2012. május 31., csütörtök

Illegitim Alkotmány, illegitim miniszterelnök, kis hazugság, nagy hazugság, álomigazgatás...

Orbán Viktor, ezúttal sem volt tisztában azokkal az adatokkal, amelyek alapján rángatja a kormányt. Ugyanis éppen 1 millióval mondott kevesebbet, ami 3,5 millió esetében már 29%-os tévedés - pontosabban "csúsztatás": azaz hazugság. A magyarázat - kizárólag azután, miután beleverték az orrát a hazugságba - szerint a teljes alkalmazotti létszámból le kell vonni a FIDESZ által felduzzasztott államigazgatási létszámot (új államigazgatási szervezetek születtek, mint például a Cenzúra Hivatal), valamint a közalkalmazottakat is, mivel évek óta ez a kör a legbiztosabb adófizetője a magyar államnak. Ugyanis tőlük már a kifizetés előtt maga az állam vonja le a tavalyi szja csökkentés után megemelkedett adó összegét. De az adatban nem Orbán Viktor tévedett, hiszen az ő egyszemélyű vezetése alatt álló államapparátustól kapta - ne feledjük: a közigazgatás vezetője a miniszterelnök Magyarországon. Tehát a közigazgatás vezetője nem felelős a közigazgatástól származó információkért sem, mint ahogy másért sem.

A FIDESZ - Nevezetesen Matolcsy, Orbán "jobb keze" - eredményként könyvelte el, azt is, hogy 2010-hez képest 25 ezerrel több ember dolgozott 2011-ben, holott ez az 1,85 millió foglalkoztatottra vonatkozó adat valójában 300 ezer fős csökkenés volt a 2009. decemberi állapothoz képest, sőt, a foglalkoztatottak létszáma tavaly tavasz óta csökken. Ezt az "apróságot" elfelejtette hozzátenni Pártunk és Kormányunk varázslója, és hogy a számok is csak a közmunkásokkal együtt igazak, azaz egyáltalán nem a gazdaság állapotát jelzik: tiszta manipulációk.

Selmeci nyugdíjvédelmi Gabriella szerint egyébként idén 203 ezer közmunkás fog dolgozni. Ez a szám természetesen akkor is szörnyű lenne Pártunk és Kormányunk gazdaságpolitikájára nézve, ha igaz lenne: Gondoljuk csak el! Az összes foglalkoztatott 10-15%-a homokot gereblyézget a falu főterén álló útjelző tábla körül, ami a buszmegálló, a FIDESZ pártház és a templom 30 méterre álló épületei felé mutatja az irányt az egyutcás faluban tanácstalanul bolyongó idegennek - kizárólag magyar nyelven, más részük pedig a tulajdonosok által évek óta elhanyagolt árkokból ganézza ki az évek hordalékát. Ismét mások a FIDESZ helyi párttitkárának fóliasátrában palántáznak éhbérért a párttitkár úr(elvtárs?) hasznára "közhasznú munkaként". Mindezt végzik középiskolai tanárok, elbocsátott agysebészek, filozófusok és bányamérnökök (hiszen kis hazánknak a Széchenyi tervnek - lásd még: "kiművelt emberfők sokasága"- megfelelően főként a magasan képzettekre nincs szüksége). A 47 ezer forint - amiből "jól meg lehet élni, igen, azt hiszem, jól meg lehet élni" - sem annyi. A közmunkások nagy részét ugyanis nem 8, hanem csak 4 órában foglalkoztatják, így tavaly csak a foglalkoztatottak fele kapta meg a nettó 47 ezer forintot, ami mellesleg 2011.-ben csökkent le 62 ezerről 47 ezerre éppen Pártunk és Kormányunknak a  Bölcs Vezér döntése értelmében történt intézkedései szerint.

Mellesleg jusson eszünkbe: Orbán Viktor második kormánya illegitim. Ezt éppen ezen illegális kormány miniszterelnökétől tudjuk, aki szerint a Magyar Köztársaság Alkotmánya, amire ő fölesküdött, soha nem is létezett, hiszen nem volt legitimációja, és a jogfolytonosságot csak az alaptörvénynek becézett Tákolmány állította helyre. Csakhogy Kormányunk nem esküdött föl a Tákolmányra, ellenben esküt tett a szerinte nem létező Alkotmányra, így, amennyiben elfogadjuk, hogy Magyarországnak ma van hatályos alkotmánya - nincs neki, csak Alaptörvénye van - akkor nincs legitim kormánya - legalábbis 2012. január 1. óta. Az ügyvivő kormány pedig nem teljesíti kötelességét, hiszen nem írta ki a rendkívüli választásokat január 1. után 30 napon belülre.

