2010. június 30., szerda

Internet


Esteledvén, mikor a többi ember szunnyad,
Vagy TV villódzásába mered,
Bekapcsolódom a hálózatba újra,
És átugrom vele a földrészeket.

Egy szempillantás, és Japánban vagyok,
Vagy ott, ahol a Nílus ered,
E-mailt olvasok és írok,
Ausztráliába, vagy a szomszédba, Neked.

Enyém a Föld összes tudása,
Az információk tömege vág kupán,
Beléphetek a Potala Palotába,
Vagy meztelen fenekű lányokat bámulhatok bután.

A web2-vel élőben csevegek
Olyan emberekkel, kiket sohasem láttam én,
Művészetekről eszmét cserélhetek,
És mások élményeiben osztozhatok, könnyedén.

Megosztom másokkal gondom-bajom,
Bár visszaélhetnek vele, sokan,
A legfontosabb az óvatos bizalom,
Ha közösségi oldalra vezet utam.

Nem zengek ódát most a technikáról:
Ez egy eszköz csupán,
Sokkal több szól itt barátságról,
Ami embert emberhez köt nap-nap után.

Volt már levelező partnerem Ausztriában nekem,
És mikor Manhattenben füstölögtek a romok,
Egy másik ismerős tudósított a Neten:
A szomszédos ház ablakából írta a blogot.

Megsirattam új zélandi ismerőst:
Felesége írt: többé nem jelentkezik ő,
Három napja elment már otthonról,
Úti célja végleges volt: a temető.

Leveleztem emberrel, kinek
Órája született gyereke,
Boldogan írta a hírt mindenkinek,
Aki örömét megosztotta vele.

A technika eszköz csupán
Arra, hogy szebbé tegye életed,
De hogy szebbé is tegye, igazán,
Szíved keressen meg embereket vele!

Elégia


Nem vagyok hülye;
Pontosan tudom, mi történik velem.
Magamat siratom:
Lassan megváltozik most már az életem.

Véget ért az ifjúság -
Ne hidd, hogy jó volt, minden, mi elszaladt!
Ami most már legfájóbb hiány:
A lehetőség: a jövő, mi többé elmarad.

Míg fiatal vagy,
Van remény. Mire? Magad sem tudhatod.
Ahogy az évek egyre telnek,
Lassan majd végleg feladod.

Eljön megint a változás,
Mint itt volt hajdanán,
És, mint azóta semmi más:
Megvisel, mint megviselt az élet hajnalán.

Véget ér majd az is,
Biztosan tudom.
Mit utána várhatok,
Már előre is unom.

Isten veletek, nincs tovább:
Csókok, ölelések, szerelmek, csodák!
Elmúlik végül majd, minden, mi fájt:
Isten veled, édes ifjúság!

Alkalmi versike agykárosultaknak


Nem kell még egy Orbán-imázs!
Nem kell még egy korona úsztatás!
Amit adómból tűzijátékra költenétek, komám,
Adjátok inkább a nyomorultaknak ezután!

2010. június 29., kedd

Indulj el egy úton...

(Remenyik Sándor: Már nem fáj más)

"Már nem fáj más, és az se fáj" egyre "jobban",
Hogy egy másik helyett ezt az utat választottam.
Gyanítom, bár igazán ezt nem tudhatom,
Hogy "akkor, ott" másképp döntve
Most másképpen fájna ugyanez az élet, nagyon.

A döntés nem volt kötelező, persze,
De helyzetemben sok másnak sem lett volna rá mersze,
Egyedüllétet választani még tovább,
Oly sok kiböjtölt hosszú év után.

Ábrándoztam néha, én is:
Mi lett volna, ha...,

Sosem gondoltam azonban arra:
Lehetne másképp is még valaha.

Döntésedért, mit hoz, ha jó az, ha rossz,
A világ végéig is csak magadat okolhatod.

Van oly döntés, melyből nincs visszaút:
Az én életem egyirányú, mint egy alagút.
Másoknak lehet tán még forduló,
Nekem hiába volt, és, ha lesz, mindhiába még elágazó.

Volt már kísértés kanyarra - nem sok -,
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem,
Volt, mit le én ráztam magamról,
S volt olyan
, mit más zárt le előttem.

Szeretnék hinni újra én is, persze,
Remélni egy újabb lepke-létben.
Mindez csak elméleti álom,
Mihez semmi köze nincsen mersznek:
Mit választottam, beletörődtem,
Utamat most már végigjárom.


2010. június 28., hétfő

Félemberek egészsége


Egészséges nem lehet: fél ember csupán,
Ki nem leli meg másik felét sok-sok év után.
Csak fél ember vagyok, aki egész nem lehet,
Fél emberként éltem le a fél életemet.

Hosszú időn át kerestem jobbik felem én,
Hittem többször: rátaláltam - volt is rá remény.
Volt idő, hogy más gondolta: engem keresett,
Pár alkalom után rájött: megint tévedett.

Más is volt, aki hitte, én vagyok, kit keres,
Én meg tudtam: megpróbálni sem lesz érdemes.
Végül is csak megalkudtam egy idő után:
Elfogadtam azt, ki hitte, csakis reám vár.

