2011. július 31., vasárnap

Tudom (Blog Entry)


Én pontosan tudom, mi kéne ahhoz,
hogy végképp elmaradjanak a verseim.
És azt hiszem, ki olvasott belőlük párat,
felmérte már ezt, és csak rálegyint.
Így hát cinkosan kacsintsunk egymás szemébe,
és ne mondjuk ki, mit úgyis láthatunk,
hogy tovább daloljuk egymás örömére(?)
ezt a mi kis vigasztaló dalunk.

A lét adott, az ember változó,
és változó, ahogy megéli azt.
Mi egyikünknek talán öröm hozó,
a másiknak lehet súlyos ballaszt.
S, hogy milyen útra térünk, egyikünk sem tudja,
hiába tervezi előre el.
Az útelágazásoknál kérdezheted Istent újra,
de általában semmi sem felel.

Ha magadba nézel és emberséget találsz ott,
szerencsésnek tekintheted magad,
ha nem tettél soha sem máshogy,
mint erkölcseid által meghatározottan szabad.
S, hogy hová vitt utad az elágazásokon keresztül?
Ez bizony csak részben rajtad állt.
Hogy mit kezdesz helyzeteddel, mikor mit döntesz,
szerintem ezen fordul meg az egész világ.




Csak úgy leírtam (Tudod, nekem...)


Tudod, nekem gyakran oda kell figyelnem,
hogy ne kezdjek hangosan zokogni,
főleg, hogyha utána olvasom egy versem,
és bárhogy erőlködöm, képtelen vagyok felfogni,
mi is lehet, az a dolog mélyen bennem,
ami erre az útra vitt?
Hogyan árusítom ki lelkem,
és teszem közszemlére itt
olyan gyarlóságaimat, mit mások
szégyellve rejtenének el,
hogy ne lássa senki. Én még mélyebbre ások,
hogy a napfény fedje fel
mindazt, mi gyarló, titkolni való,
és bennem a mélyben rág.
Na tessék! Ezt is csak úgy "lekentem".
És még mindig forog a világ.

Nyári havazás


Én úgy hiszem, hogy bűnt követnék el,
ha nem írnám meg mind a verseim.
Hiszen, hogyha senki nem felel,
ha kérdezel, a rettenet legyint
nyakon, ha súlyos bánat nyomja lelked,
vagy szíved öröm tüzében ég,
és nincs, ki utadon megfogja kezed,
s örömöd sem visszhangozza ég.

Hát leírok mindent, úgy, ahogy jön.
Mind, mi elmúlt, s mindent, ami jó,
ami fáj. És amikor majd rád a nyár köszönt,
ne csodáld, ha nálam hull a hó!

Egy szál vágott virág

Én képzeltem csupán a boldogságot.
Illúzióban éltem életem.
Mint mikor fogok vágott virágot,
és jövőjében reménykedem.

Pedig a szál virág kezünkben már halott.
Bár színei még nem fakultak el,
s kelyhéből még édes illat árad, ott
a vég: a kés a gyökerétől szakította el.

Így élek én is évtizedek óta.
Illatozom, mint vágott virág:
bár ajkamon sokszor zeng a nóta,
de kihűl már köröttem a világ.

2011. július 30., szombat

Ahogy megsimítom...

Ahogy fiamnak arcát megsimítom este,
néhanapján eltöprenkedek:
Íme: ő is felnőtt férfi immár,
de megmaradt benne az örök gyerek.

Ha egykoron én boldogabb lehettem volna,
ő nem élne ma, ez a való.
Ki tudja, talán jobb lenne-e úgy ma
mindegyikünknek? Csak a fellebbvaló,

ha létezik fejünk fölött az égben,
és gondot fordít valamennyire reánk.
Hiábavalók ily gondolatok az éjben.
Hiába nyílik imára, káromlásra szánk.

Senki nem kapja azt, mit érdemelne.
Mit is érdemel egy újszülött gyerek?
S mit érdemelhet anyja, ki remegve
figyeli éveken keresztül: miért is nem nevet?

Miért nem beszél, bár kortársai fújják
és éneklik a gyermeki rigmusokat,
miért nem játszik, szaladgál magától,
és miért csak várja egyre az utasításokat?

Így élünk mi ebben a világban.
Mindannyiunk cipel egy bánatot,
de ha megsimítanánk egymás arcát néha,
talán elnyerhetnénk egy kis bocsánatot.



Légvárak


Légvárakat építünk magunknak folyton,
mint a csodapók a víz alatt.
Csalódásaimat én is elfojtom,
mint más; erre is jó egy kalap:

Szürkévé, egyhangúvá teszi képed:
nem lógsz ki a tömeg közül;
nincs, aki rád csodálkozna - érted! -
"Hát ez meg minek örül?!"

Vagy: "Miért lógatja annyira az orrát?
Talán nem sikerült az est?
Vagy hozzávágtak egy tortát?
Odakozmált a tegnapi leves?"

Pedig a vízipók is mi magunk vagyunk,
és a keresztes is, aki a parton áll;
mi csodáljuk a másikat magunk,
hogyan épít magának kristálypalotát

olyan közegben, ahol más megfulladna.
Lám csak! Még nadrágja is buborék!
És, ha a víz felül befagyna,
a jégen mindig marad valahol egy lék,

amin keresztül a "másik" levegőhöz jut,
te pedig - ugye - belezuhansz.
De azt hiszem, mindez csak egy fura út,
amin át a "másikat" látod minduntalan.

Más szemében a sikert, magadéban a gerendát.
Ilyen a pesszimista élet.
Ha ez nagyon lerángat a víz alá,
inkább majd én is saját légváraimban élek.



2011. július 28., csütörtök

Esőre áll megint


Esőre áll megint.
Fejem fölött a szürke fellegek
borítják ismét teljesen
a máskor kék eget.

Az úton senki sincs,
sehol,  amerre most csak elmegyek,
s, ha kérdezed, joggal teszed,
hogy miért nem veled.

Felhők között az égen
sápadt fényű csillagok.
Hiába nézem őket, nem tudom, hogy hol vagyok,
és utam merre tart.

Egyedül ballagok,
és azt hiszem, hogy több nyomot már nem hagyok
olyat, mit eddig hagytam ott
a léteden.

Hiába kérdezem,
mi történt és mi lett velünk,
miért is szenvedünk;
nem változik most már az életem.

2011. július 27., szerda

Világítótornyok



Szavakból rakok tornyokat magamnak folyton,
hogy róluk távolabbra lássak.
Magasra hágva tárulhat csupán égboltom,
hogy szívemben még mélyebbre ássak.

Bár tornyaim alapja ingatag nagyon,
és tájaimat sűrű köd fedi,
de kétségeimet majd mind magamba fojtom,
míg szívemet a homály majd végleg ellepi.

S, ha tornyaim közül a ködből páran majd kiállnak,
és tetejükön a jelzőtűz fennen lobog,
e tűz a ködön át utat mutathat másnak,
talán majd akkor is, ha szívem már nem is dobog.

Labirintus


Bóklászom egyre csak a verssorok között
tétován; szédület zavar, mi belém költözött.
Mint végtelen útvesztőt, járom egymagam utam.
Álomban élek folyton; minden olyan bizonytalan.