De ezek a kérdések senkit nem zavarnak hazánkban. Mint ahogyan az sem zavar láthatólag senkit, hogy hőn szeretett hazája még forróbban szeretett vezére szokása szerint orbitális baromságokat mond: Matolcsy és Orbán Viktor ugyanis a teljes proletariátust a középosztályhoz sorolja a jobbágysággal együtt. Matolcsy definíciója  a középosztályról, amelyet az e témában tartott, szociológusokat megszólaltató tanácskozáson elmondott, a jobbágyokra is áll, idézem: "A középosztály az emberek azon csoportja, amely képes saját megélhetését önállóan biztosítani,  de ehhez még rendszeres saját erőfeszítésre van szüksége"

Ezt a definíciót a mai magyar társadalomban koldusra is vonatkozónak tekinthetjük. A koldusok ugyanis saját erőfeszítéseikkel: a kéregetéssel képesek megélhetésüket önállóan biztosítani. Így válik a közhasznú munkára küldött munkanélküliek tömegéből középosztály bölcs vezérünk zagyvalékokkal teli fejében.

Ezt az úgynevezett középosztályt kívánja tehát Orbán Viktor kormánya erősíteni. Így válik a "középosztály" kifejezés ugyanannyit érő politikai pornográf kifejezéssel (a meghatározás Orbán Viktor előadása nyomán), mint amilyenné a "zemberek" fogalma vált szintén demagóg néptribunusunk által.

Mint tudjuk, narancsbolsevik pártunk (ma még bolsevik: a legutolsó közvélemény kutatás szerint még vezet pár százalékkal) egyszemélyű tulajdonosa nem először és nyilván nem utoljára folyamodik a minden jogbiztonságot felrúgó módszerhez, hogy konkrét napi politikai céljaihoz igazítsa visszamenőleg is a jogi környezetet.
Most éppen arra volt szükség, hogy a Nemzeti Konzultációnak nevezett adatgyűjtés adataiból lehessen kiszűrni a a rendszer ellenségeit (láttunk már ilyet Kádár elvtárs uralma alatt). Az eljárás teljes jogosságához az adatvédelmi törvény személyes- és lakcímadatok kezelésére vonatkozó részének módosítására van szükség, amely módosítást a narancsparlament sebtiben el is fogadta, így szabad kezet adott a Miniszterelnöki Hivatalnak arra, hogy személyre és pontos lakcímre kiterjedő nyilvántartást készítsen a rendszer ellenségeiről: nevezetesen azokról, akik nem helyesen töltötték ki a "nemzeti konzultációnak" nevezett lakcím-nyilvántartási adatgyűjtés lapjait, vagy egyenesen a megfelelő helyre iktatták bontatlanul. A nyilvántartás puszta létéből következik annak célja: a "nép ellenségeinek" (Danton) szétzúzására szolgál, más célja nem lehet. Ezek az intézkedések pontosan összhangban állnak a Nagy Francia Forradalomból származó, és a bolsevikok által is hangoztatott "permanens forradalom" elmélettel, amiből a narancsbolsevikok "fülkeforradalom" nevű idiotizmusát is származtathatjuk.  Hasonló célokat szolgál az a  teljesen demokratikus szavazási törvény, amel az egykori apartheid Dél Afrika szavazási rendszerére emlékeztet: csak a magukat a FIDESZ irodáiban regisztráló állampolgárok vehetnek részt a "szabad" választásokon, így fosztja meg a FIDESZ kormány az Tákolmányban még mindig garantált állampolgári jogaitól állampolgárait.

Mi is a különbség Észak Korea és Magyarország belpolitikája között?

2012. május 30., szerda

Utolsó vonat


Halkul a zörgés. Az utolsó járat
a peron végéről elgurult.
Leszáll az est, és az állomásra
az éji csönd végleg ráborul.

Késtem megint, mint lekéstem
harmincöt éve is életem,
akkor reméltem, talán megértem,
hogy' lehet túlélni ezt nekem.

Elment a vonat, az utolsó járat.
A kerekek zaja elcsitult.
nincsen több rovat, az egyenleg várhat.
A zavar talán még elsimul.

Az összetartó sínek fénye
a lámpákon túl a sötétbe vész.
Szemem egyre a sűrű estébe,
szívem pedig az őszbe néz.


2012. május 26., szombat

Halál- vagy élet- üzem?

1., Ma újabb ponton érzek szúrást a bőrömön:
     nap-mint nap új rügyet bont rajta a halál.
     Lassan túljutok már minden örömön,
     és lelkem mindenben csak sötétet talál?

2., Bár tudom, hogy nem ez az élet lényege:
     az élet maga nem az elmúlásról szól.
     Mégis: hiába néz rám létünk kék ege,
     ha szívemben folyton a magány zakatol.

3.,Bárhogy számítom, magányban élek,
    bár ez amolyan társas magány.
    Jobbat már régen nem remélek,
    szívembe ette magát a hiány.

4.,De nem is erről szándékoztam most írni,
    hanem arról, ami egy versben megfogott;
    hogyan is tudnék azzal másként bírni,
    amikor hirtelen magadra vonatkoztatsz egy-egy mondatot?

