Csöndes vagyok immár és sötét.
Felhők mögül sem süt rám a Nap,
de hiszem, hogy van, aki boldogabb:
én elvesztettem létem örömét.
Nem pörölök már, csak hallgatok,
árnyékok völgyében ballagok.
Csöndes vagyok immár és sötét.
Elhagytam hű barátokat,
dolgomat csak magamban tettem,
másokat meg sosem vetettem.
Hold nem fénylik, nem süt rám a Nap.
Csöndes vagyok immár és sötét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.