Nappalra jő az éjszaka és nap az éj után;
én meg csak rovom köreim tétován itt, dél-Budán.
Nem szólok immár senkihez, és nincs, ki hozzám szól:
a sűrű csönd elér szívemhez, lassan belé hatol.

Ez még az élet lenne, vagy már a halál?
Vár még rám változás, vagy csak a semmi vár?
Lesz még egy ébredés e látomásból, mi eltakar
előlem minden életet, vagy minden véget ér hamar?


2011. július 26., kedd

Júliára várva


Vártam Júliára
egy éven keresztül.
Hívtam szép szavakkal,
szíve meg se rezdült.

Mondtam Csokonait,
énekeltem Bródyt,
Balassi s Petőfi
adták meg a módit.

Júliára várva
- Bródy egy legénye –
hideg maradt ágyam,
tűnt szívem reménye.

Úgy jutottam én is
túl azon az éven,
mint ami a régi
Bródy-nóta vége:

életembe más jött
- mint a nóta mondja –
szívemnek lett ettől
akkor újabb gondja.


Az a jobb...?


Vajh az a jobb, hogyha semmid sincsen,
vagy, ha mid volt, elvesz tőled egy vad isten?
Csodára hasztalan várni jobb mindegyre,
vagy hazudni egyet és csalódni benne?
Vesztett boldogságot rosszabb-é fájlalni,
vagy illúzióját soha meg sem kapni?
Meddig vagy hűséges, mikortól ostoba?
Kérdések, mit meg nem válaszolhatsz soha.
Mégis válaszolod egész életedben,
ha éled, vagy ha nem boldog szerelemben.



2011. július 24., vasárnap

Július közepén


Vágják a gazt a réten.
Villanó suhanás a pengén.
Fényét tükrözik szépen
az út mellett, a lengén
öltözött jegenyék
levelei a szélben.

Úgy volt nem is túl régen
ilyenkor július közepén:
kaszás legények kezében
villogott a penge-fény,
marokszedők szedték
a rendet kévékbe.

Géppekkel zümmög már a
forró nyári határ.
Sok-sok ember munkára
megint hiába vár.
Régi tudása már,
semmivé vált mára.

Naplopónak neveznek
már minden dolgos szegényt.
Tőle újra elvesznek
minden jövőbeli reményt.
Mi lesz így e kemény,
életű nemzettel?

A meglelt könyv


Rátaláltam a könyvemre,
amit úgy kerestem.
Vele akkor jó kedvemet
is mind elvesztettem.

Beesett a polcom mögé.
Itt volt a szobámban.
Már azt hittem, soha többé
nem lelek nyomára.

Hogyha minden az életben
ily egyszerű lenne,
nem kellene senkinek sem
csalódnia benne.

Megtalálnánk régi hitet,
régi boldogságot,
visszakapnánk az elveszett
szép fiatalságot.

Hej, te naplopó!


Hej, te naplopó! Megint csak lődörögsz?
Nem lődörgök, kérem, csak munkát kerestem,
hogy magam és családomat majd megetethessem.

Hej, te csavargó!  Már megint hőbörögsz?
Nem hőbörgök most sem, bár most sincs mit ennem,
tönkre tetted fejem fölött a megélhetésem.

Hej, te idegenszívű!  Elárulod hazádat?
Itthon nincs mit ennem, hiába kutattam,
munkát az elmúlt tíz évben már sehol sem kaptam.

Hej, te ingyenélő! Mész majd közmunkára!
Kényszermunkán, kérem, nem lesz fizetségem,
amiből a családomat eltarthatnám szépen.

Hé, te disznó!  Miért ittad el a pénzed?
Nem iszom én régen, semmit, kérem szépen,
mióta az üzem bezárt, nincs hitelem nékem.

Aki semmire sem vitte, az annyit is érhet!
Jól tudom, hogy mennyit érek én ennek a népnek.
Nem lesz soká, megmutatja, hogy ti mennyit értek!

 

2011. július 21., csütörtök

Cím nélkül


I.
Sikolt a tájban sok magányos lélek.
Nem csak bennem fáj az élet, amit élek.
Ha egyszer majd végre meghalok,
nem jönnek értem ördögök, sem angyalok.

II.
Lőj rám! Néked tartom ki kezemben szívem.
Nézd! Milyen szépen dobog!
Fejemet sínre hajtom. Hallgatok szelíden
egy felém robogó, másik holnapot.


2011. július 20., szerda

A József utcán

Tizenhét éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
játszottak hajával csintalan szelek.

Apja korán elhagyta őket,
az anyja dolgozni éjszakára járt.
Ilyen gyerek az utcán nevelődhet,
az egész világ csakis reá várt.

Tizenhét éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
jó kedvre derültek tőle az emberek.

Az iskolából, hogy kimaradt gyorsan,
keresett, de munkát nem kapott,
csak egy ismerős legénytől lopva
egy kecsegtetően jó ajánlatot.

Tizenhét éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
körülcsókolták a csintalan szelek.

Eltelt pár hónap, s az újdonság varázsa
mily hamar lehetett, oly gyorsan megkopott,
hiába vágyott egy jobb világra,
az utcáról kiutat nem találhatott.

Jöttek az őszi esték, eljött a téli fagy,
a lány a járda peremén sétálgatott.
Jókedve elszállt, kifestett arccal
csak egyre várt egy jobb ajánlatot.

Tizennyolc éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még mindig gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
már csak intettek neki az emberek.

2011. július 19., kedd

"Aki nem érti, annak bele kell verni a fejébe"


Tökéletesen egyetértek Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármesterrel. Ezért szólítom föl az ügyészséget, hogy indítson ellene eljárás saját szavai alapján: ugyanis,  mint említette:

"Az együttélés szabályait be kell tartani. Nulla tolerancia van. Ha valaki nem érti meg, akkor annak a fejébe kell verni."

Igen, így van: Aki polgármester létére, azaz a társadalom önkormányzati felelős vezetője létére képtelen fölfogni, hogy jogállamban nincs helye munkásőrségnek csekának és önbíráskodásnak, annak a fejébe kell verni.

Nincs kettős mérce. Mindenkire ugyanazok a törvények vonatkoznak. Nem szabad a konfliktust kerülni. Ha százszor büntettük meg, de nem használt, akkor százegyedszer is büntetünk.

Valóban. Kíméletlenül kell eljárni a törvényszegő szervezetek felszámolásában és törvénytelenségre buzdító politikusok felelősségre vonásában. Nulla tolerancia. Ha százszor büntettünk, de nem használt, százegyedszer is menjen börtönbe, aki jogellenesen erőszakot alkalmaz.

„A rend a kulcsfogalom.”

Így van. Aki durván, alkotmányellenesen felszámolja az államigazgatás alkotmányos szervezetét, azt felelősségre kell vonni. Mint tudjuk, a tákolmány január 1.-től lesz hatályos, azaz az Alkotmány által előírt fékek és ellensúlyok tavaly nyár óta folyó fölszámolása, az alkotmányos rend felszámolása a rend felszámolása azaz mindezidáig alkotmányellenes tevékenység. A rend pedig a jobbikos polgármester szerint kulcsfogalom.