Fél életem telt el közben, vagy több is, talán,
Összekoptunk, mindhiába: Be kell látnom már,
Az illeszkedés kívülről, bár jónak tűnik,
A köztünk lévő hézagokban csak az űr lakik.

Kiálló szögleteink sokszor élesek,
Lelket horzsolnak sebesre, szívet sértenek.
Ébrenlétem idején egyre gondolkodom:
Kell-e a kötést cserélni köztünk, s magamon?

Egy merő seb életed, ha ő nincsen veled:
Félbe vágva vérzel el, ha nincs másik feled.
Egészség a boldogság, s bár két fél nem egész,
Ha jobb feled hiányzik: az élet szenvedés.




2010. június 27., vasárnap

Nézd a követ!

Gránit

Granodiorit

Obszidián



Peridotit



Vékonycsiszolatok kőzettani mikroszkóp alatt. A polarizált fény az ásványok minőségétől függő színű szemcsékként jeleníti meg a vékonycsiszolatban egyébként nagyrészt színtelennek látszó ásványokat. Az ásványok többsége polarizált áteső fényben nézve a fény polarizációs síkjához viszonyított helyzete alapján változtatja színét.
A kívülről szürke, fekete foltosnak látszó granodiorit, az egynemű, üvegesen csillogó, fekete obszidián, illetve a sötétszürke színű peridotit képei polarizációs mikroszkóp alatt. A kézipéldányok közül a gránit képe van fönt, nem a granodiorité: ezt a granodiorittól a rózsaszínű-húspiros ortoklász különbözteti meg, így alapszíne a granodiorit szürke-fekete színével szemben inkább rozsdavöröses, fekete foltos.
A képeket elsősorban a vers illusztrációjaként szántam:

Alkony


Ha hajnal többé soha el nem jönne,
Életünk mindvégig sötétségben telne.
Csótányokkal fekszem, patkánnyal ébredek,
Nyüzsögnek a férgek, ontják a „híreket”.

Elemzés és vita, nem kell itt senkinek.
Elmúlt húsz évünket, új Öreg vette meg.
Nem kell a magyarnak már szabadon élni,
Jobb lesz neki megint APO-ra figyelni.

Ezután majd újra dönt egy főhivatal,
Mi a pozitív hír, mi az, mi csak zavar,
Ki írhat újságot, ki mondhat híreket,
Ki az, ki cenzortól kap engedélyeket.

El kellene menni napsütésbe innen,
Ne kelljen sötétben élni az életem.
Volt, hogy javasoltak már kötélre utat,
Lesz majd, aki megint „takaroggy”-ot ugat.

Egy remény van mindig alkonyi homályban:
Az éjszaka után mindig napvilág van.
A kísértet tűnik hajnal kakasszóra,
És nem lesz túl messze a hajnali óra!

2010. június 26., szombat

K-ejrópai családregény-részlet


Fiam dédapja csendőr volt.
A másik meg paraszt.
Egyikük pofont adott,
A másik kapta azt.

Apám vasúton krampácsolt,
Kapált és aratott,
A pap javaslatára tanult,
És diplomát kapott.

Bölcsődében gondozó
Volt anyám és dada,
Engem munka után onnan
Villamoson vitt haza.

Bár a Szemlő hegyen laktunk
Még négy-öt évesen,
Egy társas házban éltünk ott,
Szoba-konyhában, öten.

Egy disszidens hagyhatta el,
S még ötvenhét nyarán
Az üres lakásba költözött be
Apám és anyám.

Melóra neveltek: nem csoda,
Hogy senki sem szeret.
Kötelet nyakamba, meg Tisza
Árassza földemet?

2010. június 24., csütörtök

Szilánkok


Mikor a Hold feloldja sarlóját a hajnali ég vizén,
És felkel reggel majd a Nap, felébredek én.
Mikor késő este végre már mindenki lefeküdt,
Az álom engem eddig még mindig elkerült.

Házunk málló tűzfaláról vakolat pereg.
A felfutó borostyánról potyognak levelek.
Éltem is ekképpen mállik; a lélek kiürül,
Jövőm semmi ködébe vész, múltam elmerül.

Kedvem felhőzi néhanap hasonló hangulat,
Mit elmondani túl nehéz, hogyha a rím akad.
Én jól tudom, hogy minden érzés helyzetből fakad,
De mennyit ér ez a tudás, ha a szenvedés marad?

Világunk úgy működik, ma is, mint egykoron:
Ha itt mozdítasz rajta egyet, ott nyom majd agyon.
Fogaskerék-törvényei forognak szüntelen,
Életeket morzsolgatnak szenvedélytelen.

Hallottam ám boldogságról gyermekkoromban én.
Felnőttem, és megtanultam: az élet nem lányregény.
Azt kapod, mit érdemelsz, s, ha nem vagy ostoba,
Inkább gyilkolsz, mint ölelsz, léted mégis csoda.

Olyan eszme nem volt még, mi megért egy életet,
De mennyit ér a puszta lét, ha jövődben nincs hited?
Ha léted elviselhetetlen kínjait nyögöd,
Öleld meg szerelmesed, és űzd el ördögöd!


Elmegyek


Elmegyek
- Mikor és hova, azt még nem tudom -,
Ha véleményem szabadon
Többé hazámban már el nem mondhatom.

