2018. november 20., kedd

Eső előtt

Álmodozva hevertem a réten.
Hangyát lestem, füvet, kék eget,
bárányfelhők mentek rajta szépen.
A lányra gondoltam, hogy szeret.

Hangyák húztak kétfelé egy morzsát,
amit egy kiránduló hagyott.
Végig gondoltam szerelmem sorsát:
holnap vége, bár ma még ragyog.

Döndült a menny, felnéztem az égre,
éreztem a föltámadt szelet.
Szürke felhő kúszott rá a kékre,
és egy csepp két hangyámra esett.

Fekete reggeleken

Megint csak eltelt egy fekete este.
Hiányzott mellőlem szeretőm teste.
És nem is csak teste, hanem ő maga.
Nincs. Azóta támad a rémek hada.

Az éjszaka akkor jó, ha már alszom.
Akkor végre szünetel kicsit harcom.
Fejem sem sípol, zakatol, zúg, morog,
nem járnak táncot agyamban démonok.

A való olykor fölfeslik előttünk.
Látjuk, hova megyünk, és honnan jöttünk,
mint szivárványt olykor a város felette,
látjuk kibomlani a rettenetet.

Szerelem nélkül a lét csak sivatag.
Nyoma sincsen, a karaván hol halad.
A szivárvány ott csak fata morgána,
semmibe csábít csaló lángolása.

Fekete reggelre virradt az éjjel.
A jövő már nincsen telve reménnyel.
Minden út puszta sivatagba vezet,
a betűkről lehull minden ékezet.

Néha még gondolok a szerelemre

Néha még gondolok a szerelemre.
Milyen is lehetett volna vajon
fölébredni mellette reggelente
mindegyik áldott, közös hajnalon.

Lehetett volna komoly, fekete nő,
vagy kacagó, szőke és viám,
okos és szerény, vagy tudós nagymenő,
szépsége felül minden vitán.

Verset írna, gyógyítana beteget,
amit mond, mindig meghallgatom,
elnézné szeszélyeimet, mert szeret,
örömmé varázsolná napom.

Néha még gondolok a szerelemre.
Lehetett volna szebb is talán,
nem idézném akkor mind keseregve
talán így, az élet alkonyán.

2018. november 18., vasárnap

A hiány fájdalma

Harmadnapra megszűnik a fájdalom,
csak az sajog, hogy már nem is fáj tovább,
az emlék halványulását fájlalom,
hogy úgy élek én is, mint az ostobák.

A szenvedést felidézni nem tudom,
csak élek nélküle, akár egy fabáb,
a világot tág szemekkel bámulom,
érzelemmentesen, mint a mikrobák.

Pedig megmaradt a létnek lényege:
a hiány az volt, van, és velem marad.
Nem kérdés ma már, hogy tőle féljek-e,
miért is félnék? Csak egy vén bútordarab.

Ha nincs a fájdalom, vége a létnek.
Élek. A hiánynak karmai tépnek.

2018. november 17., szombat

Répaszedés 1975

Vágni kellett szinte a bűzt a házban.
Kályha izzott meggyvörösen szobánkban,
hajnalonként már befagyott a víz is
kint a vödörben.

Összesen volt két helyiség a házban.
Itt aludtunk két hetet éjszakánként,
Innen indult kis szakaszunk naponta
répaszedésre.

Nagy hidegben kezdtük a műszakunkat
két felessel reggeli induláskor.
Kint a földön vártak a répahalmok
jól odafagyva.

2018. november 15., csütörtök

Fogás. Fokozatok

0.

Fürednél a halászok
egy furcsa teremtményt fogtak ki
a múlt éjjel a Balatonból;

hálójukban a keszegen
és egy-két talán éppen azokra
vadászó balinon kívül

egy gyermekalkarnyi
nagyságú sellő is vergődött,
és vékony hangon valami

ismeretlen nyelven
folyamatosan kiabált, amint
a hálót a víz fölé emelték.

A sellő-lányka tizen-éveinek
elején járó, gyengén fejlett kamasznak
tűnt, csípőjétől halfarokkal.

1.

A három megilletődött halász
leesett állal bámulta a teremtményt,
aztán a legidősebb, Kovács János,
gyengéden kiszabadította a lánykát a hálóból,
és óvatosan a vízbe engedte, ahol az
mielőtt egy csobbanással eltűnt volna,
bal karjával még visszaintegetett.

2.

A három halász egy percig hallgatta
a teremtmény sípoló kiabálását,
majd Kovács János halfarkánál fogva megragadta,
és fejét párszor az e célra szolgáló
tuskóhoz csapta, majd az elernyedt
tetemet a bárka gyomrába dobta
az előző merítéssel fogott halak közé.
A kirakodásnál már bárhogy keresték,
nem találták a tetemet.

3.

A három halász egy darabig elképedve bámulta
a sellő lánykát, majd a Kovács József,
a brigád legfiatalabb tagja egy esőkabátot dobott rá.
Az így betakart lényt a hajó fedélzetének
szélére fektették, majd a háló
kiürítése után visszatértek a kikötőbe.
Kovács János még a hajóról értesítette
a mentőszolgálatot,
így a kikötésük után nem sokkal
rendőrségi kísérettel megérkezett mentő
elvitte a sellő lányt.

Amint hollétéről és állapotáról információnk lesz,
tudatjuk olvasóinkkal.




2018. november 14., szerda

Életre-halálra

Összes sebeim begyógyultak pár hétre,
hogy később azután belehaljak a sérülésbe.
Úgy hevertem ott a két lepedő között,
mint akibe az élet újra beleköltözött.
Hogy eltelt aztán pár nap, néhány hét is,
hiába éltem újból, tudtam, meghaltam mégis.