Nem faji alapon döntjük el, ki az ellenség. Nem a párt, nem a bőrszín, nem a rang számít, hanem hogy ki épít, és ki rombol. Az adott tevékenység tekintetében kell megnézni, ki az, aki segít, és ki az, aki léket fúr a csónakon. Ez az egyetlen hiteles megosztás

Aki a közrendet megbontja, legyen akár önjelölt gárdista, akár polgármester, menjen börtönbe. Nincs tolerancia! Aki militáris felvonulással ijesztgeti a lakókat, aki engedélyezett felvonulásokat provokál kődobálással, aki teleszarja a Kossuth Lajos teret és felgyújtja a közintézményeket, az menjen börtönbe. Az számít, ki az, aki rombol, ki az, aki benzines palackokat dobál magán- és középületekre.
A másik dolog: mi az a faji alap? A macskákról vagy kutyákról dönt - illetve nem dönt - a polgármester úr, hogy ellenség-e? Vagy hiányzott az általános iskolából, amikor a faj fogalmát tanították volna számára? Esetleg a fejébe kellett volna verni? Vajon a macskáknak is pártjuk van? Még azt is el tudom képzelni, hogy polgármester úr ismer valami titkos törvényt, ami lehetővé teszi a Magyar Köztársaságban a patkányok politikai pártalapítását. Ugyanis csak így van értelme az első mondatnak. Mellesleg akinek a vadlúd (Anser anser) esetében egyáltalán felmerül, hogy ellenség lehet, annak valami baj van a fejével (de egyéb példákat is sorolhatnék, más fajokat például a pázsitfű-félék Poaceae közül). Nos ezekről lehet faji alapon dönteni. A Homo sapiensről picit nehéz.

 „Mindig a legkártékonyabbakkal kell kezdeni. Akkor a gyengébbek is tudni fogják, mihez kell alkalmazkodni.”
Ebben is egyetértek: Mindig a legkártékonyabb paramilitáris szervezetek és azok politikai háttértámogatóival kell kezdeni. Ennyit meg lehetett volna tanulni a második Világháború történelméből. Kíméletlenül fel kell lépni ellenük mind propagandával, mind pedig a törvény teljes szigorával. Még egyszer nem engedhető meg, hogy nyilas és munkásőr bandák vehessék át a hatalmat ebben az országban!

„Nem a hatóság dolga, hogy megoldjuk, ki hogy fogja eltartani magát, hanem hogy a szabályokat betartassuk”
Nocsak! A polgármester, mint az önkormányzat vezetője ezek szerint összekeveri funkcióját a rendőrkapitányéval? Neki ugyanis a jelenlegi jogszabályok szerint nem a rendfenntartás és a szabályok betartatása, hanem a település működőképességének biztosítása a feladata. Egyébként is: a FIDESZ -parlament éppen most csökkenti az önkormányzat hatásköreit.

Elékeztetőül a polgármester úr számára, amennyiben nem lenne tisztában kötelességeivel:

"A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen:
a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a
lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz elvezetés, a csatornázás, a köztemető
fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a
köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről,
közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a
foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az
egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek és ifjúsági feladatokról való
gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti
tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének
a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése.
A települési önkormányzat köteles gondoskodni az egészséges ivóvízellátásról, az óvodai
nevelésről, az általános iskolai oktatásról és nevelésről, az egészségügyi és a szociális
alapellátásról, a közvilágításról, a helyi közutak és a köztemető fenntartásáról; köteles
biztosítani a nemzeti és az etnikai kisebbségek jogainak érvényesülését. Ezek a kötelező
(obligatórius) feladatok, melyek a feladatoknak azt a minimális körét jelentik, amelyek
elengedhetetlenül szükségesek a helyi közösség alapfokú ellátásához, a település
üzemeléséhez."

Aki ezt nem érti, bele kell veri a fejébe - és nem biztos, hogy bunkós bottal. Esetleg meg is lehetne tanulni, és nem baromságokat beszélni! Esetleg az önkormányzatok törvény szabta feladatkörének elsajátítása a polgármesterré való beiktatás feltétele is lehetne.

Hiányzol


Hiányzol, de minthogy majdnem negyven éve, hogy hiányban élek,
engem ez már nem is nagyon zavar,
hiszen most már változást nem is remélek:
Ezt is megszokod, ha nem is hamar.

De mindig rág a féreg legbelül,
hogy jó volna, ha lehetne másként.
Közben, tudod: a szupervájzor ül ott legfölül,
és blokkol minden álmot, egyfajta önkorlátozásként.

Nem is tudom ezért a dolgokat kifejteni,
csak kerülő útjaimat járom,
hiszen a legjobb lenne talán elfelejteni,
hogy létezhet egy, az életnél szebb álom.

A hiány csak gyűlik egyre, és felzabálja létem.
Hiába próbálnék fennsíkon maradni.
Lassanként nem megyek majd fel a hegyre,
mert nem lesz, amit a hegycsúcsról nézzek,
és bár próbálni, próbáltam eddig is mindegyre,
úgy tűnik, nem tudok a szakadékokba nem belezuhanni.

Olykor azt sem tudom, meddig bírom még az zúzódásokat,
amelyek tarkítják egyre lelkem;
hiába alkalmazok rájuk vers-tapaszokat,
hogyha mindig új vermekbe estem.


Te gyűrt lepedő


Te gyűrt lepedő, szebb napokat láttál:
dúltak rajtad vad csaták.
Te öreg szív, soha nem fáztál,
hevítettek az éji csodák.

Miért múlik minden öröm?
Miért tűnik el mind, ami jó?
A nyárra miért csak mindig az ősz jön?
Miért lep be mindent a téli hó?

Te nagy takaró, mindent eltakartál,
ami alattad történhetett.
Te vak sors, engem durván átráztál,
hogy utam kis szobámba vezetett.

Miért érzem zsákutcának
utam, miért szorítanak a falak?
Miért van, hogy a nosztalgiának
egyre nagyobb teret nyújtanak?

Orbán Viktor kormánya ismét hazudott


Van kis hazugság, nagy hazugság és ... szemen szedett hazugság.

Pártunk által vezetett Kormányunk ez utóbbit műveli egyes szakigazgatási szervei megnyilvánulásában is: A Vidékfejlesztési Minisztérium pénteki közleményében azt állította, hogy felfüggesztette a stratégiai cukorkészletnek az árak letörését célzó értékesítését, mivel akciójának köszönhetően már jelentősen csökkentek az árak.
Az állítás azonban szemen szedett hazugság, ugyanis egy gramm cukrot sem adott el az állam a stratégiai cukorkészletből, az árcsökkenésnek ebből következően ehhez az égvilágon semmi köze nincsen. Felfüggeszteni csak azt az intézkedést vagy folyamatot lehet, amit már megindított valaki, ami már elkezdődött. Ebben az esetben erről szó nincs, a közlemény szimpla, a FIDESZ kormánytól megszokott, az 50-es évek stílusában előadott hazugság, ugyanolyan, mit az "általános és egyszeri adócsökkentés" a 190 ezer Ft alatti jövedelmek esetében volt.

Pedig volna mit tennie Pártunknak és Kormányának ebben az ügyben is: a tavaly nyári 184 Ft/kg árú cukor ára a FIDESZ kormány "elmúlt egy éve" alatt (hogy elmúlt időszakozzunk egy kicsit) majdnem 100%-kal (hogy szó ne érhesse a ház elejét, és ne essek a rágalmazásnak Pártunktól és Kormányunktól megszokott bűnébe: 90,22% -kal ) 350 Ft/kg-ra nőtt.


