Alkotni

Egykoron jó táncos voltam,
a legjobbak közül való,
bár csak amatőrként táncoltam,
és nem is szaladt meg velem a ló.

Így is csodáltam mindig másokat,
ha mutattak virtuóz figurát;
próbáltam tekerni én is lábamat,
fölvenni lépésük ritmusát.

Hogy rímfaragásra adtam fejem,
ismét sokszor elgondolkozom,
hogy van-e értelme nekem
a fűzfa-poéta sorsot választanom.

Hiszen, bár írok néha verset,
nem rosszat is, jól tudom,
ha nincsen zsenialitás bennem,
mit sem érhet semmi szorgalom.

Mondom is sokszor magamnak,
alkotni, dolgozni is csak úgy érdemes,
hogy amit megalkotsz, abba
beleteszed szívedet, lelkedet.

Bár, hogyha tehetség-szikra
az izzásból nem gerjeszt lángokat,
amit alkotsz, jó lehet magadnak,
de meg úgysem válthatod véle világodat.