5.,"A test és a lélek halálüzemre tér át"
     bizonyos körülmények fennforgása esetén.
     Ebben életem eddig nem ismert tréfát.
     Mintha nem is más fogalmazta volna meg, hanem én.

6., "Az agyat a leggonoszabb gondolatok járják",
     és nem segíthet rajta az önmarcangoló versírás.
     A képzetek, mint lobogó fáklyák
     gyújtanak sötét tüzeket, ha nem érkezik a szó.

7., Én nem tudom, ki hogy' van vele;
     számomra az érintés létszükséglet.
     Életem a hiánnyal van tele.
     Évtizede csak játszom, hogy élek.

8., De ez másodrendű dolog; efemer csupán:
     elmúlik, mint minden egyedi élet.
     Van mögötte más is, ami engem ver kupán,
     és amitől egy másik síkon félek:

9., Mi van, ha a helyzet nem egyedi,
     hanem alapvető, és általánosítható?
     Mi van, ha az élet, amely valóban emberi,
    olyan ritka, mint a Szaharában mostanság a hó?

10., Mi van, ha ez a lét általános,
       és logikus, hogy terjed a szingli-magány?
       Mi van, ha az ember felismerte: világára káros,
       és elkezdte kiirtani önmagát?

11.,Mi van akkor, ha én képzelem rosszul azt,
      hogy mi is lenne a Rend,
     és hiába is várnám: mások ugyanúgy,
     ahogyan én, soha sem érik el a végtelent?

12., Én nem hiszem, hogy a ember ennyire
       megváltozott volna az évmilliók alatt,
       és a gorillák majomszeretete csak a NYENYI-re
       változtathatta volna az emberi vonásokat.

13., Én nem vagyok költő, vagy nagy gondolkodó,
       és nem is mindig vagyok képes jól kifejezni magam,
       de úgy  hiszem - és úgy is gondolom -,
       írásaim mindig ugyanazt járják körbe - talán hasztalan.

14., Másutt is írtam már: ha akad
       legalább egy ember, akit elgondolkodtatott írásom,
       bármily gyarló sorokból is fakad gondolatmenete:
       már jó, hogy a sorok meglátták a holnapot.

Hegylábon

Magas hegy lábán élek én,
nem a tetején.
Szép kilátásról beszélni
sajnos nincs remény.

Élnek lenn, a síkon is
milliónyian,
s ha följebb néznek szemeim,
a csúcs még messze van.

S a síkon élőknek mocsárba
fúl az élete,
de vannak, akik a fejükre állva
döngölik őket bele.

Helyedet a hegyoldalon
nem szabja semmi sem:
ahová véletlen sorsod rakott,
ott maradsz, úgy hiszem.

És a följebb lévő szinteket
falakkal veszik körül,
s aki áthágni próbálja köreiket,
a mocsárba visszakerül.

Dante valódi Pokla a hegy,
ami a talpára állt.
Nyernek a csúcson életet,
a síkon ezer halált.

De Dante Pokla nem létezik.
A menny tündérmese.
A Pokol itt a Földön vár,
és mindegy, elhiszed-e.

Mert nagy hazugság mind, ami
ily hegyet a Létben tart;
és a csúcson élő nem hallja meg
a síkról a morajt:

Pusztuljanak a csúcsok bár,
de építsünk fennsíkot már,
míg el nem nyeli mind a hegyet
a lábánál növekvő mocsár!

Nyári vihar

Záporeső szakad, csattog Isten nyila.
Húzódna az állat, ember, de nincs hova.
Az egész határban fedelet nem talál,
hát az esőt állja: égi víz nem halál.

Föltámad a szél is, ember, állat fázik,
lassan elindulnak, ballagnak hazáig.
A jószágnak sincsen bóklászni most kedve:
siet fedél alá, bandukol remegve.

Nincs a falu messze: fél óra a járás,
állatnak istálló, az embernek szállás.
Mire hazaérnek, csöndesül az eső,
fényes villámokkal elvonul a felhő.

Leszállt a szürkület, a nappalnak vége.
Enni kap az állat, majd ember is végre.
Ki-ki elhúzódik a maga vackára.
Éjféltájt már fényes Hold süt a világra.

Eső hull csendesen (álnépdal)

Eső hull csendesen
utcára, tetőre.
Sír az én kedvesem:
el kell válnom tőle.

Az eső eláll majd,
egyszer felsüt a nap,
az ő bánatának
akkor vége szakad.

Tavasszal is hó hull,
ha nem is kint, bennem.
Mind elvette rútul
a bánat a kedvem.

Hosszú, hideg télnek
állok már elébe,
mióta nem nézek
kedvesem szemébe.

Bűnös vagy ártatlan?

Bűnös vagyok-e vajon,
mert rosszul éltem életem?
Elherdáltam vagyonom,
vagy nem volt más út énnekem?

