2011. július 28., csütörtök
Esőre áll megint
Esőre áll megint.
Fejem fölött a szürke fellegek
borítják ismét teljesen
a máskor kék eget.
Az úton senki sincs,
sehol, amerre most csak elmegyek,
s, ha kérdezed, joggal teszed,
hogy miért nem veled.
Felhők között az égen
sápadt fényű csillagok.
Hiába nézem őket, nem tudom, hogy hol vagyok,
és utam merre tart.
Egyedül ballagok,
és azt hiszem, hogy több nyomot már nem hagyok
olyat, mit eddig hagytam ott
a léteden.
Hiába kérdezem,
mi történt és mi lett velünk,
miért is szenvedünk;
nem változik most már az életem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Héé. Joe! Nem kell az időjárással együtt szomorkodni, a felhők mögött ott a Nap.:) Csak nézz felfelé!
VálaszTörlésDe azért gondolom ezt a rossz időt már Te is unod? Joe barátom!! Irj a napsütésről ha lehet, most az kéne az aratóknak. - bár legalább meg tudják a politikusok majd magyarázni, hogy miért drágul a kenyér.., sajnos..
VálaszTörlésPersze, bár már túl vagyok a szabadságon, úgyhogy nekem személy szerint tök mindegy, hogy esik vagy fúj. A nagy meleget nem szeretem, de nyáron nyár legyen, ne október!
VálaszTörlésAzt nem tudom, nálam nyár van-e még vagy ősz. Ez viszonylag gyakran változik augusztus és a novemberi fagyok között széles skálán.
Persze ki lennék békülve akár egy 25 - 30 éves október elejével is, olyan napossal, ha jó a szüret, és helyet kell csinálni a hordókban az új bornak, úgyhogy a régit gyorsan el kell fogyasztani. Esténként igaz, hogy tüzet kell már néha rakni a nyitott kandallóban, de többnyire még csak a tűz kedvéért a bor mellé, és nem a hideg miatt.
Csak a rosseb egye meg, se fa, se bor, se tűz, az idő meg egyfolytában borús már augusztusban is. Hogy a fenébe lesz ebből betakarítás?
Na most ezt kéne versben megírni!