Nyári havazás

Én úgy hiszem, hogy bűnt követnék el,
ha nem írnám meg mind a verseim.
Hiszen, hogyha senki nem felel,
ha kérdezel, a rettenet legyint
nyakon, ha súlyos bánat nyomja lelked,
vagy szíved öröm tüzében ég,
és nincs, ki utadon megfogja kezed,
s örömöd sem visszhangozza ég.

Hát leírok mindent, úgy, ahogy jön.
Mind, mi elmúlt, s mindent, ami jó,
ami fáj. És amikor majd rád a nyár köszönt,
ne csodáld, ha nálam hull a hó!