Bűntudatom kell legyen,
vagy vádoljam a sorsomat?
Csak bóklászom a hegyen,
és nem hódítok ormokat.

Talentumaimmal jól
sáfárkodtam-e vajon,
vagy életem arról szól:
elástam trágyadombokon?

Egyre kevésbé


Egyre kevésbé vagyok rugalmas.
Egyre több minden nem jó nekem.
Egyre sótlanabb vagyok, s unalmas;
kiszürkül lassan egész életem.

Egyre kevésbé várok másra,
egyre kevésbé hiszem a csodát.
Egyre unottabban nézek a világra,
és nem várok már feltámadást.

De lelkem mélyén még mindig hiszem,
feladni semmit soha nem szabad.
Az életet élni kell, hiszen
találhatunk még újabb álmokat.

Illúziók

Folyton csak a felszínen kapirgálok.
Ezek mind csak illúziók.
Mint filmet, úgy bámuljuk a világot,
s képzeljük: látjuk a valót.

"Több dolgok vannak" háttérben, rejtve,
mint amelyekről tudomást szerezhetünk.
Reagálunk hírekre, sejtve,
hogy nem is azok szabják meg életünk.

A szemnek láthatatlan, ami fontos.
Tudd, ha csak a hírekre hagyatkozol:
olyan műsor, ami pontos
képet adna, nem fut soha sehol.

Az elme az, ami a duma mögé belát.
A mozgatórugók mindig ugyanazok:
hatalom, szex, pénz kell. Nem ver át
a hazugság, bárhogy' is mosolyog.

A sima álarc szertefoszlik néha,
s alatta a jó öreg kaszás vigyorog.
Csontkezével szívedet markolja,
és szorítja folyvást, amíg csak dobog.


2012. május 25., péntek

Tűzoltó leszel...


Tűzoltó akartam lenni, katona soha.
Geológus igen, meg tudós indián.
Már nem várom, hogy életembe beköszönt a csoda
valamelyik álmos vasárnap délután.

Unalmas, sótlan vénember vagyok,
akire kár minden kimondott szó.
Halott. Bár kívül Nap ragyog,
belül folyton zuhog a hó.


2012. május 24., csütörtök

Ki mint veti

Én valamit elrontottam, pontosan tudom,
azt is értem, hol fordultam el az utamon,
mégsem értem, miért nem lett olyan életem,
mint amilyenről képzeltem, hogy az jár nekem.

Értetlenül állok most a történtek előtt,
és nem tudom, honnan veszek majd hozzá erőt,
hogy a helyzetet, amibe került életem,
a javamra fordítsam, hogy végül jobb legyen.
 
Úgy képzeltem,úgy kell végig élni életed,
vállalni a kihívást, hogyha jön, bármilyen,
s hogyha végig kitartó és egyenes maradsz,
nem tűzeső hull majd rád, de mennyei malaszt.

Pedig minden közmondás is megmondja azt jól,
amibe energiát adsz, léted arról szól.
Átkozhatod sorsodat, hogy miért mostoha,
hogyha minden döntésedben te vagy ostoba.
 

2012. május 21., hétfő

Virágének

Az alábbi vers nem jöhetett volna létre (legalábbis nem valószínűen), ha Dr Miszty Lajosné meg nem írja Rózsadal című versét.

Én sötét violám, éjfekete rózsám,
meggypiros ajakid hogy' nem csókolhatám,
hogy kell elbujdosnom tőled messzi földre,
virágom ott hagynom idegen kezére.

Virul a szép rózsa, ha öntözi harmat,
lehull minden szirma jöttére a fagynak.
Hervad a szívem is, mint az őszi rózsa,
mióta ajkamon nincs violám csókja.

Hogyha egyszer még kis kertedbe mehetnék,
illatos réteden nektárt szedegetnék.
Kinyílna a szívem, mint piros tulipán,
gyászos éltem lenne napfényesen vidám.

Én édes violám, egyetlen galambom,
ne hagyd, hogy tavaszom hideg télbe fúljon!
Sziromajkad űzze tőlem el a telet,
langy tavaszi eső üdítse kertedet!


2012. május 17., csütörtök

Tavaszi szerelem


Pár nap alatt elvirágzott a park.
Ennyit ér egy tavaszi szerelem.
Nincs olyan dolog, ami örökké tart.
A sivár nyárba fulladt egész életem.
 
Volt, hogy ezek a fák mind kopaszon álltak,
talpuk alatt csak a hó fehéredett.
Szerelem múltával most termésre várnak,
s téli halál után kezdenek új életet.
 

Kihült szerelmek


Kihűlt szerelmek romján tépelődni,
merengni múltba mondd csak el, mit ér?
Jelenbe múltadat ne hozza semmi;
a szívet járja frissen át a vér!
 
Ha éji órán visszasírod álmod,
hisz' egykoron a szép volt és a jó,
tán egy csoda visszatértét várod,
felejtve mindazt, ami a való.
 

