hogy így bánsz velem
Hiszen nyitott könyv előtted
egész életem.
Arcodon nem tükröződik
soha érzelem,
éjsötét pillantásod is
milyen kegyetlen.
Tudom: makulátlan ruhád
csillogó fehér,
és nincs ember, aki hozzád
valaha felér.
Lelked oly sivár, mint a hó,
szíved is kemény.
Soha nem lágyít meg a szó.
Erre nincs remény.
Nincsen benned megértés,
nincsen benned vágy.
Csakis a hatalomféltés,
mi nyugtot nem hágy.
Gúnyold szegény Augustot,
aki lánggal ég!
Szemed, ha rávillantod,
fagyos, mint a jég,
de ha megérkezik majd
a cirkuszigazgató,
neked is lesz akkor jaj,
ha műsorunk nem jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.