2020. március 5., csütörtök

Rövidre vágott délutánon

Rövidre vágott délutánon
a ház előtt fűnyíró berreg.
Ablakomat tágra tárom,
fújjanak be a szelek
friss fűszagot, az se baj, ha
vele por is jön be.
Itt maradok, szívem tárva
búra és örömre.

Rövidre vágva délutánom.
Már estére hajlik.
Volt is, elszállt minden álmom.
Csak fűnyíró hallik.
Mint a fű, az ablak alatt,
rend-rövidre vágva,
az életem is így haladt,
ablak zárva, tárva.

Vörös az ég

Vörös az ég alja.
Haragszik az Isten.
Annak is lesz baja,
kinek semmi sincsen.

Lilás szennybe fullad
a felkelő Nap.
aki könnyet hullat,
sem lesz boldogabb.

Vörös az ég alja,
mintha nagy tűz lenne,
világ gondja, baja
mind elégne benne.

De ha nem sereggel
száll szikra az égre,
ez csak egy új reggel.
Majd nappal lesz végre.

2020. március 4., szerda

Éjben tekereg

Akármint is volt az, úgy elszállott köddé,
bármint is történt meg, nem történik többé,
heteken át égett tüzes, forró lázban,
hogy akkora lángot még sohasem láttam,
mint amilyet szívem, akkor lángot vetett,
amije volt, érzés, hit, mindent beletett.
Gyáva volt az a szív, de parázslott nagyon,
gyávaságát, hitét meg nem tagadhatom,
de mindegy is most már, csak hamuja maradt,
ami légben szállott, az a földbe ragadt,
a ragyogó napfény mára fakult köddé,
ami volt is egykor, nincs már jelen többé,
vissza nem hozhatja azt semmi hatalom,
és, hogy visszatérne, nem is akarhatom,
és még azt is régen szétfújták a szelek.
Azóta a lélek éjben ráng, tekereg.

Tácsitá és Vimalá

Weöres olvasónapló

Szürke Henry villamoson ül,
nyitott könyv kezében,
Vimaláról, Tácsitáról olvas,
becsukja a könyvet,
hosszan néz ki elmerengve
szürke Henry szürke Dunára.

Nem lesz ő már
sem Tácsitá,
de még Vimalá sem
ebben az életben;
látó csápjai,
érző csápjai
mind elfeketedve
lehervadtak róla.

Szürke Henry nem Szürke Medve,
nem Szürke Sas, a vasszemű,
és nem is Szürke Farkas,
csak szürke,
mint a szennyes folyó,
ott, a szürke ködön túl,
a villamos ablakán kívül.

2020. március 3., kedd

Öreg vagy

Öreg vagy immár, Jóska,
remélem, ezt belátod:
te senkinek se kellesz.

Ha gombolná az ujjad
az inget reggelente,
leszabja mind a gombot.

Ha párat lépsz is futva,
rögvest lihegni kezdesz,
kiver a vad verejték.

Ha fölmerül egy helyzet,
csak nézel egyre bambán,
ha nincsen a rutinban.

Öreg vagy immár, Jóska,
nem sok időd van hátra,
kikoptál a világból.

2020. március 2., hétfő

Vírus

Világjárvány lett a vírus.
Kígyókról jött az emberre.
Mit szól mindehhez a klérus?
Istennel nem kelne perre?

Szöges dróton nem gyűrűzik
ez sem, mint recesszió át.
Főleg, ha meg is gyűrűzik
az összes visszatérő gólyát.

Vuhan-vírus jött ez évben,
tavaly madárinfluenza,
aids, ebola, s mind az égben
sem volt megtervezve soha.

Vége lehet a világnak,
hogyha nem ma, akkor holnap.
A bajok majd szegényt rágnak,
a gazdagnak meg bókolnak.


Esik

Nem elég nagyok az esőcseppek az üvegen,
hogy lefelé induljanak.
Életemben nem volt még elég erős szerelem,
hagytam őket, hogy mind elmúljanak.

Bármilyen sebesen is megy a villamos,
a vízcseppek még csíkot sem húznak az üvegen.
Bárhogyan is veszem, szaggatóan kínos,
akárhányszor megtalált, elhagyott a szerelem.