Elmegyek.
Majd csak lesz számomra hely,
Ha majd magyarként, saját hazámban élni
Cenzúra nélkül ismét nem lehet,
Elég nagy lesz a világ nekem.

Közérzet


Minden áldott este
Szarul érzem magam:
Egy nap megint eltelt,
És újra hasztalan.

Akárhogy is nézem
Eddigi életem,
Csak egyfelé billen
Minden a mérlegen.

Nincs ami lenyomja
A mérleg-serpenyőt,
Nincs ami pótolja
A soha el nem jövőt.

2010. június 23., szerda

Reggeli rohanás


Reggeli? Megvolt!
Jöhet a fogmosó.
Kalap ma nem kell.
Pénz van? Esernyő?
Idő van! Léceljünk go!

Nem akarok költő lenni


Nem akarok költő lenni!
És nem is vagyok.
Nem vágyom gyémántra,
Mi más koronáján ragyog.

Eszembe ötlenek rímes mondatok,
És, ha összeállnak belőlük gondolatok,
Néha sikerül leírnom egy-egy versszakot.

Csípjen darázs...


Csípjen darázs bár szemedbe,
Ne végy semmit a lelkedre!
Légy csak éles, mint a penge,
Szikrázva szúrj a szívekbe:
Ölj és ölelj, ez az ábra,
Büszkén menj a másvilágra!

2010. június 20., vasárnap

A megvezetettek

Ez most nem vers.

Én azt gondoltam, hogy az itt következő dolgok evidensek legalábbis olyan emberek számára, akik eléggé intelligensek a XXI. század technológiai eszközeinek használatához, de rá kell jönnöm, hogy sokak számára kimaradtak az általános iskolás tananyagból az alapvető társadalmi ismeretek.

Az egyes érdekek mentén szerveződő politikai-gazdasági csoportok a történelem mindig megpróbáltak saját céljaik eléréséhez tömegtámogatást szerezni. Így volt ez már a törzsi társadalmakban is, az ókori görög demokráciákban, de Rómában és az újkori demokráciák és diktatúrák sorozata is ezen az elven működött.

Senki sem gondolhatja józan ésszel, hogy a Führer saját személyes hadseregébe, a Sturmarbteilungba belépő fiatalok eszmei meggyőződésből választották a Führert, miután következetesen végiggondolták saját társadalmi helyzetüket és az ebből fakadó filozófiai következtetéseket levonták. Senki nem hiheti komolyan, hogy az egykori Munkásőrségbe lépő emberek a fennálló rend politikai igazságosságát és filozófiai hátterének igazságát látva választották a Munkásőrség tagságát. Ezekben a választásokban mindig a manipuláció, a vélt, vagy valós anyagi vagy legalábbis erkölcsi előny adta a legnagyobb lökést. Így van ez ma is. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az alkotmányellenes volta miatt feloszlatott újra és újra szerveződő Magyar Gárdába olyan emberek lépnek be, akik alaposan végiggondolták a rendszerváltás óta lezajlott társadalmi és politikai változásokat, és részletes elemzésnek alávetve a magyar gazdasági, politikai és társadalmi viszonyokat, úgy döntöttek, hogy ez lesz a kibontakozás útja.

Sokkal inkább van arról szó mindegyik esetben, hogy különböző manipulációk áldozataivá váltak, hogy azután inkább ők tehessenek másokat áldozattá, minthogy saját reménytelenségük és elveszettségük tudatával kínlódjanak. A Munkásőrség tömegét nem a Magyar Szocialista Munkásárt elitje adta, hanem a megvezetettek. A Magyar Gárda tömegét sem az a néhány, saját boldogulásához vezető utat egyengető, kétes alak adja, akik munka helyett ezen az úton óhajtják - nem is túl rosszul - biztosítani jövőjüket: a demagóg politikusi jövőhöz csak megfelelően kell tudni felmérni, hogy a körülményekből fakadó elégedetlenséget milyen jelszavakkal lehet tovább szítani. Keresni kell egy bűnbakot, amit mindig könnyű találni, és ami majd eltakarja az alapvető társadalmi igazságtalanságot: A kapitalizmus - más néven polgári demokrácia - soha nem volt, és soha nem is lesz igazságos társadalom. Ezzel a mondattal nem állítom, hogy az ezt a "polgári társadalmat" - és ez nálunk még csak nem is az! - itt megelőző, ma "kommunizmusnak" aposztrofált állam-monopol kapitalizmus igazságos lett volna.
Most éppen a cigányok vannak soron. Voltak már a "kommunisták", régebben a "burzsujok" és "kispolgárok", még korábban a zsidók, és, ha még régebbre megyünk vissza, volt itt már ellensége a keresztény is a kereszténynek (protestáns a katolikusnak). Mindez hol a vallás tisztasága, hol a "szabadság", de leggyakrabban a "nép" nevében. A "nép" az "emberek", a "magyarság" a legmegfelelőbb hivatkozási alap, mert megfoghatatlan: nem Kovács Istvánnról, a három gyermekes munkanélküliről van szó, még kevésbé Lakatos Gáspárról és feleségéről, született Kolompár Erzsébetről. Ők nem a "nép". A "nép" mindig az a halmaz, amelyikkel el lehet hitetni, hogy amikor a vezérszónok kizárólag saját hatalmi törekvéseit - mint Orbán Viktor, Vona Gábor vagy lehetne még sorolni - nézve szónokol, az ő érdekeit képviseli. A demagógia lényege mindig, most és a jövőben is ugyanaz: az aktuális nyomorúság okaként mindig másokat felelőssé tenni. Mindig könnyebb másokon, egy-egy stigmatizált csoporton kitölteni - egyébként akár jogos - indulatainkat, mint saját kezünkbe venni sorsunk irányítását, és fordítani rajta. És ezek az indulatok mindig manipulálhatók. A tömegeket mindig meg lehet vezetni.
Ahogyan íróasztal mellett nem lehet forradalmat csinálni (lásd még: "fülkeforradalom") úgy, a forradalmakat sohasem a fennálló hatalom érdekeinek megfelelően szervezett erőszakszervezetek hajtották végre. Ez ma sem így van. A hatalmat biztosító erőszakszervezetek a történelem folyamán mindig ellenforradalmiak voltak a fogalom kialakulásától - a nagy Francia Forradalomtól - kezdve.