Tavasz a Vérmezőn


A Vérmezőn a fák ma
térdig füttyben álltak.
Száz rigó dalolt a bokrok ágai között.
Víg dalát fújták a
szerelemnek, nyárnak;
a park minden fája már tavaszba öltözött.

De éjjel ez a táj
magányos, szinte fáj.
Enyhe szellő lengeti a lombok sátrait.
Ösvényeire majd
emlékek árnya hajt
megidézve volt szerelmek régi vágyait.

2012. május 15., kedd

Hegyek


A hegy is csak ember: öregszik és meghal.
megkopik gerince, változik a korral:
a magas csúcsokból szelíd lankák válnak,
mire vége lesz köröttük a világnak.
 
Pedig voltak egykor délceg, magas hegyek,
ormukon megakadtak viharfellegek.
Rengették, formálták az egész világot,
lankáikon rétek nyitottak virágot.

Építettek földet, folyót fordítottak,
képzelték már őket jónak és gonosznak.
Kincseiket rejtik mélyen a szívükbe,
talpazatuk fordult néha legfelülre.

Szörnyű nyomás alatt hajlik meg gerincük,
világot rendez át mégis jelenlétük:
Ki jobbra tér tőlük, ki másik irányba,
mikor emelkednek tengeráramlásba.
Mit nekik egy vulkán? Láttak ők már százat!
Erdő lep el mégis ezernyi hegylábat;
magas völgyeikből patakok indulnak,
élet vizet hordva a messzi síkoknak.
 
Völgyeket vájnak a csúcsokba az évek,
romlanak, pedig haj! egykor tűzben égtek.
Folyók darabolják a hegyláncnak testét,
barlangok rejtenek el nem múló estét.
Belsejüket tárják fel értő szemeknek,
kincseiket szórják a dolgos embernek;
ami egykor bennük elrejtve volt mélyen,
felszínre bukkan, hogy új életre kéljen.
 
Közönséges domb lesz minden hegy idővel,
koptatja gerincét jéggel és esővel,
délceg magassága lankákra szelídül,
szikla keménysége termőföldbe vegyül.
És hogyha majd egyszer halálba kell menni,
minden délceg hegycsúcs megszűnik hegy lenni:
csúcsaik simulnak bele a világba,
de nézd a térképet! Nem éltek hiába.

2012. május 12., szombat

Karaván


Lassú léptű lábak járnak
közepén a kősíkságnak.
Púpos háton nagy a teher,
de a teve csak menetel.

Leples alak ül a hátán,
fehérben: ő nem  a Sátán.
Arcát fedi vászon kendő,
tűző Naptól megvédendő.

Elindultak jókor reggel,
mennek szembe a szelekkel.
Esőt szél itt nem hoz soha;
a táj száraz és mostoha.

Tikkad ember, fárad láb is,
messze van még az oázis.
Kötőféken ballag állat,
csak estére vernek sátrat.

Láthatáron sincsen pára,
csak csalfa Fata Morgána:
csorgó vizet, pálmát idéz,
embert őrületbe igéz.

De az állat tudja jobban,
hogy a vége még távol van:
Egy nap telik, mint a másik,
mire az út majd elvásik.

2012. május 11., péntek

Kegyes csalás

Kegyes csalással áltatom magam,
hogy életemben minden rendbe' van.
Pedig semmi sincsen benne jól:
fülembe folyton lélekharang szól.

Nem tudom, hogy mitévő legyek,
ne lepjék lelkemet döglegyek,
én is megláthassam néha még,
hogy új reményt hoz a hajnali ég.

Kegyes csalásom életemben ez:
az idő majd mindent rendbe tesz,
pedig tudom: sorsom mostoha:
s nem jön rendbe semmi sem, soha.

Kegyes csalással áltatom magam,
hogy életemben minden rendbe' van,
pedig nincsen rendben semmi sem,
amióta nincsen szerelem.

Erdei ösvényen

Az erdei ösvényen
egy sikló feküdt szépen.
Napozott a melegen,
az úton jöttünk elegen.
Pár méterre megálltam,
nem mozdítottam lábam,
csak bámultam csendesen,
ahogy' teste ott pihen.
Mentünk a hegytetőre,
hát léptem egyet előre,
s ahogyan megzavartam,
elsiklott az avarban.