2011. július 18., hétfő

Vége


Elmúlt ez is, vége hát.
Hiába minden szó.
Ne várd többé a csodát,
elmúlik mind, ami jó.

Míg tartott, jó volt, nem tagadhatod,
de most már nincs tovább.
Menj tovább saját utadon!
Talán várnak még új csodák.


2011. július 16., szombat

Kerti munka


Elfáradok a kaszálástól.
Nem vagyok már negyven.
Szuszogni is alig bírok
ebben a melegben.

Kora reggel attól féltem,
eső lesz belőle,
de bárhogy nézek az égre,
nem lelek felhőre.

Pedig árnyékot vet a fa,
fejemen kalap van,
de a hőség igen nagy ma:
árnyékban vagy hatvan

fok is lehet. Bár ez túlzás,
hogyha meggondolom,
úgyhogy inkább még pár húzás,
és pihenésre fogom.

Lassan a víz is elfogyott
minden üvegemből.
Patakokban le is csorog
most már a bőrömről.

Elég volt a munka mára!
Abba kéne hagyni,
mert mindennek van határa:
meg nem kell szakadni.

Egy darabot ma is mentem
előre a telken.
Nincsen oka senkinek sem,
hogy szememre vessen.

Merre haladunk?


A tavasszal átnyomott Tákolmány után (melyet a parlamentben üldögélőkön kívül a kutya sem fogadott el, és bolsevik Pártunk és Kormányunk eléggé gyáva is hozzá, hogy népszavazásra bocsássa), azonnal megkezdődött a farkalatos törvények gyártása, amit csak a nyári szünetre való tekintettel hagyott félbe a tűzdelt ház. A lenini gőzhenger azonban nem állt le. A napokban gőzerővel folyt és folyik a közmédiáknál dolgozók szelektálása (kirúgása). Mivel csoportos létszám leépítésnél (ma még) megköti Pártunk és Kormányunk ejtőernyőseinek a kezét is a munkajog , ezért kénytelenek voltak egy szokásos bolsevik trükkhöz folyamodni: az elmúlt hetekben mind az államigazgatási szervekhez, mind a közmédiákhoz (elsősorban a Magyar Rádióhoz és Televízióhoz) fölvettek már egy hadsereg párthű új dolgozót, miután létszám csökkentésről volt szó. Miután a dolgozók felvételének első rohama befejeződött, elkezdték "megújítani" a munkaszerződéseket. Ennek a menete a következő: minden rádiós és televíziós munkatársat berendelnek egy adott időpontra egy szobába, ahol egy újonnan fölvett píáros (bár lehet, hogy ma már megint személyzetisnek kell mondani), aki senkit nem ismer a raportra hívott "kollégák" közül, hiszen az életben nem látta még őket, egy névsor alapján átad nekik egy borítékot az asztal egyik sarkán lévő halomból, vagy egy nyomtatványt az asztal másik sarkán lévő halomból. A borítékban értesítés lapul arról, hogy a közeljövőben kirúgják a dolgozót. A nem borítékolt nyomtatványon pedig az áll, hogy a közeljövőben majd egy új szerződést kötnek az illetővel.

A tavasszal elfogadott tákolmány alapján már meg is kezdődött a farkalatos törvények gyártása:

Amit már tudni lehet:

1. Ha még nem vagy 40 éves, „rendkívüli védelmi helyzet” esetén ismét behívhatnak katonának. A rendkívüli védelmi helyzetről a Nemzet Tolla dönt (nyilván főnökének utasítására).

2. A médiában csak azt hallod majd, ami a kormánynak tetszik. Ha alternatív hírforrásokat keresel (pl Interneten), könnyen bűncselekménnyel gyanusíthatnak.

3. Már a nyári szünet előtt körvonalazódtak azok a törvények amelyek azt fogják megszabni, mit fogyaszthatsz, hasonlóan, mint az iszlám törvénykezésű országokban.

4. Nem dohányozhatsz kocsmákban, pedig lenne más megoldás. (Mondjuk engem ez baromira nem érint, mert sem nem dohányzom, sem túl gyakran nem járok kocsmába. A FIDESZ leányvállalata már úgyis betiltotta, hogy este 10 után még vehessek egy üveg sört az éjfélig nyitva tartó boltban.

5. Ha vállalkozni szeretnél, újra kötelező lesz kamarai tagdíjat fizetned.

6. Kötelezhetnek, hogy – akár minimálbérből is – te tartsd el szüleidet, ha ők nem tudják ellátni magukat. Megjegyzem a minimál béred a növekvő adóterhed miatt kevesebbet ér már most, mint tavaly, pedig a FIDESZ csinovnyikjai azt hazudták, hogy nem fogy csökkenni a vásárlóereje, de már most tudjuk, hogy jövőre tovább csökken.

7. Ha nem valamelyik nagyvárosban élsz, nem tudsz majd 400 négyzetméternél nagyobb áruházban vásárolni. Ilyenről már hallottunk. Ismét jöhet a régi reklám: Legnagyobb áruház - legnagyobb választék!

8. Ha közveszélyes munkakerülő (munkanélküli) vagy, oda vihetnek kényszermunkára (közmunkára), ahová csak akarnak. Erre már volt példa: a kulákokat (közveszélyes munkakerülők) már vitték el kis hazánkban málenkij robotra. Korábban zsidókat vittek munkaszolgálatra. Egyelőre megsemmisítő táborokról még nincs hír. Nemes elődöktől tanult  Pártunk és Kormányunk vezetése, de még nem dőlt el teljesen, hogy a pokolba a lenini vagy a hitleri úton jutunk-e.

 9. Ha kihallgatnak a rendőrök, 48 órán keresztül nem találkozhatsz az ügyvédeddel. Legalábbis nem feltétlenül. Ez könnyen előfordulhat ismét, semmit nem kell tenned hozzá, csak közveszélyes munkakerülővé kell válnod, esetleg hajléktalanná. A fekete autókra is emlékezhetnek az idősebbek. Akit elvittek, nem feltétlenül beszélhetett az ügyvédjével és nem feltétlenül csak 48 órán keresztül.

10. Ha segélyért folyamodsz, megnézhetik a fehérneműdet is, hogy tiszta-e. Amennyiben olyanja van a bugyiellenőrnek, nem leszel jogosult segélyre. Ilyen is volt már hazánkban.

2011. július 15., péntek

Játssz még!


Játssz még, bohóc, játssz még, öreg!
Mókázz még nekünk!
Vidámabb lett tőle egyszer
már az életünk.

Vedd elő a hegedűd,
ha nincs már trombitád!
Ha elveszik nyirettyűd,
fújd a furulyát!

Hiába is dorongol
a fehér bohóc,
ha zenélsz a porondon,
torkunkban gombóc.

Ha elveszi furulyád,
lelkünk úgy sem fázik:
kapd elő a zongorát,
és kiáltsd: van másik!



2011. július 14., csütörtök

Fehér bohóc

Mily gonoszság lakik benned,
hogy így bánsz velem
Hiszen nyitott könyv előtted
egész életem.

Arcodon nem tükröződik
soha érzelem,
éjsötét pillantásod is
milyen kegyetlen.

