához való jog - és képességek szerinti kötelesség - és a megtermelt javakból történő részesedés filozófiája. Más kérdés, hogy az utópista elképzelések a XX. századra rémuralomba és társadalmi katasztrófába fordultak. Orbán Viktor politikája a megvalósítást és nem az eredeti eszméket mímeli:
Narancskommunista pártjának holdudvara gyorsan és szisztematikusan rombolta szét az demokratikus államszervezet a hatalmi ágazatok egyensúlyára épülő kényes rendszerét, bemutatva ezzel, hogy az oly stabilnak tekintett demokrácia milyen vészesen sebezhetőnek bizonyul a belső antidemokratikus erőkkel szemben megfelelő körülmények együttállása esetén.
Forradalom és szabadságharc retorikája hangoztatása mellett a FIDESZ az elmúlt másfél-két év folyamán kiépített egy Kádár-rendszerhez erősen hasonló, majdnem teljesen pártállami rendszert, ahol minden a pártelnök-kormányfő-vezérigazgató egy személyes hatalmán alapul. Mivel a Pártban még nincsenek hagadó ellenzéki csoportosulások, így teljes egészében a pártelnök-kormányfő-vezérigazgató akarata érvényesül, ahogyan az egész állami is az ő személyes gebinjévé vált.
A FIDESZ-nek korábban gesztusokat tett Sólyom László túlságosan önfejűnek bizonyult, így vált szükségessé egy szervilis bohócot kinevezni álomfővé, aki nem mellesleg a bolsevik párt vezetőségi tagja is, tehát a párthűség is köti Vezéréhez az álomelnöki fizetésen felül.

A FIDESZ kormány simán módosította azt az alkotmányt, amelyiknek kidolgozásában maga is részt vett, minden olyan alkalommal visszaélve lehetőségeivel, amikor csak igény nyílt rá. Így történt a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontása során, így történt a jogszabály ellenesnek minősülő - tehát szakmailag hibás - törvények elfogadása során, és ebben a folyamatban a lefizetett képviselők hűséges alattvalóknak bizonyultak, ezzel minden hitelüket örökre elveszítették. A "jó erkölcs" FIDESZ fogalma 2011. őszén háromszor módosult, míg magába a Tákolmány szövegébe is belekerült. Ezzel az alaptörvény  - végtelenül változtatható rugalmassága miatt - minden lehetséges alaptörvény-jellegét végleg elveszítette és véglegesen sikerült felszámolni a jogállamot. Ebben a Tákolmánnyal megalapozott rendszerben már nem a törvény, hanem a bármikor újra gondolható "jó erkölcs" az úr, amit a narancs kommunista párt vezetősége kénye-kedve szerint értelmezhet.
Az Alkotmáynbíróság - tagjai állását féltve - hamar behódolt a FIDESZ vezetőségének: az alkotmányosság őreiből -  a törvényhozó és végrehajtó hatalmi ágak: a parlament és a kormány összefonódásainak ellensúlyozó szerepű felügyelőjéből a  jogalkalmazás ellenőrévé vált, miközben létszámát megnövelve a kormánypárt prominens képviselőit juttaták benne többségre. Szerepe ezzel nullára redukálódott, minthogy párttagok révén egyedül a Vezér utasításait hajtják végre. A közintézményeknek nem csak neve: funkciója is megváltozott. közszolgálatot ellátó szervekből a kormány - azaz a végrehajtó hatalom direkt szerveivé váltak, ez nem csak alkalmazottaik és maguknak az intézményeknek névváltása igazolja: közigazgatási szervekből lettek kormányszervek, és köztisztviselőkből kormányhivatalnokok, hanem vezetőségük cseréje is. Volt olyan közhatalmi intézmény, amelynek vezetője - mandátuma lejárta előtt, az erőviszonyokat ismerve - dsaját maga mondott le posztjáról a miniszterelnöknél tettsz7emélyes látogatása során, másokat simán "menesztett" a miniszterelnök. Helyüket sokszor "életfogytig" kinevezett pártkatonák látták el, csakúgy, mint Kádár János birodalmában, vagy az egykori Szovjet Szocialista Szövetségi Köztáraságban. A kulcsfontosságú államügyészi, bírói vezető pozíciókba kerülő narancskommunista csinovnyikok szinte életfogytiglani kinevezést kaptak, a jelenleg érvénye salkotmányra épülő jogszabály-hálózat alapján alkotmányos módszerekkel el sem mozdíthatók, de ne legyen kétség affelől, ,hogy renitens magatartásuk esetén sikerül megoldást találni eltávolításukra. Ez mindig sikerült minden hasonló államban.
A renitens kormánytisztviselők azonnali elbocsátását lehetővé tévő törvénymódosítás immár közvetlen veszéllyé tette a kormánytisztviselői kar megalkuvó viselkedését: a jogszabályok őrei ezerszer meggondolják, hogy a hatalom érdekeivel ellentétben álló ügyben közigazgatási határozatot merészeljenek hozni, különösen a jelenlegi tartósan magas munkanélküliséget, és a Magyarországon - nem utolsó sorban éppen a FIDESZ propaganda miatt leamortizálódott respektus miatt, amellyel a közszolgálatban esetenként évtizedek óta dolgozók rendelkeznek.

