I.
Sikolt a tájban sok magányos lélek.
Nem csak bennem fáj az élet, amit élek.
Ha egyszer majd végre meghalok,
nem jönnek értem ördögök, sem angyalok.
II.
Lőj rám! Néked tartom ki kezemben szívem.
Nézd! Milyen szépen dobog!
Fejemet sínre hajtom. Hallgatok szelíden
egy felém robogó, másik holnapot.
Nagyon sötét vers. Túl sötét.
VálaszTörlésVisszaállt a régi, megszokott hangulat.
VálaszTörlésNem tudom hogy íródott, de nekem ez két vers.
VálaszTörlésMindkettő jó.