Tudom: makulátlan ruhád
csillogó fehér,
és nincs ember, aki hozzád
valaha felér.

Lelked oly sivár, mint a hó,
szíved is kemény.
Soha nem lágyít meg a szó.
Erre nincs remény.

Nincsen benned megértés,
nincsen benned vágy.
Csakis a hatalomféltés,
mi nyugtot nem hágy.

Gúnyold szegény Augustot,
aki lánggal ég!
Szemed, ha rávillantod,
fagyos, mint a jég,

de ha megérkezik majd
a cirkuszigazgató,
neked is lesz akkor jaj,
ha műsorunk nem jó!

Inspiráció híján


Negyedik napja tervezem,
hogy új verset írok,
de egy nyavalyás kezdetet
találni nem bírok.

Azt mondják, a versíráshoz
szükség van ihletre.
Úgy tűnik, hogy az enyém most
elment hűvös helyre.

Ezt csak firkálom kínomban.
Meg is látszik rajta.
Nem lesz ebből jó vers soha.
Ez nem olyan fajta.

Pedig motoszkál most bennem
egy érdekes téma.
Ha egy kicsit hűvösebb lesz,
tán megírom még ma.


Két haiku


   Ha felhő szállna
 a Nap elé az égen,
  nem érne napfény.

    Ha nem diktálná
hatalom, hogyan éljünk,
   szabadok lennénk.

2011. július 13., szerda

Kétóránként zárnak be boltot Magyarországon?

Napi Gazdaság
2011. június 30., csütörtök 07:22

A cikk szerint a kiskereskedelemre kedvezőtlenül hatottak az elmúlt évek gazdasági körülményei, és a válság még most is erősen érezteti hatását az iparág cégein. Bár a kereskedelmi tevékenységet  folytató gazdasági szervezetek 2010-ig többé-kevésbé sikeresen tartottak ki a cikk szerint, de tavaly és ez év első felében állítólag ugrásszerűen nőtt a cégbezárások száma. A cikk mindezt a Bisnode-csoporthoz tartozó Dun & Bradstreet Hungária (D&B) nemzetközi cégminősítő elemzésében olvasottak alapján állítja. Az elemzés szerint a tendencia a kiskereskedelemben folytatódik, sőt gyorsul: a felszámolások és csődeljárások mellett a végelszámolások száma is nő a cikk szerint az elmúlt 12 hónapban.

Az elemzés a 2010 közepéig a kiskereskedelmi szektorra jellemző bedőlési arányt (a felszámolási és csődeljárások száma az átlagos cégszámhoz viszonyítva) 2,85%-ra adja, szemben a magyar gazdasági szervezetek egészére vonatkozó rosszabb, 2,92%-kal, de a tavalyi év folyamán a cikk szerint 3,36%-ra emelkedett a fizetésképtelenség a kereskedelemben, az országos, 3,21% fölé.

A továbbiakban a felszámolások, és végelszámolások számának emelkedéséről ír a cikk, ami 20% körüli emelkedést mutat az előző évhez képest. Konklúzióként - a címmel ellentmondásban - megállapítja: "Ma naponta 12 kiskereskedelmi céget zárnak be felszámolással vagy végelszámolással Magyarországon".

Számoljunk! Ha naponta bezárnak 12 kiskereskedelmi céget, az a cikk írásának idejéig január eleje óta 108*12=1296 kiskereskedelmi cég megszűnését jelentené, hiszen csak munkanapokon zárulhat le cégbezárási eljárás. Ami a címet illeti: egy kiskereskedelmi cégnek általában egynél több üzlete van Magyarországon (gondoljunk például a CBA üzletláncra!), bár vannak egy üzlettel működő gazdasági szervezetek is. A bökkenő ott van, hogy míg a gazdasági szervezetekről napra kész kimutatás áll rendelkezésre a Központi Statisztikai Hivatalban, addig az üzletek regisztere korántsem teljes körű. Ráadásul vajon honnan tudhatja a boltbezárásokra vonatkozó adatokat a cikk írója, amikor Magyarországon a kereskedelmi szervezetek üzleteinek ez a fent említett, nem teljes körű nyilvántartása, nem publikus, annak nincsen rendszeres megrendelője sem, amelyik az időszakos változási adatokat megkapná?

Ami pedig a kereskedelem (kis- és nagykereskedelem) egészére vonatkozó cég-szintű adatokat illeti: 2011. nem egészen első félévében ( 1 nap híján) a kereskedelemben összesen 5847 db gazdasági szervezet szűnt meg. Ez a számadat jól illeszkedik a korábbi idősorokba, ráadásul önmagában semmitmondó, ugyanis a cikk szerzője "elfelejtette" mellé tenni az adott időszakban újonnan alakult kereskedelmi szervezetek számát.

No igen: statisztikai adatokkal lehet élni, és visszaélni.

Ami pedig a címet illeti: 5847/180/24=1.53
Azaz 1.53 kereskedelmi szervezet szüntette meg tevékenységét óránkén a június 30-ig elmúlt 180 nap alatt (ha a az ünnep- és munkaszüneti napokról is feltételezzük, hogy folyhattak cégbezárások).
Azaz, ha már bombasztikusak akarunk lenni:

3 óránként szűnt meg kettő kereskedelmi gazdasági szervezet (vasár- és ünnepnapon is, éjjel és nappal is), csak a csuda tudja, hány üzlettel
.

2011. július 12., kedd

Nincs alternatíva

"Ma rajtunk kívül nincs kormányképes alternatíva, ezt az állapotot kell tudni politikailag fenntartani" - jelentette ki Orbán Viktor, a Fiatal Demokraták Szövetsége alapítója a frakció munkáját értékelő beszédében.

Világos üzenet.

1949-ben csak egy listára lehetett szavazni. Vagy elfogadták a szavazók, vagy nem, de másra nem lehet szavazni: nincs alternatíva. A kisgazdákat, keresztény demokratákat, szociáldemokratákat már bedarálta, lefejezte, szétverte a kommunisták pártja. A Közös Népfront listán indult minden jelölt. A lista fő élén MDP-és politikusok voltak, de az álca miatt még volt egy-két KGP-és politikus is a listán.
Ettől kezdve megszűnt a demokrácia,mert nincs alternatíva, nincs választási lehetőség. 1949-ben új Alkotmányt vezetnek be: („Szocialista Alkotmány”), megváltozik az ország neve, új címert vezetnek be, átalakítják a bíráskodást és a teljes állami szervezetet. Minden vezető pozícióba leválthatatlan kádereket neveznek ki, az államapparátus régi dolgozóit kirúgják vagy vád alá helyezik. „A dolgozó népé minden hatalom” (ez a hatalom valójában Rákosié és a szűk kommunista vezetésé volt, akik még abban az évben elkezdték egymást is irtani).
Mindeközben a "dolgozó nép" a hadikommunizmus áldásait élvezi. A nemkívánatos embereket kényszermunka táborokba internálják "nem feltétlenül a lakóhelyükhöz közel". Bevezetik a közveszélyes munkakerülés törvényi állását.
A júniusban a KB által elfogadott programot nem ismertették a lakossággal, a politikai változásokat csak mint kész tényt ismertették a választókkal.
Az előzmények során az MKP az ország újjáépítését és demokratikus átalakítását hangoztatta célként. Földreformot ígért és a vasút teljes helyreállítását (különös tekintettel a szárnyvonalakra). A kommunisták minden, bűnöst felelősségre kívántak vonni.