Az országban úgyis fokozódó ellenszenv tapasztalható a közigazgatási dolgozókkal szemben, ezt az ellenszenvet lovagolja meg a FIDESZ kormány, a köztisztviselőkből kormánytisztvselővé avanzsált alkalmazottak megfélemlítésével.
A közigazgatás személyi változásaira a forradalom lenini logikájának megfelelően az volt a jellemző, hogy minden vezető pozíciót - így a kormánytól elvben független intézmények vezetői pozícióit is FIDESZ káderekkel töltötték föl, csakúgy, mint a kommunisták a Fordulat Éve során. Így lett FIDESZ káder a Médiahatóságnak nevezett cenzúra hivatal vezetője, a Kormány költségvetési fegyelmét vcizsgálni hivatott Állami Számvevőszék vezetője, a Legfőbb Ügyész, a Bírói Hivatal vezetője például egy megbízható és befolyásos FIDESZ képviselő felesége lett. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét, és  Költségvetési Tanácsot ugyanúgy FIDESZ vezetés alá vonták, mint ahogyan FIDESZ-káder vezet9 a Nemzeti Kultúrális Alapot, és az adatvédelmi ombdusman pozíciójának megszüntetésével létrehozta a Kormány a FIDESZ káder által vezetett újbeszél nyelven beszélő nevű Adatvédelmi Hivatalt, amely legalább annyira beszédes nevű intézmény, mint a szintén újonnan (tavalyelőtt) létrehozott Nyugdíjvédelmi Hivatal. A nagy létszámú, új hivatalok  létrehozásával a FIDESZ-bolsevik párt vezetése nyilván a Párt- és Kormány vezetés államigazgatási létszámcsökkentést célzó intézkedései mentén járt el. Narancs bolsevik párt ejtőernyős kéádereit 8-12 évre nevezték ki a sebtében (startáriális gyorsasággal) módosított törvények segítségével, hogy a narancsuralmi rendszer esetleges bukása esetén is zavartalan maradhasson a FIDESZ-vállalkozás teljes körű befolyása az államra és állampolgárai életére.

A társadalom átalakító tevékenység egyébként is ezt célozza meg: olyan mélyen átalakítani az államigazgatást és a jogrendet, hogy demokratikus módszerekkel a FIDESZ-maffia kiirthatatlan legyen a magyar jogrendből. Ez is bolsevik mentalitás: holnapra megforgatjuk!