Ma is azok.

Attól, hogy a háromszöget mától körnek nevezzük, még nem fog gurulni. Attól, hogy arra az ellenforradalomra, ami Magyarországon jelenleg zajlik, azt mondjuk - nem meglepő módon haszonélvezői mondják -, hogy forradalom, még nem lesz nagyobb a szabadság. Érdekes megjegyezni, hogy a polgárosodott országok (nevezzem civilizáltnak őket?) nevén nevezték a gyereket: Franciaországban soha nem nevezték forradalomnak a Bourbon restaurációt. Nálunk a két világháború közötti király nélküli monarchia állapotait idéző restaurációt fülkeforradalomnak titulálják haszonélvezői.
Cenzúra még sosem hozott sajtószabadságot. A hatalom központosítása még soha nem növelte a demokráciát. De a diktátoroknak a történelemben eddig mindig csúfos vége lett.

2010. június 19., szombat

Megvezetettek


Csak sorsomról beszélhetek,
Más helyzetéről nem.
Tudom, mindez nem nagy dolog,
De nézzék el nekem!

Szegény vagyok, és nem csoda,
Hogy senki sem szeret:
Volt KISZ titkár már ajánlott
Megoldásként kötelet.

Mondta nekem, ha nem tetszik,
Hát el is mehetek:
Már kirendszerváltottak alólam
Minden munkahelyet.
 
A szövetkezetet szétverték,
A cementgyár bezárt,
A szénbányában évek óta
Áll a munka már.
 
Mehettem volna ügyvédnek,
Vagy orvosnak talán,
Hisz érettségim is van nekem,
Harminc éve már!
 
Húsz évet már lehúztam
A termelésben én,
Húsz év után utcára tettek:
Nem vagyok már legény.
 
Szegény vagyok, hát nem csoda,
Hogy rám a Gárda vár,
Majd lesz pénz, hogyha jön Vona,
És jő a Kánaán!

2010. június 18., péntek

Kulcsok, zárak, ajtók


Itt a kulcs, mi a zárat nyitja,
De hol a zár, ami a kulcsra vár?
És itt a zár, minek, ha nincsen kulcsa,
Az ajtó ki nem nyílik többé soha már.

Kulcs a szív; más szívének nyitja,
Hogyha szív a szívnek válaszol,
Ám, ha zárad várna másik kulcsra,
Kulcsból zárt ajtóvá változol.

Ajtóm zárva. Hiába várja,
Nyissa kulcsod rozsdás záramat.
Ajtód zárva, tán kulcsomra várva,
Mit zárva tart szívemen hét lakat.




Itt van a kulcs, ami a zárat nyitja,
De hol van a zár, ami a kulcsra vár?
És itt van a zár. Hogyha nincsen kulcsa,
az az ajtó ki nem nyílik soha már.

Kulcs a szív is; mások szívének nyitja,
amikor a szív a szívnek válaszol,
Ámde, ha zárad várna másik kulcsra,
a kulcsból bezárt ajtóvá változol.

Ajtóm, íme, zárva. Hiába várja,
hogy kinyissa kulcsod rozsdás záramat.
Ajtód zárva, talán kulcsomra várva,
amit zárva tart szívemen hét lakat.

2010. június 17., csütörtök

Nézd a követ!

Nézd a követ! Makacs, mozdulatlan.
Szürke, kemény, rideg és konok.
Külseje érdes, bár kopik szakadatlan,
Öklöd mégis sebzi, hogyha csapkodod.

Rúgod? Mindhiába: Csak lábad bánja.
Utána aztán majd biceghetsz el.
Törik talán, belsejét feltárva,
Ha erős ütéssel rá kalapács ver.

Hol a tenyér ezerszer simítja,
Érdessége végül elsimul,
Türelmes szobrász értő kezében
Szépséges formára alakul.

Pattints szilánkot a belsejéből!
Csiszold átlátszó vékonyra meg!
Mikroszkópod optikáján
Szín kavalkád ejti meg szíved.

És, hogyha láttad már e csodavilágot,
Nézd meg ismét szürke felszínét,
És emlékezz majd, ha máskor látod:
Több van ott, mint szemed látni vélt!