SzÉP kártya, FIDESZ Fogyatékos politika

Teljesen megfordult velem a világ, amikor a narancsos bolsevik párt kormánya a fogyatékos ellátás gallyra vágása után bevezette a - többek között - a fogyatékos személyeket is támogató tejjegy-rendszert: a Szép Kártya utalványt. Minthogy rokonságomban érintettek vagyunk, hát megpályáztunk  - időben - ilyen támogatást, és el is nyertünk 40 eFt támogatást 20 eFt önrészhez. Örömmel foglalta volna le rokonunk a majd egy hétre elegendő utalvány segítségével a szállást, így bejelentkeztünk a megfelelő weboldalra, ahol rövid keresgélés után kiderült, hogy az elnyert támogatás + az önrész a meghirdetett szállások 80%-ában félpanziós ellátást nyújt, általában 5 (vagy 4) napra. Ez bökkenő: rokonom nem teljesen önellátó. Ha az étkezések közül egyet magának kell megoldania - bevásárolni vacsorára, az bizony gondot jelent számára. Hát kerestünk olyan szállást, ahol - nyilván rövidebb időre - teljes panziót is biztosít a vendéglátó szolgáltató - amely mellesleg, mint kiderült, mindegyik a Humán-Jövő 2000 Kft üzemeltetésében működik. Találtunk is ilyen szállást: 3 napra a támogatás és az önrész áráért, ami azt jelenti, hogy rokonom egy teljes napot üdülhet, hiszen az első napon megérkezik, a harmadikon pedig távozik: kicsomagolnia sem érdemes.
De a pénzt már - természetesen - befizette, tehát késő gondolkodni, lefoglaltuk számára a tervezett időpontra a szállást, és e-mailen az érkezés és távozás legkorábbi illetve legkésőbbi időpontját is sikerült tisztázni.
Ad dolog nem hagyott nyugodni, és utána néztem nyilvános adatbázisokban és netes kereséssel a Humán-Jövő 2000 Kft -nek. Surprise, surprise! Nyilván nálam tájékozottabbak tisztában vannak vele, hogy a kft tulajdonosa a  Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium HU-1055 Budapest, Kossuth tér 2-4. Társadalmi szervezet, alapítvány esetén a nyilvántartási szám: 300070  A tagsági jogviszony kezdete: 2000/06/30 bejegyzéskor, és a tulajdonviszony     2011/03/25 - 2012/02/17 tartott, amikor is
az (új?) tulajdonos a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium HU-1055 Budapest, Kossuth tér 2-4. Társadalmi szervezet, alapítvány esetén a nyilvántartási szám: 300070 A tagsági jogviszony kezdete: 2000/06/30 lett. A tulajdoni jog hatályos  2012/02/27 -től.  (Hogy február 17. és 27. között ki volt a tulajdonos, arról nem szól a fáma, ellenben a (legálisan és nyilvánosan elérhető) forrás felsorolja a képviseletre jogosító személyek nevét.
Én már nem vagyok fiatal, legfeljebb tovább öregszem: Vajh kik lehetnek azok, akik ilyen sokan képviselhetik a Minisztérium - azaz a magyar állam - kizárólagos tulajdonában lévő, üdültetésre és szabadidő szervezésre, meg hasonlókra bejegyzett korlátolt felelősségű társaságot? - Közbevetőleg: a KFT olyan vállalkozási forma, amelynek gazdasági tevékenységéért a tulajdonos(ok) maximum a bevitt tőkéjük alapján tartoznak - korlátozott - felelősséggel, azaz, ha a cég hatalmas adósságot halmozna föl és felszámolás során ki kell elégíteni a hitelezőket, a tulajdonosnak - jelen esetben az államnak - maximum a befektetett tőkéjével kell helytállni.
A névre történő google kereséssel véletlenül rábukkantam a Humán Jövő 2000 Kft dolgozóinak név- és fizetési jegyzékére is. Ezen szerepel a szociális üdültetési projektvezető Kerényi Csaba 740 eFt, Pásztor Gyula fejlesztési igazgató 740 eFt és Damokos László műszaki igazgató is 774 eFt alapbérrel, Siketer Csaba gazdasági és adminisztrációs igazgató 600 eFt fizetéssel, valamint szálloda igazgatók 250 és 300 eFt közötti bérekkel, kikötő vezetők és műszaki vezetők 120-160eFt körüli bérekkel.
Nosza, keressünk a felügyelő bizottsági tagok nevére a googlin! Nem kiderül, hogy az illető véletlenül a budapesti XI. kerületi önkormányzat FIDESZ -es alpolgármestere, aki az új választási törvények értelmében a polgármester saját hatáskörében tetszőlegesen választ? vagy csak fatális név egyezés lenne?
No itt untam meg. Végül is nem vagyok én oknyomozó újságíró.
De még egy érdekességre bukkantam - történetesen az index.hu mai cikkei között. A cikk nem állít kevesebbet mint, hogy a jóságos állam minden 40 ezer Ft-nyi pályázható üdülési támogatással ad kb 5 eFt értékű támogatást a rászorulóknak. Hogyan? Úgy, hogy ugyanazok a szálláshelyek, ugyanazzal az elátással Szép Kártyával igénybe véve drágábbak, mint ha saját zsebünkből fizetnénk. Változó mértékű az eltérés, de a cikk olyan méretű különbségeket is levadászott, hogy Szép kártyával 70 ezer Ft-tal kerül többe az üdülés, mint anélkül - noha a különbözetet a Szép kártya biztosítja - de volt olyan árkülönbség is, hogy a pályázaton elnyert "támogatás" nélkül 5000 Ft-tal fizetett volna nagyobb önerőt a 2 felnőtt+3 gyermekes család, mint az állam "támogatásával", noha a támogatás névleges összege 1 felnőtt (a másik önköltséges, nem fér a programba) + 3 gyermek esetében 110 eFt !
Azaz a szállás ára éppen 105 eFt-tal magasabb a Szép Programban, mint azon kívül.
A tulajdonosi jogokat a Humán Jövő 2000 Kft fölött a közigazgatási államtitkár gyakorolja.