A korábbi kormányokhoz kötődő, - egyelőre csak volt vezető - tisztségviselők ellen büntető hadjárat indulté A jogállamiság alapjainak felrúgását jelentő visszamenő hatályú jogszabályok üzenete az átlagos állampolgár számára is egyértelmű: bármikor hozhatunk olyan személyre szóló jogszabályt, ami visszamenőleg büntet nagyszüleid által elkövetett dolgokért is.
A visszamenőleges hatályú pártállamot idéző jogszabályok mellett szintén az 50-es évek első felét idéző pro9paganda hadviselés indult - sokszor koholt vádakkal "megalapozott" úgynevezett vizsgálatokkal és büntető eljárásokkal karöltve ismert nem csak baloldali, de liberális jobb oldali gondolkodók, művészek és politikusok ellen is. Az üzenet egyértelmű: a megszűnt Magyar Köztársaság helyét átvevő Magyarországban büntetendőnek számít minden gondolat.
Az ismét állami monopóliummá váló, a kommunizmus éveit idéző "tisztogatáson" átesett állami rádiók és televízió hírműsorai igen gyorsan az egykori Kék Fény című rendőrségi műsorrá silányultak. A "kormánybiztosok" feljelentgetései pótolják a "tényfeltáró" bizottság munkáinak nyilvánosságra hozatalát, amelyet a Vezér ígéretével ellentétben soha nem ismertetett a nyilvánossággal. Lejárató kampány indult szellemi központok ellen, a Média Hatóság nevú cenzúra hivatal a megszűnés veszélyét magában foglaló nagyságú pénzbüntetéssel súlythat gyakorlatilag tetszése szerint bármilyen, a narancs kommunista párt vezetői számára nem megfelelő sajtó terméket, rádió- vagy televízió adót, internetes tartalom szolgáltatót.
A FIDESZ (bolsevik) párt a választási körzetek gondos számítások után történt újra rajzolásával már jó előre próbálja bebiztosítani következő választásokon a győzelmét. Ehhez minden hatalma megvan, bár a választó körzetek szimulációk segítségével történő modellezése alapján kilóg az ördög patás lába az ájtatos szerzetes csuhája alól: a hagyományosan bal oldali választókerületek úgy lettek darabokra tagolva és a szomszédos jobb oldali kerületekbe darabonként beolvasztva, hogy a rendszerváltás utáni szavazatarányok az újra rajzolt választási körzetekben a FIDESZ hatalmát biztosítsák. A matematikai szimulációk eredményeképpen létrejött "optimális" választói körzetek így nyúlnak át Pestről a Dunán keresztül Budára. Az egy fordulós választási rendszer Európa legantidemokratikusabb választási eljárása, ahol a szavazat vesztést további mandátum vesztéssel sújtják, míg a nyertes pártok a töredék szavazatokkal is plusz mandátumhoz jutnak. A FIDESZ esélyeit növeli a választási időszak radikális csökkentése csakúgy, mint az induláshoz szükséges ajánló szelvények számának kétszeresére emelése is. A választásokon való részvétel előzetes regisztrációja a választópolgárok ellenőrzésére használható, a célzott propagandára, ugyanakkor csökkenti a szegényebb rétegek beleszólását a választás eredmnyeibe.
A FIDESZ az egykulcsos adó bevezetésével egyértelművé tette addig is hangoztatott céljait: a magyar társadalomból kitagadja a bérből és fizetésből élők tömegeit, rájuk hárítva a közösségi kiadások terheit, miközben a lognormális jövedelemeloszlású görbe leggyakoribb jövedelemnagysága fölötti messze elnyúló nagy jövedelmeket adócsökkentéssel honorálja. A kormáyn erősen antiszociális adópolitikájának eredetileg volt racionális(nak gondolt) célja: a nagy jövedelmek adójának csökkentésével azok befektetését és ezen keresztül a gazdaság élénkítését célozta. A vágyott cél azonban elmaradt, ellenben olyan mértékű adókiesést jelentett, aminek hiányát a kormány a költségvetésben - jobb ötlet híján - a magánmegtakarítások (magán nyugdíj pénztárakban történő megtakarítások) eltulajdonításával tudta csak pótolni. A tragikus adópolitika, a külgazdasági viszonyok romlása és a kommunisztikus kormányzati filozófia együttese így vezetett ahhoz a politikai lépéssorozathoz - amelyet szerintem Orbán Viktor és szűkebb társasága valamilyen formában előbb-utóbb mindenhogyan meglépett volna - ami az Alkotmány bíróság leépítésében, az alkotmányosság felszámolásában, a 98%-os, populista büntetőadókban , az egész Európában legmagasabb, 27%-os általános forgalmi adóban, az egészségügyből, tömegközlekedésből, kultúrális és oktatási szférából valamint a szociális kiadásokból kivont összegekben kulminált - híven a FIDESZ vezetésének antiszociális, ember- kultúra- és társadalom ellenes filozófiájához.
A FIDESZ polpulistának tűnő lépései: a bankokat sujtó adók, a multinacionális befektetők elleni retorikai kirohanások (majd a Mercedes gyár megnyitásának ünneplése), a válságadók, csak látszólag populista baloldali lépések, hiszen mélyen emberellenes, antiszociális társadalomkép húzódik meg mögötte. Ezt igazolja például a "gyermekeseket támogató" adókedvezmény csomag, amely valójában nem a gyermekeseket, hanem a jó jövedelemmel rendelkező gyermekeseket támogatja, és a jövedelmi létminimum alatt élő sok gyermekes családokat "kifelejti" a nemzetből. A FIDESZ nemzetépítő politikája valójában nemzetellenes éppen a fentiek miatt. Miközben a mai Magyarországon a legfontosabb társadalmi gond a munkanélküliség és az ebből adódó növekvő nyomor, a hajléktalansággal és gyermekszegénységgel, a FIDESZ politikája kimerül a hatósági módszerekben és a szegénység társadalmon kívül helyezésében. A választó polgárok tervezett regisztrációja is ezt a célt erősíti. A saját érdekeiket érvényesíteni egyre kevésbé képes munkanélküliek, alacsony képzettségűek, és növekvő tömegű hajléktalanok érdekképviseletének leépítését a társadalomból való kiírásukat, mint ahogyan ugyanezt a célt szolgálja a felsőoktatási tandíjak és a röghöz kötöttség bevezetése is.
Mélyen antidemokratikus és igazságtalanságra épülő, monolit társadalmi rendszer kiépüléseinek vagyunk tanu Magyarországon a XXI. század második évtizedében, és ezen nem segít a "nemzet cár atyuskája" szerepében tetszelgő miniszterelnök "Mátyás király álruhában" - jellemzően parvenü módon a BLIKK fotósa által megörökített látogatása sem a hajléktalan szállón.

