"Már nem fáj más, és az se fáj" egyre "jobban",
Hogy egy másik helyett ezt az utat választottam.
Gyanítom, bár igazán ezt nem tudhatom,
Hogy "akkor, ott" másképp döntve
Most másképpen fájna ugyanez az élet, nagyon.
A döntés nem volt kötelező, persze,
De helyzetemben sok másnak sem lett volna rá mersze,
Egyedüllétet választani még tovább,
Oly sok kiböjtölt hosszú év után.
Ábrándoztam néha, én is:
Mi lett volna, ha...,
Sosem gondoltam azonban arra:
Lehetne másképp is még valaha.
Döntésedért, mit hoz, ha jó az, ha rossz,
A világ végéig is csak magadat okolhatod.
Van oly döntés, melyből nincs visszaút:
Az én életem egyirányú, mint egy alagút.
Másoknak lehet tán még forduló,
Nekem hiába volt, és, ha lesz, mindhiába még elágazó.
Volt már kísértés kanyarra - nem sok -,
Hazudnék, ha mondanám, hogy nem,
Volt, mit le én ráztam magamról,
S volt olyan, mit más zárt le előttem.
Szeretnék hinni újra én is, persze,
Remélni egy újabb lepke-létben.
Mindez csak elméleti álom,
Mihez semmi köze nincsen mersznek:
Mit választottam, beletörődtem,
Utamat most már végigjárom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.