Esték, hajnalok, nappalok

A legnehezebbek az esték,
meg a hajnalok.
Éjjel úgyis aludni kell,
a nappalokkal meg könnyen elbírok.

Este, mikor lefekszem egyedül,
hajnalban, mikor kelek,
tíz éve már talán, hogy nem szuszog
mellettem senki sem, aki szeret.

2010. június 16., szerda

Előítéletek


Előítéletem van mindenkiről,
Aki előítéletes.
Ha csak analógiákban gondolkodol,
Azt sem értheted,
Miért nem általános a tételed,
Amikor indukciód csak részleges.

Ha analógiát használ a bíró,
Bűntelen mennek majd börtönbe sokan,
És, ha bizonyíték lehetne a részleges indukció,
A keresztények inkvizítorok lennének, mindannyian.

November


Már emléke sincs tavaszi vágynak.
Hol rigófütty zengett még a nyáron,
A kerti fák már magukban állnak.
Tar ágaik közt most varjú károg

Hol forrás fakadt, avar befedte,
Csermely helyébe sáros tócsa nőtt;
Burjánzik benne a békalencse,
S a lápi hínár is belepte őt

2010. június 15., kedd

Vacsora

Kérsz valamit? Éhes vagy?
Mit kérsz? Mit eszel?
Vacsoráznál? Ennél kenyeret?
Várj csak, no! Majd mindjárt adok én neked!
Vedd csak elő, máris szelem!
Tányért tegyél az asztalra, kicsinyem!
Hé! Egy tányér elég lesz neked!
Vedd ki a hűtőből, amit a kenyérre tegyek!

Levest is kérsz? Jó, hozom a kanalat.
Hagyok neked is abból, ami délről maradt.
Ki ne borítsd! Vigyázz!
Jól van, na. Semmi gáz.
Vigyázz! Forró! Megégeted magad!
Ne habzsold így! Szétégeti a fogad!

Elég volt? Jól laktál?
Akkor egészségedre! Mehetsz.
No! Mondtam már:
Szia! Elmehetsz!

Rácsok

Én egy régi bérházban lakom,
körfolyosóra néz öt ablakom.
Kétszer törtek be hozzánk eddig az egyiken,
amikor nem volt ébren otthon éppen senki sem.

A riasztó drága és úgysem ér sokat,
ablakaimra tetethetnék rácsokat,
védelmül, ha jön a betörő.
Én volnék akkor rács mögé bezárva,
aki meg a világban szabadon járna:
a bűnöző.

Ha idegbeteg vagy... II.

- Ha idegbeteg vagy, menj el az orvoshoz!
- Minek? Orvos nem segíthet nekem:
erre a betegségre nem létezik gyógymód
más egyéb, mint a szerelem.

Ha idegbeteg vagy... II.


- Ha idegbeteg vagy, menj el az orvoshoz!
- Minek? Orvos nem segíthet nekem:
(A szeretetlenségre nem létezik gyógymód)
Erre a betegségre
nem létezik gyógymód
Más egyéb, mint a szerelem.


2010. június 13., vasárnap

Fafej vagyok


Fafej vagyok?
Az meglehet.
Inkább majd eltörök, de most sem hagyom,
Hogy átneveljenek.

Téged a verseny szelleme szabaddá tehet,
De csak állíts együtt rajthoz
Bénát, vakot, sántát, meg bajnokot,
Ki már sokat tréningezett!

A béna meg se mozdul,
A vak majd rossz irányba megy,
A sánta elmarad,
És míg a díjakat
A győztesnek végül átadod,
Nyugodtan elmondhatod:
Hiszen egyszerre indultak,
Mindegyikük egyenlő esélyt kapott!

Sötét a bőre vagy fehér?
Vagy nyelve más akár - 
Ha megértem: nekem egyre megy.
Másságát te beszéled belém,
Hazugság a határ;
A választóvonal hamis,
Amit újra elfed, az ma is
Az osztályszerkezet.

Nyomorult

És te hogy’ vagy?
Kösz, jól vagyok:
megvan mindenem,
kocsi, lakás, család  meg munka,
semmi más sem kell nekem.

A lényeg úgyis egy:
csak az egészség meglegyen!

Milyen az élet,
hogy’ tapasztalod?
Az élet szép:
csodás az életem.
Ami hiányzik talán…
– Ne is beszéljünk róla,
Oly lényegtelen, mi az,
S csak egy dolog –
a szerelem.

Csőd

                                       emlékül

Maga után az ajtót halkan betette,
És a lépcsőházban felment
Még egy emeletet.
A gangon körbe járt,
Megállt.

Kiskabátját levetette,
Összehajtogatva a korlátra tette,
És az udvar kövezetére lent
Leheveredett.


2010. június 12., szombat

Balatonalmádi télen


Járom a partot hangtalan,
Nézem a reggelt egymagam,
De szép
Az ég!

A jégmezőn most nincsen hó,
A napfelkelte csillogó:
Fehér
A jég.

Lassan fújni kezd a szél,
Rég múlt évekről beszél
Velem,
Nekem:

Csecsemővízért kútra fel
A szomszéd faluba mentem el:
Óra -
Oda.

A hátizsákban korcsolya,
Gyorsan siklanék majd haza
A tavon,
S havon?:

A jeget fedte hólepel,
Léket, rianást rejtve el:
Tömény
Veszély!

