Lombjuk vesztett fák a parkban,
állok itt, már egymagam.
Görbe ágaim alatt csak
hideg hó fehérje van.
Őszi szél lefútta rólam
rég a száraz levelet;
messze már a nyár, a múltam.
Jég befed, hó eltemet.
Többi fák ott kint az erdőn
távol vannak tőlem, mind.
Egymagában áll merengőn
minden fa, égre tekint.
Sok-sok lélek, egymagában,
köztük ott a jeges űr,
szél, ha fúj, a száraz ágra
még madárka sem repül.
Ha a fáknak lába lenne,
táncolnának körbe járva,
a hideg is elszelelne,
egy fa sem maradna árva.
Ha a fáknak lenne lába,
kitáncolnák a telet,
egy se várna fagyhalálra,
elhoznák az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.