Vízállás jelentés

Hajóvonták, piros úszó mellett:
Vonulnak bennem tétova gondolatok.
Elmémben néha oly hullámokat vernek,
Hogy versírásba fogok, bár odakint napfény ragyog.

Hiába mondom én magamnak, hogy szívem baloldalt dobog,
Ha bal és a jobb ma a demagógiában összeér,
A részigazságokba sokszor belezavarodok,
Ha egy volt KISZ agitátor már megint nagy hangon beszél.

Revolvereznek kontra-revolúciósok,
Hogy "forradalmat" - asztal mellett - csinálnak ők:
A részigazságokból nem kreálnak gondot,
Csak egyszerűen elveszik tőled majd a levegőt.

Nem lenne az oly nagy baj, ha tíz évben egyszer
Végre megint nyer a "jobb",
Csak az tragédia, ha az eszelősségbe
Végül te is, meg én is belepusztulok:

Bárhol is élsz, ebben a világban,
Sivalkodj bár, mint a csecsszopó,
Mik megszabják élted: kamatlábak,
És pár makrogazdasági mutató.

Negyven éven át csakis erre vágytunk?
Szívünk e szabadságért remegett?
Csalódtunk végül? Mindhiába: a macska
Nem fog kint, is, meg bent is egyszerre egeret.

De visszatér majd nemsokára a régi rend megint:
Jegyzik ma is, mit beszélsz, hogyan gondolkodol,
S bár a tenyér nyakon majd nem vörössel legyint,
A Szolgálat már megint csak utánad lohol.

Bevetik - érdekből - a nacionalizmust,
Mint oly sokszor: megint csak ellenünk.
Kijátsszák, mint kártyát, az antiszemitizmust:
Ezzel az aduval biztosan mi nyerünk?

Gondolkozz csak, alkalmazott, munkás!
Már a római jog is így tanít:
"Csak azt keresd meg, akinek használ!"
S ha megtaláltad, az mindenre fényt derít.

Tisztázni kellene fejünkben a rendszert:
Mert mit ér a kívánság, ha csak a szívből ered?
Oké: "Szabadság, te szülj nekem Rendet!",
De Értelem, te mutass utat, mi a Szabadságba vezet!