1946 tavaszán, a Baloldali Blokk elnevezésű tömörülésre támaszkodva elérte, hogy közös harc induljon a munkásegység megteremtésére, a polgári pártok visszaszorítására. Még ebben az évben államosították a bányákat és törvényerőre emeltették a hároméves terveket.

1947-ben államosították az ország jelentős bankjait és a 100 főnél többet foglalkoztató ipari üzemeket.

A folyamat során az ellenzéki pártok olyan veszteségeket szenvedtek, hogy nem voltak képesek komoly ellenállást kifejteni az újonnan létrejött MDP-vel szemben, így az a politikai hatalom egyedüli birtokosává vált, s megteremtette a proletárdiktatúrát.


2011. július 11., hétfő

A kínai kapcsolat

Orbán Viktor most éppen Kínának árusítja ki Magyarországot.
Magyarország "örökös" miniszterelnöke a kínai kapcsolatban bízik. Miközben a tibeti megszállás ellen tiltakozó demonstrálókat a diktatúrát idéző módszerekkel hallgattatták el rendőreink a kínai kornymányfő látogatása alatt, a miniszterelnök naivan azt képzeli, hogy Kína majd az ő két szép epezöld szeméért száll be Magyarország finanszírozásába.  
Tisztességes ember olyan alakkal, mint a Kínai Népköztársaság államfője, aki 1989-ben már a hatalom oldalán vezető munkatársként tárgyalt a Tiananmen téren tüntető diákokkal, és főnöke, Zhao bukása után is a vezetésben maradt, még kezet fogni sem hajlandó, nemhogy olyanokat mondani neki, mint Orbán Viktor, aki az "elmúlt hatvan év közös gondolkodásáról" ömlengett nagy nyilvánosság előtt. 
A kínai miniszterelnököt az 50-es éveket idéző modorban ünnepelték az ELTE előadójában felállva a tapsolók. Közben a bevándorlási hivatalba elővigyázatosságból berendelték a magyarországon tartózkodó tibetieket.  Ferihegyen Semjén Zsolt is meghajtotta derekát a kínai miniszterelnök előtt, és ezúttal elfelejtette, hogy milyen feszült a viszony a Vatikán és Kína között.  

A dolgok érdekesen alakulnak a FIDESZ 2-3 évvel ezelőtti elvi értékű nyilatkozatai tükrében:  

"A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség aggodalmát fejezi ki a Tibetben történt és emberi életekbe is kerülő súlyos jogsértések miatt. ...Felkérjük a magyar kormányt, hogy diplomáciai úton kérjen tájékoztatást a Lhászában és más tibeti városokban, illetve kolostorokban történt eseményekről és fejezze ki aggodalmát."
Németh Zsolt A Fidesz Külügyi Kabinetjének vezetője  2008. március 15. 

"Kövér László: - Sajnálatosnak tartom, hogy Tibet ügyét először éppen az a Kóka János vetette fel, ....annál is inkább, mert ő azon politikusok közé tartozik, akiket Kínában tett, magánjellegű pihenéssel is kiegészített hivatalos látogatásaikkor nem zavart az emberi jogok megsértése. Kicsit bánt, hogy az Európai Unió általam nagyra becsült politikusai is csak most jutottak el oda, hogy szóvá tegyék a kommunista diktatúra jogsértéseit. Kínában a kommunizmus a mai napig állami ideológia, embereket lehet eltüntetni, koncentrációs táborba zárni, kivégezni. Tibetet nem tegnap szállta meg a kínai rezsim, amelynek az emberi jogokhoz fűződő viszonyára sem ma derült fény."
2008. április 5. 

"A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség Országos Választmánya határozottan elítéli a kínai kommunista rezsim tibeti megtorló akcióit... Magát demokratának valló politikai erő nem tűrheti el az emberi és kisebbségi jogok Peking által demonstrált tömeges sárba tiprását, a tibeti lakosság és a Dalai Láma megfélemlítését - húzza alá a párt Országos Választmánya. "
2008. márc. 29. 

"...Magyarországnak erkölcsi kötelessége kiállni Tibetért, és az az indítvány, melyet a Parlamenttel el akarnak fogadtatni nem Kína ellen, hanem Tibet mellett foglal állást. Az emberi jogok tekintetében nincs alku, mindenki erkölcsi kötelessége a kiállás - húzta alá Semjén Zsolt. Véleménye szerint mindenképpen el kell fogadni a Tibet melletti állásfoglalást, hogy a jövőben ne a "politikai turizmus" határozhassa meg Magyarország külpolitikáját." 

"Szükségesnek tartjuk, hogy az országgyűlés Tibet érdekében állást foglaljon. 1956-ban a szabadságáért küzdő magyar nép is várta, és a világ sok országától meg is kapta azt a szolidaritást, amely erőt adott harcához. Miután elnyertük függetlenségünket, nekünk is kötelességünk nyilvánvalóvá tenni együttérzésünket és megértésünket egy  szabadságáért küzdő másik nép iránt."
(Balog Zoltán, Semjén Zsolt, Fodor Gábor, Herényi Károly)  2008. április 30.

"Fölszólítjuk a Magyar Országgyűlést és a Magyar Kormányt, hogy amikor jó kapcsolatokra törekszik a Kínai Népköztársasággal (amit támogatunk), közben ne áldozza föl ennek az együttműködésnek az oltárán az emberi jogokat. Sem a tibetiekét, sem a magyarokét. Akkor sem, ha a gyülekezés szabadságáról van szó egy tibeti megemlékezésen. A minket körbevevő kordonok, a kínai nagykövetség megközelíthetetlensége mutatja, hogy a Rendőrség kordonépítésből Budapesten már nagy gyakorlatra tett szert. Van ebben valami jelképes, hogy ide szorítottak bennünket egy templom és egy iskola elé."
(Balog Zoltán beszéde a tibeti felkelés 50. évfordulóján) 2009. március 11. 

"A dalai láma az Országház felsőházi termében hétfőn arról beszélt, hogy mindig csodálta a magyar népet 1956-os hősi szabadságharca miatt. A tibeti vallási vezető felidézte: kínai kommunista "barátai" annak idején figyelmeztették, hogy "ha nem viselkedik jól", népe úgy járhat, mint a magyarok. Előadásának végén Tendzin Gyaco megajándékozta Dr. Nyitrai Zsoltot egy fehér sállal, ami a tibeti vallási hagyomány szerint egyfajta áldás. "
2010. szeptember 22. 

"...A Kínai Népköztársaság és Magyaroszág szövetségesei lettek egymásnak. Ehhez erős alapokra van szükség, de ezek az alapok már léteznek a két ország közt. Az elmúlt hatvan év  és az, hogy hasonlóan gondolkodunk a jövőről, csak megerősítette ezeket."
Orbán Viktor, 2011. június 25. 