Az úton mentem hát haza,
Sötét volt már, mint éjszaka
A tavon:
Nagyon.

Támadt az úton förgeteg,
Jeges havat görgetett:
Felém,
Belém.
 
Tíz liter víz a hátamon,
Nyomta a zsák vállam nagyon:
Kemény
Legény.

Tapostam a havat eleget
Elértem aztán a meleget
Végre
Hétre.
 

2010. június 11., péntek

Gyilkosság

Kunság mellett, kis faluban
autó áll meg az úton.
Sötét népek ott kiszállnak,
kicsi házra rátalálnak.

Sűrű az éj, nincs fent a hold,
kis házakban sötét honol.
Kanóc gyullad, palack repül,
három élet tűzbe merül.

Lángol tető, törik ablak,
"Gyere cigány, most elkaplak!"
Lövés dörren, golyó fütyül,
kicsi gyerek földre kerül.

Sötét népek körbe járnak,
az élőre rátalálnak.
Célba lőnek élő célra:
nem ég is el, legyen hulla!

Autóba visszaülnek,
a faluból messze tűnnek.
Lobog a láng, száll a pernye,
vörös hajnal jő az estre.


Gondolatkísérlet


Elmegyek.

Elég volt e harminc év nekem.
Ne félj, nem viszek sokat,
Kevéske holmimat
Még ma összeszedem.

A lakással csinálj, amit akarsz;
Ha gondolod, hát eladod,
A gyerektartást, ha nálad marad fiam,
Még három évig úgyis megkapod.

Rám többé ne legyen gondod:
Túl sok eddig se volt,
A kellemetlenséget, mit okozok, megoldod,
Te gyorsan alkalmazkodol.

Hogy én hogy’ élek, mit teszek?
Hát amit eddig tettem én:
Dolgozni járok majd napközben,
És odúmba bújok esténként.

Ja, hogy hol lakom?
Csak akad még valahol számomra hely,
Kialakul majd az is:
Most még nem érdekel.

Hogy veled mi lesz?
Te megoldod ezt is, nem féltelek.
A határozatlanság
Sosem volt erős oldalad neked.

Elmegyek. Ne is csodáld.
Tíz éve várok rád,
És most már nincs tovább.

2010. június 10., csütörtök

Ne hagyd!

Falakon az ajtó
Soha nem találtam:
Életemben mindig lúzer voltam,
De a kijáratot
Bizton megtalálom,
Ha kiterítenek majd holtan.

***

Ajtó kitárva,
Indulásra várva,
Visszaszólni úgyse fogsz.
Társad, ha látja,
A búcsúzásra
Odaszúr még egy gonosz kis gondolatot.

***

Csordulna könnyed?
Bár szíved telve,
Ha férfi vagy, ne hagyd a bánatot:
Keményítsd lelked,
Feledd e percet:
Fogalmazz meg pár rímes mondatot!

Vízállás jelentés


Hajóvonták, piros úszó mellett:
Vonulnak bennem tétova gondolatok.
Elmémben néha oly hullámokat vernek,
Hogy versírásba fogok, bár odakint napfény ragyog.

Hiába mondom én magamnak, hogy szívem baloldalt dobog,
Ha bal és a jobb ma a demagógiában összeér,
A részigazságokba sokszor belezavarodok,
Ha egy volt KISZ agitátor már megint nagy hangon beszél.

Revolvereznek kontra-revolúciósok,
Hogy "forradalmat" - asztal mellett - csinálnak ők:
A részigazságokból nem kreálnak gondot,
Csak egyszerűen elveszik tőled majd a levegőt.

Nem lenne az oly nagy baj, ha tíz évben egyszer
Végre megint nyer a "jobb",
Csak az tragédia, ha az eszelősségbe
Végül te is, meg én is belepusztulok:

Bárhol is élsz, ebben a világban,
Sivalkodj bár, mint a csecsszopó,
Mik megszabják élted: kamatlábak,
És pár makrogazdasági mutató.

Negyven éven át csakis erre vágytunk?
Szívünk e szabadságért remegett?
Csalódtunk végül? Mindhiába: a macska
Nem fog kint, is, meg bent is egyszerre egeret.

De visszatér majd nemsokára a régi rend megint:
Jegyzik ma is, mit beszélsz, hogyan gondolkodol,
S bár a tenyér nyakon majd nem vörössel legyint,
A Szolgálat már megint csak utánad lohol.

Bevetik - érdekből - a nacionalizmust,
Mint oly sokszor: megint csak ellenünk.
Kijátsszák, mint kártyát, az antiszemitizmust:
Ezzel az aduval biztosan mi nyerünk?

Gondolkozz csak, alkalmazott, munkás!
Már a római jog is így tanít:
"Csak azt keresd meg, akinek használ!"
S ha megtaláltad, az mindenre fényt derít.

Tisztázni kellene fejünkben a rendszert:
Mert mit ér a kívánság, ha csak a szívből ered?
Oké: "Szabadság, te szülj nekem Rendet!",
De Értelem, te mutass utat, mi a Szabadságba vezet!
 

2010. június 9., szerda

Fehérnemű csere

Kormányt váltottunk megint.
Az egész nem nagy ügy:
Napjában néha többször is
Gatyát is vált mindegyikünk.