Nem csak a kormánynak, ennek az egész avítt, keresztény cukormázzal leöntött emberellenes hatalmi rendszernek mennie kell, mert nemsokára nem éhségmenet indul Budapestre Miskolcról, hanem polgárháborús helyzet alakul ki a nyomor terjedése miatt.

2012. február 6., hétfő

Táncra várva


Lombjuk vesztett fák a parkban,
állok itt, már egymagam.
Görbe ágaim alatt csak
hideg hó fehérje van.

Őszi szél lefútta rólam
rég a száraz levelet;
messze már a nyár, a múltam.
Jég befed, hó eltemet.

Többi fák ott kint az erdőn
távol vannak tőlem, mind.
Egymagában áll merengőn
minden fa, égre tekint.

Sok-sok lélek, egymagában,
köztük ott a jeges űr,
szél, ha fúj, a száraz ágra
még madárka sem repül.

Ha a fáknak lába lenne,
táncolnának körbe járva,
a hideg is elszelelne,
egy fa sem maradna árva.

Ha a fáknak lenne lába,
kitáncolnák a telet,
egy se várna fagyhalálra,
elhoznák az életet.


2012. február 5., vasárnap

Csődeljárás alatt


Úgy érzem hogy csődöt mondtam egész életemmel.
Amit látok, nincsen benne szép.
Semmire sem jutottam munkával, szerelemmel,
elszürkültem, mint a téli ég.

Jól tudom, hogy szebben élek, mint sok millió,
és sok szempontból szerencsés vagyok,
hitem életemben mégis olvad, mint a hó,
és napfény rám csak ritkán ragyog.

Nem hiszem, hogy ennek így kellett történnie,
bár vannak olykor rosszabb napjaim,
amikor magam hibáztatom, mert nincs mire
másra ráfogni rémálmaim.

Azt is tudom, hogy elmúlik egyszer végül minden,
ami rossz volt, s mindaz, ami szép.
Nem számít majd, mi az, ami most van, és mi nincsen,
ha az égről eltűnik a kék.

Jó lenne, ha szanálhatnám ezt a csődtömeget,
leírnák mind adósságaim,
lefektethetnék újra majd alapköveket
vállalkozást kezdeni megint.

2012. február 3., péntek

Neandervölgyi történet


Neanderthalban jártam egyszer, életem hajnalán.
A légben lehetett valami vegyszer, mert ott volt egy leány,
és olyan vonzalmat éreztem rögtön, majd leütöttem őt,
hogy a barlangba vonszolva örökös nejemül kérjem meg a nőt.

Visszanézett rám és nevetve kérdezte tőlem:
"Also, was guckst du mich, du großer Lümmel?"
Az idillnek gyorsan vége is lett: már nem is vágytam rá,
és nem is szívesen emlékezem rád, árnyas Neanderthal.

Elhagyott szoba


Üres a szoba, nincs benne élet,
csak egy ágy, asztal meg szekrény.
A sarokból esténként jönnek a rémek.
Elhagyta mind a remény.

A fáskosár üresen áll.
A kályha régen kihűlt.
Sosem volt szerelmek illata száll,
ha a Nap elszenderül.

Reccsen a padló, amerre lépek.
A mennyezet homályos fönt.
A falakon lógó, ősrégi képek
sorából árad a csönd.

2012. február 2., csütörtök

Hideg van

Sötét hideg van;
lassabban mennek
az elektronok.
Nagyon hideg van.
Bármit is teszek,
elhasznált vagyok.

Szinte fagyaszt
az egyedüllét
és a magány.
Csak egy araszt,
lehetnék azért
nagyobb vagány.

Hideg van már.
Lassabban csorognak
a gondolatok.
Elmúlt a nyár.
A hideg csöndben csak
a csontom ropog.


2012. február 1., szerda

Tudás alapú társadalom

"Vitorlát bontott a Szent Benedek Két tanítási Nyelvű Iskolaközpont. " olvasható a Tabánban mindenfelé.

Vitorlát bontott egy taniskola.
Két nyelven szól a remény.
Hajnali széllel úszik tova,
gödör marad helyén.

Két nyelven folyik majd az oktatás,
úszás az első helyen.
Sok szorgos kéz most csatornát ás
keresztül a Várhegyen.

"Tudás alapú társadalom".
Az lesz az úticél.
Nem kell a klasszikus irodalom!
Az ember reklámon él.

Elég, ha csak azt olvasod,
ha nem leszel már gyerek:
"Tudás alapú társadalom",
és mozognak a hegyek.

"Tudás alapú társadalom."
Milyen szép szöveg!
A diplomámat eldobhatom:
bozótot vágni megyek.