A József utcán

Tizenhét éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
játszottak hajával csintalan szelek.

Apja korán elhagyta őket,
az anyja dolgozni éjszakára járt.
Ilyen gyerek az utcán nevelődhet,
az egész világ csakis reá várt.

Tizenhét éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
jó kedvre derültek tőle az emberek.

Az iskolából, hogy kimaradt gyorsan,
keresett, de munkát nem kapott,
csak egy ismerős legénytől lopva
egy kecsegtetően jó ajánlatot.

Tizenhét éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
körülcsókolták a csintalan szelek.

Eltelt pár hónap, s az újdonság varázsa
mily hamar lehetett, oly gyorsan megkopott,
hiába vágyott egy jobb világra,
az utcáról kiutat nem találhatott.

Jöttek az őszi esték, eljött a téli fagy,
a lány a járda peremén sétálgatott.
Jókedve elszállt, kifestett arccal
csak egyre várt egy jobb ajánlatot.

Tizennyolc éves volt, karcsú, barna lány.
Félig már nő, de félig még mindig gyerek.
Ha végigsétált a József utcán,
már csak intettek neki az emberek.