2012. május 10., csütörtök

Hazudnak rendületlenül

Hazudnak rendületlenül,
légy hívő, ó, magyar!
Bölcsek ők és majdan sírod is,
hogy hatalmuk betakar.

A nagyvilágban NYENYI-n kívül
nincsen számukra hely;
senki sehol nem hisz nekik:
másutt dolgozni kell.

Ez a föld, amelyre régóta már
fájt sok-sok narancsos fog,
ez az, amelyet párttagok
tömege szerezni fog.
Itt küzdenek koncért a hős
régi kolesztársai;
nyomorba itt taszítanak
kormányunk tanai.

Sajtószabadság! Itt szaggaták
cafattá zászlóidat,
és cenzornak madamot állítanak
a Tákolmány alatt.
De annyi jó szerencse közt,
és hazaárulás után
meghízva bár és egyre lopva
élősködnek a hazán.

S népek hazája, nagyvilág!
Népünk hiába kiált:
"Európai életet,
és demokráciát!"

Az nem lehet, hogy ennyi zseb
ne teljen meg, ezért
mindegy, keservben mennyi ember
szakad meg a NYENYIért!
Az nem lehet, hogy a narancs
bolsevik akarat
ne győzedelmeskedhessen
a felcsúti győző alatt!

Még jőni kell, még jőni fog
egy jobb kor, mely után
buzgó imádság epedez
a NYENYI-hívő ajkán.
És jőni fog, ha jőni kell
a nagyszerű halál,
hol az idegen-szívű kiiratkozott
mind gödör szélére áll.

S a gödröt, amelybe belökik,
röhögve veszik körül
a NYENYI-hívek, és szívükben
a Vezér hangja csendül:

"Légy híve, rendületlenül
NYENYIdnek , ó, magyar".
Ő mentsvárad, s ha elbuknál,
ő lesz számodra jaj!
A nagy világban mindenütt
lesz majd helyed, nem itt.
A sors keze majd bosszút áll,
és nem véd meg majd NYENYId!




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.