Egyre kevésbé vagyok rugalmas.
Egyre több minden nem jó nekem.
Egyre sótlanabb vagyok, s unalmas;
kiszürkül lassan egész életem.
Egyre kevésbé várok másra,
egyre kevésbé hiszem a csodát.
Egyre unottabban nézek a világra,
és nem várok már feltámadást.
De lelkem mélyén még mindig hiszem,
feladni semmit soha nem szabad.
Az életet élni kell, hiszen
találhatunk még újabb álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.