Úgy tűnik, lemaradtam egy brosurával. Annak az Európai Uniónak, amelynek a Magyar Köztársaság (jövő év január 1.-től Magyarország) tagja, miniszterelnökünk leoszt néhány kokit és sallert (miközben vigyorogva tűri, hogy okádásig meggyomrozzák), de annak a Kínai Népköztársaságnak, amelyiknek hazánkba látogató miniszterelnöke a hatalom oldalán vett részt a Tienanment téri tüntető fiatalokkal folytatott tárgyalásban (javára kell írni, nem a harckocsi alakulat komiszárja volt), és amelyik ellen tiltakozó megmozdulásokat szervezett a szabadságvágytól vezérelve, most az elmúlt hatvan év közös gondolkodásáról beszél.
Néhány év kitérő volt csak a magyar történelemben. Minden ott folytatódik, ahol 1949 körül elkezdődött, csak most a Fiatal Demokraták Szövetsége Magyar Polgári Párt nevű képződmény egyszemélyű vezetője irányításával haladunk előre a Mao Ce-Tung által kijelölt úton Tibet (és, hogy egészen logikusak legyünk: a szomszéd államokban élő magyarság) jogainak szélesítése felé. Igaz ezt az elvi síkú politizálást szoktuk meg az "elmúlt 20 évben" a FIDESZ vezérétől.

Kiiratkozom


Miféle közöm van társaságotokhoz?
Nem is volt nekem soha.
"Kiírtam magam a társadalomból,"
mely ennyire ostoba.

Próbáltam súgni fülbe és szemen
keresztül, hogy jól vigyázz,
mert akit magad fölé apának teszel,
nem hoz majd mást, csak gyászt.

Amiért harcoltál, amiért szenvedsz,
lenyúlja pillanat alatt.
Hát csakis magadnak köszönheted,
ha elveszi majd, amid maradt.

Gondolom eltelik pár évtized,
míg annyira nő majd a nyomor,
hogy felkapja sok ember majd a vizet,
mert nem veszi be a gyomor

többet az álszent szemforgató
szemét-ember dumát,
hogy minél több egy kézben a hatalom,
rád annál nagyobb jólét vár.

Én ebből többé nem kérek már,
hát most kiiratkozom,
és mert mindig elhazudod a szavazást,
többé már nem szavazok,

de ne hidd, hogy ezzel azt jelezném:
rád bízom döntésemet,
csak annyit jelzek ezzel neked:
hazugnak ismertelek.



A varjak gyászzenéje


Hiába mondtam, hogy nem lesz jó vége,
nem hallgattatok rám soha,
és, hogy itt feküsztök kazalban, mint kéve,
hát döntsd el, hogy ki volt ostoba!

A hegyen át jöttek először csak páran,
majd a hágón egyre többen.
Akkor az utcán még rájuk csodálkoztak,
később az embereknek már a szíve döbben.

Hogy a hírt hallottuk a harmadik határból,
rémhírnek tartottad csupán:
Ki gondolhatna róluk rosszat? Csak pletykáról,
rosszindulatról szól a hír, bután.

Lassan már elleptek mindent.
Elvették tőlünk a fényt, a levegőt,
és, hogy ez lesz a vége, látszott,
de te még mindig védted őt.

Hát most védd az ellent, hogyha gondolod,
hogy vérmocskos hajad csapzottan lóg,
és társaiddal egy halomba rakva
fölötted varjak gyászzenéje szól!



Estefelé


Múlik a nappal, közel az éj,
lassan eljő az alkony.
Amíg a sötétség el nem ér,
arcomat fénybe tartom.

Tudom, hogy lehet még egy kis idő,
míg leszáll a sűrű homály,
de a hajnal vissza nem perelhető:
rám már éj sötétje vár.

Most gyűjts még magadba fényt, míg lehet!
most gyűjtsd az örök reményt,
hogy mikor az utad majd tovább vezet,
ne legyen olyan sötét!


Bányató


Tűz a Nap negyven fokon.
Ha rád szólok, ne vedd zokon!
A víz hideg, s ha ugranál,
a láb görcsöl, a szív leáll.
A parton fekve fölhevülsz,
s a bányatóban elmerülsz.
A víz beljebb már nem sekély,
pár méter, s jön egy meredély.

Ha jó úszó vagy, is vigyázz!
A víz alól egy roncs kiáll,
Rozsdás alkatrész lóg ki ott,
nem látható a víz alatt,
hogy meddig nyúlik el tova.
Hát ne legyél túl ostoba,
a veszélyt kerüld messzire,
hisz nem várhatsz itt Nessire,
hogy víz alól majd kiemel,
a partra tesz, vagy kiterel.

Ha besöröztél délután,
ne menj a vízbe, egy komám!
A bányató vize hideg,
lehűti majd a testedet,
és kába fejjel nem tudod,
hogy meddig tart még az utad.
S, ha elmerülsz a víz alatt,
hiába hoznak már halat:
ha jő az este, nem leszel,
és vacsorát már nem eszel.



Állomáson


Állomáson ülve állok,
már megint vonatra várok.
Vártam itt már sötét éjjel,
vártam telve jó reménnyel,
várakoztam padon ülve,
hanyatt fekve, elterülve.
Futottam már vonat után,
azután bámultam bután
ahogy elhagyta a peront -
az emléke mindent leront.

Végül mégis hazaértem,
hogy mire, azt ma sem értem:
találkoztunk bár két este -
szemed sem volt még kifestve -
tíz percre, mit tőled kaptam,
ajándékom átadhassam.
Ajándékod megőriztem,
emlékedet eltemettem.

Most megint vonatra várok,
a múlt széles, sötét árok,
átugrani megpróbálom,
míg a vonatomat várom,
nehogy megint beleessem,
emlékekbe belevesszem,
ezért aztán folyton írok,
míg csak a tollammal bírok.

Nem értem, hogy miért megyek
oda, hol a magas hegyek
lezárják a látóhatárt,
hogy ne láthassak semmi mást,
csak, mi megengedett nekem,
azt, amire szól a jegyem,
hova a vonatom robog,
miből kiszállni nem fogok.




2011. július 5., kedd

Éltünk, ahogy lehetett


Megütött, megtaszítottam.
Így történt a baleset.
Részeg volt, és megbotolva
fejjel a falnak esett.

A nagykéssel egyszer megszúrt,
asztal körül kergetett.
Keze maga alá szorult,
így a késre ráesett.

Futottam át a szomszédba,
tárcsáztuk a százhetet,
de a mentő szirénázva
már hiába érkezett.

Az arcomon? Azt a foltot?
Sötét volt a folyosón.
A horzsolást a karomon?
Csúszott a járda nagyon...

Más egyebet nem mondhatok.
Sajnálom, hogy így esett.
Mi soha nem voltunk rosszban.
Éltünk, ahogy lehetett.

2011. július 4., hétfő

Strega


Faluszéli kicsi házba
költözött egy friss menyecske.
Nincsen neki senki párja,
s vadító a beste teste.

Úton járva férfi ember
meg is fordulna utána,
végigmérni kapzsi szemmel,
ha illem mást nem kívánna.

Savanyodik tehén teje,
pillantását ha ráveti.
Főhet gazdaasszony feje,
hogy a rontás miért veri:

Legény fia ágynak esik.
Urát nyomja méla bánat.
A termést a jég elveri,
a vásáron pórul járnak.

Lesántul a szomszéd lova.
A két forrás is kiszárad.
Keserű a víz a kútban,
halál jár a szembe házban.

Azt beszélik, késő éjen
rőten izzik nála ablak.
Elszárad az egész határ,
télire kevés az abrak.