Élete jobbra ettől senkinek sem változik,
Esetleg jobban érzi pár óráig magát,
Míg át nem izzadja megint a tisztát:
A szenny mosáskor majd úgyis újra eltávozik.

Felnőtt ember a gatyát nem fejére húzza:
- A gondolatnak van a helye ott -
Hacsak tisztán, viccből, vagy napszúrásra,
Nedves borogatásnak nem alkalmazod.

Használt gatyánk most zászlóként lobog,
Képzeli, sorsunknak ő mutat irányt,
S követjük őt, megint, míg csak szívünk dobog,
Avas szaga orrunkba hiába szállt.

Munkamegosztás


Neked tőkéd, vagyonod van,
Én adós vagyok, s van gyermekem.
Te vagy, aki fogyasztod a javakat,
Én pedig, aki  megtermelem.

Ajánlatom a következő:

Vigyázz magadra, nagyon,
Mert türelmem egyszer véget ér,
És majd ismét nem hagyom,
Hogy hasznomat lefölözve élj,
Abból, mit én termelek,
És magadban azt majd hiába gondolod,
Hogy mindaz jár neked,
Mit én munkámmal adok,
S megszépíti most az életed!

Váltogatjátok a "rendszereket",
Nap-mint-nap, mint elhasznált gatyát,
De a türelmem nekem sem végtelen,
És azt mondom majd egyszer: nincs tovább!

Felborul újra akkor majd az üzlet,
Hiába őrzi megannyi jogszabály,
Várhat statáriumra újra minden ügylet,
Hol kezed most megint saját zsebedbe jár!

2010. június 8., kedd

Bombáznak bennünket...


Bombáznak bennünket kozmikus sugarak,
Néha egy atomot meg-megtaszítanak.
Nem tudjuk, mi végre, hova is tartanak:
Új életet hoznak vagy halált osztanak?

Van-e mind e mögött rendező értelem?
Sokan képzelik így; nem tudja senki sem.
Golyóként pattogunk oly törvények szerint,
Mit emberi elménk még csak át sem tekint.

Tervezzük életünk, megválasztjuk utunk,
Aztán egy ütközés megfordítja sorsunk:
Vonzunk és taszítunk, törünk vagy tapadunk,
Szeretünk, gyűlölünk, élünk és meghalunk.

2010. június 7., hétfő

Elhoz majd egy kis unokát


Elhoz majd egy kis unokát talán
Valamelyik gyermekem nekem,
Gyászhangon nem szól azután
Soha többé majd az énekem.

Pelenkázom újra szívesen a babát,
Etetem, vállamon büfögi majd a levegőt:
Megkímélem tőle, ha kell, a szorgos apát,
De a szívéből nem túrom ki őt!

Sétálok a parkban vele, tolom kocsiját,
Szívem dalol majd, ha rám nevet,
Ha hűvös lesz a szellő, adok rá meleg ruhát
Meg ne hűljön kis drágám nekem!

Majd egy barátnak be is mutat talán,
Ha nagyra nőtt, és még megérhetem:
Ez az öregember itt a nagyapám,
Nevet majd rám cinkosan, csibészesen.

Oz földjén


A bátorság immáron énbennem
lakozik, így magyarázta Oz.
Hogyha nincs már, akit védelmeztem,
A hősiesség nem más, csak egy póz.

Rongyfejemben szalma közt a penge
Feladatra mindhiába vár,
Ha a piros cipők nem kopognak
Sárga téglán többé soha már.

Hiába van bádog mellkasomra
Érdemjelként feltűzve szívem,
Hogyha Dorka hazament Kansasba,
S nem jön vissza többé sohasem.


2010. június 6., vasárnap

A kódolás költészete


Ahogy a táblákat összekapcsolod,
Ha programod fut optimálisan,
Majd a rekordokat feldolgozod,
Abban a költészet néha benne van.

Ilyenkor elégedetten dőlhetsz hátra:
Hiszen az admin sem szól be neked,
Hogy "Te barom már megint mit csináltál,
Hogy lerothasztod a szervereket!".

Ha nyolc-tíz programod együtt dolgozik,
Hálózatuk, mint szimfónia zenél,
És ha a programozó unatkozik,
Míg a munkaidő véget ér,

Az mindössze annyit jelent,
Hogy munkáját jól végezte el,
És nem kell a hibát keresni már,
Hiszen a rendszer jól üzemel.

Van, mikor semmi sem jön össze:
Nem találod az utat,
Tudod, mit kellene tenned,
A "hogyan"-ja mégis elmarad.

Más munkában is megesik ilyen:
Hibát hibára halmozol,
És minél jobban javítanád,
Annál inkább belegabalyodol.

Ilyenkor nem segíthet semmi más,
Csak egy jó kolléga szeme,
Aki majd rávet egy pillantást,
És kiszúrja a hibát neked.

És ha a hibát kijavítottad,
Mehet a nagyüzem tovább,
A legközelebbi módosításokig,
Mikor majd megint, minden a fejére áll.


Irodalom


Közel sem biztos,
hogy Dosztojevszkij gyilkos,
csak mert, hogy hőse,
Raszkolnyikov
a szállásadó nőre
baltát fogott.

