Nem vagyok hülye;
Pontosan tudom, mi történik velem.
Magamat siratom:
Lassan megváltozik most már az életem.
Véget ért az ifjúság -
Ne hidd, hogy jó volt, minden, mi elszaladt!
Ami most már legfájóbb hiány:
A lehetőség: a jövő, mi többé elmarad.
Míg fiatal vagy,
Van remény. Mire? Magad sem tudhatod.
Ahogy az évek egyre telnek,
Lassan majd végleg feladod.
Eljön megint a változás,
Mint itt volt hajdanán,
És, mint azóta semmi más:
Megvisel, mint megviselt az élet hajnalán.
Véget ér majd az is,
Biztosan tudom.
Mit utána várhatok,
Már előre is unom.
Isten veletek, nincs tovább:
Csókok, ölelések, szerelmek, csodák!
Elmúlik végül majd, minden, mi fájt:
Isten veled, édes ifjúság!
Erről egy Bojtorján dal jutott az eszembe.
VálaszTörlés"Minden korban van valami, ami akkor és ott jó
és éppen attól válik széppé, hogy vissza nem hozható" :-)))))
Nekem meg ez: "rossz oldalát nézed" (bocs, hogy magamat idézem). De akármelyik szemüvegemet veszem föl, (majdnem) mindig ugyanazt látom.
VálaszTörlésMeg aztán nem egészen világos előttem, mi is az, ami az elmúlt tíz-tizrnöt évemben akkor és ott jó volt - úgy en bloc.