Strega

Faluszéli kicsi házba
költözött egy friss menyecske.
Nincsen neki senki párja,
s vadító a beste teste.

Úton járva férfi ember
meg is fordulna utána,
végigmérni kapzsi szemmel,
ha illem mást nem kívánna.

Savanyodik tehén teje,
pillantását ha ráveti.
Főhet gazdaasszony feje,
hogy a rontás miért veri:

Legény fia ágynak esik.
Urát nyomja méla bánat.
A termést a jég elveri,
a vásáron pórul járnak.

Lesántul a szomszéd lova.
A két forrás is kiszárad.
Keserű a víz a kútban,
halál jár a szembe házban.

Azt beszélik, késő éjen
rőten izzik nála ablak.
Elszárad az egész határ,
télire kevés az abrak.

Szombatonként, késő este
rikoltás száll föl az égre,
strega gyűlik Kopasz hegyre
fekete éjfél-misére.

Mári néni látni véli,
hogy a faluszéli házból
fekete szárny felsötétlik,
vörös szempár felvilágol.

Azt beszéli már a falu,
nem lesz ennek jó a vége!
Egyre több lesz majd a kapu
bevonva gyász-feketére.

Már a pap is prédikálja:
Küzdjünk a sötétség ellen!
Szentelt vizét egyre hányja,
szórja mellé a keresztet.

Ha a rontás folytatódik,
ördögűzés lesz belőle.
A boszorkány elkotródik,
nem temetik szentelt földbe.

Faluvégi kicsi házba
beköltözik a gyalázat.
Nincsen gyógyszer a falura,
mi lehúzna ilyen lázat.

A strega vérszívó nő, aki éjszaka rikoltó bagollyá változva gyermekek vérét szívják, a férfiakat elátkozzák, s átkaik hatására a férfiak nemi szervei elsatnyulnak.