Szombatonként, késő este
rikoltás száll föl az égre,
strega gyűlik Kopasz hegyre
fekete éjfél-misére.

Mári néni látni véli,
hogy a faluszéli házból
fekete szárny felsötétlik,
vörös szempár felvilágol.

Azt beszéli már a falu,
nem lesz ennek jó a vége!
Egyre több lesz majd a kapu
bevonva gyász-feketére.

Már a pap is prédikálja:
Küzdjünk a sötétség ellen!
Szentelt vizét egyre hányja,
szórja mellé a keresztet.

Ha a rontás folytatódik,
ördögűzés lesz belőle.
A boszorkány elkotródik,
nem temetik szentelt földbe.

Faluvégi kicsi házba
beköltözik a gyalázat.
Nincsen gyógyszer a falura,
mi lehúzna ilyen lázat.


A strega vérszívó nő, aki éjszaka rikoltó bagollyá változva gyermekek vérét szívják, a férfiakat elátkozzák, s átkaik hatására a férfiak nemi szervei elsatnyulnak.

2011. július 3., vasárnap

Új csodára várva

(Míg csodára várok, elmúlnak az évek)

Már régen külön úton járunk,
de összeköt minket a múlt.
Hideg éjeken fázunk,
az alkony ránk régen lehullt.

De olyan sok szál van közöttünk,
miket el nem téphetünk:
közösen esszük, amit főztünk,
hiszen ez az életünk.

Néhanap elég lehetne
talán egyetlen kedves szó,
hogy eltűnjön egy időre,
ami ki nem mondható,

s ami mégis ott áll közöttünk
olyan sok, hosszú éve már,
és szürke közönybe taszítja létünk,
ha nem teszünk újra csodát.

Már a hangjáték is ellenség

Hivatalos tényező erről beszédet nem fog mondani, még rádiós-tévés hír sem lesz belőle. Tehát minden külön értesítés helyett: az MTVA-nál folyó csoportos létszámleépítés keretében a Magyar Rádió 1938 óta folyamatosan működő hangjáték műhelyét készülnek szétverni. A dramaturgia csoport 80%-ának elbocsátása ugyanis a minőségi hangjáték készítés tönkretételét jelenti.
A hangjáték műhely valószínűleg az imperializmus előretolt bástyája lehet már 1938 óta a rádióban, és csak most érkezett el a leszámolás pillanata. Nem kell félni: utána megy a film, a színház, az irodalom és a zene is rövidesen.  A film és színház már elindult a kommunizmusba vezető úton.

Upir*


A fertelmet pusztítni születtem én
egy viharos éjszaka reggelén.
Szívemben ősi vér zubog,
ha hosszú álmomból felriadok.

Ha éjszaka vadászni indulok,
rettegnek emberek, állatok,
bár állatvért soha nem iszom,
számomra az maga az iszony.

Ha sötét utcában botlasz belém,
számodra többé már nincs remény:
át nem változott senki sem
még, aki találkozott velem.

Hogyha a szemed rám tekint,
a halálfélelem meglegyint.
Ha félted az élted, ne tétovázz,
rohanj, és jobb, hogyha meg sem állsz!

Egy ellenségem van csak nekem,
pusztítom, ahol érhetem.
Az átváltozó fertelem,
mi megmérgezi az életem.

De élni is csak azért érdemes,
hogy megtisztíthasd az életet,
s, ha a harcba kerülnél netalán,
hát add fel az életedet, komám,

mert farkas és vámpír egyaránt
vért kíván a harc után,
és ha a farkas karma el nem ér,
szíved a szívemmel vért cserél.


*A vámpír szó szerbhorvát eredetije.

2011. július 2., szombat

Vklodlak

(vérfarkas)

Ha a telihold feljön az égre,
szomjazom mindig a vérre.
Ha nékem az ajtót tárod,
talán a halálodat várod.

Ha teliholdkor meglátlak,
nem lesz holnapja mádnak.
Illatod kéjes mámor,
mintha nyilazna Ámor.

Holdra üvölt a kínom,
míg ember valómat bírom,
ám, ha támad az állat,
vége az emberi vágynak.

Eszemet vesztem, ha érzem
fejembe tolulni vérem.
Láthat a szívem szépnek,
ha megfoglak, széttéplek.

Ám, ha a telihold elfogy,
az erő engem is elhagy,
s kínoz a bűntudat érted,
hogy velem kell együtt élned. 

 

Alkotni


Egykoron jó táncos voltam,
a legjobbak közül való,
bár csak amatőrként táncoltam,
és nem is szaladt meg velem a ló.

Így is csodáltam mindig másokat,
ha mutattak virtuóz figurát;
próbáltam tekerni én is lábamat,
fölvenni lépésük ritmusát.

Hogy rímfaragásra adtam fejem,
ismét sokszor elgondolkozom,
hogy van-e értelme nekem
a fűzfa-poéta sorsot választanom.

Hiszen, bár írok néha verset,
nem rosszat is, jól tudom,
ha
nincsen zsenialitás bennem,
mit sem érhet semmi szorgalom.

Mondom is sokszor magamnak,
alkotni, dolgozni is csak úgy érdemes,
hogy amit megalkotsz, abba
beleteszed szívedet, lelkedet.

Bár, hogyha tehetség-szikra
az izzásból nem gerjeszt lángokat,
amit alkotsz, jó lehet magadnak,
de meg úgysem válthatod véle világodat.



Nézőpontok


Másoknak jutnak mind a nők,
a gyönyörűek, a szeretők.
Tudom: én is más vagyok ám,
ha más szemével nézek rám.

Másoknak jut a boldogság,
téged folyton a magány rág.
Milyen szép is a nagy család,
hogyha pár gyerek figyel rád.

Tudom, ez a család enyém,
nincs másik a föld kerekén,
olyan okos, olyan szép
fiú és leány, mint enyém.

Másnak jut a nagy vagyon,
te csak rágódsz gondjaidon.
Tudom, a gazdagság enyém,
éppen
most szórom könnyedén.

Másra mindig a siker vár,
a hírnév és a ragyogás.
Az én munkám a legragyogóbb,
számodra legtöbb hasznot hozóbb,

s ha jól dolgozom, reám vár
a jól megérdemelt ragyogás,
és annál nincs szebb ragyogás,
mint, ha reád néz két szembogár.


2011. július 1., péntek

Miért?


Én ezt az egész szart nem értem.
(Ezt az egész dolgot én nem értem.)
Nyilván sok ember van így vele.
Minek jön el minden nap a reggel,
ha úgyis lesz megint éjjele?

Miért is kezdődnek el a dolgok,
hogyha egyszer véget érnek mind?
Minek teszünk a lyukakra foltot?
Mellette majd kiszakad megint.

Mi végre kell megszületni, s élni,
hogyha egyszer úgyis meghalunk?
És mi végre vágyódni, remélni,
hiszen végül közös lesz utunk?

Miért is kezd újra minden ember
oly sok megélt csalódás után
néha egy-egy újabb szerelembe,
ha tudja, hogy rá a semmi vár?

"Kit anya szült, az mind csalódik végül",
hát mire jó ismét a remény?
Én azt hiszem, mert halálra rémül
mind, ki látja, léte mily kemény.


Az idézet József Attila Kései Sirató c. verséből való.