S ne hidd, hogy Kafka,
mint hőse, Samsa
átesett azon,
hogy bezárkózott,
mint írva vagyon,
és bogárrá változott!

Átok


Nem kellek már? Hát majd megátkozlak:
Egyedül fordulj majd esténként a falnak!
Hátad legyen púpos, lábad megint görbe,
Soha többet ne merj nézni a tükörbe!

Lógjon rajtad újra úgy az összes rongyod,
Mint amikor rád még nem viseltem gondot!
Szemed a csipától pislogva ne lásson
Színeket a fényes déli napvilágon!

Sorvadjon el lelked, emésszen a bánat,
Hogy én már nem vagyok, ki koslat utánad!
Átkozzad a napot, átkozd meg a percet,
Amikor szemedet énreám vetetted!

Essen ki fejedből napjainknak sora,
Mintha nem is találkoztam volna véled, soha!
Emlékezz majd vissza úgy az életedre:
A Semmin kívül csak a Bánat volt benne!

Pubikám továbbra is publikál


Bajban vagyok:
Nem nagyon merem
Közzétenni immár
Írásaim a Neten,
Mert néhány volt már,
Aki beszólt énnekem:
Unalmas, hogy
Nincs más,
Témám,
És, hogy csak öngól,
Hogy ugyanarról
Szól
Mindig csak fals énekem.

Nem tehetem ,
Hogy befejezzem,
Az írást,
Hiszen immár
Az életem,
Ez, és ha nem beszélhetem
Bízvást
Szóban el-,
És meg- senkinek, és senkivel
Hogy nap közben mi történt velem,
Hogy miről mit gondolok,
S, hogy építek és nem rombolok,
Hát írásban kell,
Hogy megtegyem:
El kell mondjam mindenkinek,
Még ha azután lakat alá is teszem,
Hogy ne olvassa soha, senki sem.

2010. június 4., péntek

Kancsóka

Meleg, trópusi mocsárban
Gyönyörű az élet:
Éhezéstől, koplalástól
Soha nem kell félned.

Mérgező, fogas virágod
Csábos illatára&
Mindig betéved pár döglégy
Hozzád vacsorára.

Kaktusz

Nincs több eső, itt az idő:
Tüskét növeszteni,
Megvastagodott törzsedben
Vizet megtartani.

Keményedjen a bőröd, így
Csökken párolgása!
Virágaid eldobtad már?
Készülj szárazságra!

2010. június 3., csütörtök

Hídépítők

Hiányoznak a hídépítők nálunk.
A két part között nincsen kapcsolat.
Bár két partra épült fel országunk,
Mindenki saját partján marad.

Árokmélyítőkben sosem volt hiányunk.
Évek óta mélyítik az árkot.
Túlpartról vitatják magyarságunk,
Kitagadnák fél Magyarországot.

Szükség lenne már hídépítőkre
Hidat verni az árok felett,
Mindkét oldalon kellene végre
Építeni már pilléreket.

FIDESZ és stabilizáció

Kósa Lajos, Debrecen polgármestere a Napi Gazdaság kkv-fejlesztési konferenciáján elhangzott nyilatkozatának a mai napon kilenc óra alatt sikerült 9 Ft-ot rontania az Euro-nak a Forinttal szembeni árfolyamán. Kósa azt fejtegette, hogy "...jelentősen csökkenteni kell a vállalkozások adóterheit... ezeknek a lépéseknek az árát le fogja nyelni Európa". A nyilatkozat hatására a nyitáskori 274 Ft-os árszintről este 6 órára 283 Ft-ra emelkedett az Euro árfolyama. Ezt az árfolyam romlást úgy kell tekinteni, hogy a FIDESZ elemzők által a FIDESZ győzelme esetére 250 Ft körüli jósolták az Euro stabilizálódását.
Kósa nyilatkozatában még megemlítette, hogy „a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg". majd az átmenetileg kifejezést némileg árnyalva közölte: "...egy átmeneti, legfeljebb két évre szóló forgatókönyvet kell megalkotni."

A Kósa beszéd hatására olyan politikai kockázati elem jelent meg a tőzsdén, amilyenre még nem volt példa a rendszerváltás óta. Ezt a BUX 1000 pontos zuhanással honorálta.

(Napi Gazdaság, FN.hu)

Ennyit a FIDESZ kormány várható intézkedéseiről. Parlamentarizmusból már mutatott példát ennek a pártnak a vezetése mind az előző regnálása idején, mind pedig ellenzéki szerepkörben. Most következnek majd az alkotmányossági példák bemutatása. Arra is volt már példa, hogy FIDESZ vezető politikus próbálta befeketíteni saját hazáját vélt vagy valós külföldi potentátok előtt. A mostani példa nyilván a gazdaságpolitika finom hangolásának új, elefánt a porcelán boltban stílusú módszerét volt hivatva bevezetni.

Változatok dichtihonra

I.
Hosszú éveken át csak várod a jót, s a szépet,
És ha megjelenik, egyszeriben tovaillan.

II.
Csak várod a jót, a szépet éveken át, mikor ott van,
És mire ráébredsz: tovaillan.

III.
Csak álmodod éveken át a boldogságot, pedig ott van,
És mire ráébredsz, már rég tovaillant.