2012. május 10., csütörtök

Hazudnak rendületlenül

Hazudnak rendületlenül,
légy hívő, ó, magyar!
Bölcsek ők és majdan sírod is,
hogy hatalmuk betakar.

A nagyvilágban NYENYI-n kívül
nincsen számukra hely;
senki sehol nem hisz nekik:
másutt dolgozni kell.

Ez a föld, amelyre régóta már
fájt sok-sok narancsos fog,
ez az, amelyet párttagok
tömege szerezni fog.
Itt küzdenek koncért a hős
régi kolesztársai;
nyomorba itt taszítanak
kormányunk tanai.

Sajtószabadság! Itt szaggaták
cafattá zászlóidat,
és cenzornak madamot állítanak
a Tákolmány alatt.
De annyi jó szerencse közt,
és hazaárulás után
meghízva bár és egyre lopva
élősködnek a hazán.

S népek hazája, nagyvilág!
Népünk hiába kiált:
"Európai életet,
és demokráciát!"

Az nem lehet, hogy ennyi zseb
ne teljen meg, ezért
mindegy, keservben mennyi ember
szakad meg a NYENYIért!
Az nem lehet, hogy a narancs
bolsevik akarat
ne győzedelmeskedhessen
a felcsúti győző alatt!

Még jőni kell, még jőni fog
egy jobb kor, mely után
buzgó imádság epedez
a NYENYI-hívő ajkán.
És jőni fog, ha jőni kell
a nagyszerű halál,
hol az idegen-szívű kiiratkozott
mind gödör szélére áll.

S a gödröt, amelybe belökik,
röhögve veszik körül
a NYENYI-hívek, és szívükben
a Vezér hangja csendül:

"Légy híve, rendületlenül
NYENYIdnek , ó, magyar".
Ő mentsvárad, s ha elbuknál,
ő lesz számodra jaj!
A nagy világban mindenütt
lesz majd helyed, nem itt.
A sors keze majd bosszút áll,
és nem véd meg majd NYENYId!




2012. május 7., hétfő

Amióta nincs, aki védelmezzen


Amióta nincs, aki védelmezzen,
görbül a hátam, és szúrás van térdemben.
Derekamban fájdalom zsibong,
sűrűsödik ereimben a vérem,
bőrömön a halál rügyeket bont,
amióta nincs aki védelmezzen.


Amióta nincs, akit védelmezzen,
egyre csak gyűlik a halál szívemben.
Lidércek nyomnak minden éjjel,
mert nem nyugtat simító tenyerével,
nem űzi el őket a szenvedéllyel,
amióta nincs, aki védelmezzen.


Amióta nincs, akit védelmezzen
szívem, azóta nagyon összementem.
Nincs többé harcos óriás,
szívemben folyton csak féreg foga ás.
A világ már teljesen értelmetlen,
amióta nincs, akit szívem védelmezzen

2012. május 6., vasárnap

Lápon


Zizzen a nád, a láp vize csobban.
Szél fut a réteken át.
Lápi lidérc kéklő tüze lobban,
mögötte magaslik a gát.

Senki se' jár ilyen éjjel a lápon:
az éjszaka sűrű sötét.
Az égbolt tömör, mint fekete karton,
a Hold sem járja körét.

Mégis: a sárba taposva cuppan,
csosszan egy csizmás láb.
Lépte alatt inog, reng és csobban,
mozog az egész láp.

Súlyos a zsák, ami nyomja a vállat.
A láb alatt süpped a sár.
A szél is elült, most nem neszez állat.
A láp csak a prédára vár.

Zizzen a nád, a tó vize loccsan.
Éji kuvik hangja száll.
Hullám simul a víztükrön lassan.
Bűnöket rejt a mocsár.

Harmadik reggel a kápolnában
lélekharang kondul.
Éjszaka, kint, a láp poklában
új lidérc kék tüze gyúl.

2012. május 4., péntek

Május


Künn a kertben virágoznak
a cseresznyefák.
Fehér szirmokat hullat a
cseresznyevirág.
Bárányfelhőt hajt a szél,
elszaladt a tél,
tavasz-időben szívünk a haláltól se' fél.

Fa tetején énekel egy
sárga kismadár.
Hívogató énekével
a párjára vár.
Énekelj csak, te madár,
újra jön a nyár!
Messze fut a lélek-zugban dőzsölő halál.

