Illúzióban éltem életem.
Mint mikor fogok vágott virágot,
és jövőjében reménykedem.
Pedig a szál virág kezünkben már halott.
Bár színei még nem fakultak el,
s kelyhéből még édes illat árad, ott
a vég: a kés a gyökerétől szakította el.
Így élek én is évtizedek óta.
Illatozom, mint vágott virág:
bár ajkamon sokszor zeng a nóta,
de kihűl már köröttem a világ.
Nagyon szép, de igen szomorú.
VálaszTörlésÉrdekes ez a vágott virág hasonlat, nekem tetszik a szomorkás valóság kifejezése.
VálaszTörlésA hasonlatok nagyon szépek ! Attól még szomorú marad....
VálaszTörlésEgyébként szép az egész vers.