2012. május 3., csütörtök

Tűbefűzés

(Papp Bianca: Tűbefűzés című verse alapján, a poet.hu-n)

„Nevetett a leány tréfás'' könnyedséggel;
el sem képzelhette, szívedben mit érzel.
„Jaj,hát nem megy sehogy bele az a fránya
cérna a vékonyka tűnek a fokába!”
Hajladozott jobbra, előre, meg hátra,
a Nap tűzött feszes keble hajlatára.

Csinos
arcocskáját elbűvölten néztem
- ráncos arcom bőrén most lobot vet szégyen –
ily vénember létben hogyan is tehettem
magam ifjú legény helyébe képzeltem,
lovallva magamat meddő, forró vágyba,
ölbe kaptam volna: vittem volna ágyba.

De belépett társam: szívem szép szerelme
szeme villanása mutatta: Te beste!
Tudom jól, az eszed már megint máshol jár,
de nem bánom én azt míg szíved nálam hál.
Töltöttünk el időt, sok évet, nem párat
együtt, hogy tanuljam: mikor tartsam számat.

Hogy nevető szemét arcomra vetette,
zavaros szívemet jól felhevítette:
Mit nekem csitri lánykák fiatalsága,
ha velem van szívem egyetlen csodája!

Beállt a tó vize

(álnépdal)

Beállt a tó vize,
nem ring rajta csónak.
Többé már nem hiszek
semmi csalfa szónak.
A jég majd elolvad,
ha jön a kikelet,
életem csak sorvad,
ha élem teveled.

Nem zizeg a nádas,
ha a szél nem fújja.
Nem vagyok én lázas,
csak a szívem búja
ül ki a szemembe
minden reggel, este,
mert, hogy szerelembe
véled vagyok esve.


A kiflitolvaj Selmeczi Gabriellának, a FIDESZ szóvivőjének, nyugdíjvédelmi megbízottnak
jó kommunista névadásnak megfelelően Orbán Viktor segítségével valóban sikerült eltőzsdéznie
a nyugdíjakat. A nyugdíjvagyon 10%-a ment füstbe Pártunk és Kormányunk alumínium ipari tőzsdei
manőverei következtében a második magyar államosítási hullám kezdete óta - ami azért elég combos
teljesítmény még egy jogásztól és egy újságíró-jogászdoktortól is, aki politikai pályafutása
előzményeként mindössze 1 éves riporterkedést tud felmutatni egy olyan jelentős sajtóorgánumnál,
minta Budaörsi Városi Televízió. Illetve ezen felül még fel tud mutatni egy jelentős
teljesítményt: egyszer már 1999-ben el kellett húznia a társadalombiztosítás éléről, mert a
Lockheed Martin fegyvergyár egyik pénzügyi vezetője számára szeretett volna kijárni két amerikai
szenátornál egy budapesti nagyköveti posztot, miközben barátja a Rónai Gábor Lockheed-Martin cég magyarországi
lobbistája volt. lehetséges, hogy a nyugdíj-biznisz is hasonló okok miatt sikerült ilyen szenzációsan?
Ennek megfelelő teljesítménye is, amiért természetesen nem kizárólag, sőt, nem is nagyobb részben ő
a felelős. Mindenki tudja, hogy a jogász Orbán Viktor mellett senki nem rúg labdába a FIDESZ-ben,
sem társadalom-, sem gazdaságtudományi kérdésekben, sem elméleti sem gyakorlati téren.
Ezt elbasztad Viktor, de nem is vártunk tőled mást! Azért a mocskot jól összeszeded munkatársnak.

2012. május 2., szerda

Vénemberek nyara


Ma délután még visszatért a nyár.
Gólya körözött a tó fölött,
s bár a fecske villanydrótra száll,
ma délután még visszatért a nyár.
Izzó fényben fürdött kint a táj,
s a szél elült az almafák között:
ma délután még visszatért a nyár;
gólya körözött a tó fölött.

Lágy zenét hozott az esti szél,
szívben zsongó, édes dallamot;
az ablakon beszállt egy levél,
- lágy zenét hozott az esti szél.
Azt dalolta, távol még a tél,
sokára jönnek még a zord fagyok.
Lágy zenét hozott az esti szél:
szívben visszazengő dallamot.


Teve Elemér

Hallod, Teve Elemér!
Meghalok a vizemér’!
Induljunk el korán, hisz’
nincs közel az oázisz;
megírta már Romhányi:
messzebb, mint egy fohásznyi.  

Nem mehetünk túl korán:
tiltja nekünk a Korán,
és bármerre fordulok,
sehol semmi, csak homok.
Már a fejem is kába:
merre megyünk Mekkába?  

Leteszem a szőnyegem,
csak a kávém lenyelem.
Amerre száll az ima,
arra kell majd menni ma.
Átérünk a homokon,
hogyha megyünk konokon.