2019. május 15., szerda

A fertő felé

Rabolnak gaz, arcátlan bitangok.
Himpellérek az Úr nevét veszik,
akinek nem számítanak rangok,
ő úgyis csak tiszta szívet eszik.

Vér csorog fogán, szája szöglete
meg nem emésztett bankókkal tele.
Kiköpi vajon, vagy lenyeli-e?
Mikor telik fel telhetetlen bele?

Hol van igazsága a mezítlábasnak?
A megszabadulás vajon hol marad?
Vannak, akik csak egy írást olvasnak,
világuk közben a fertő felé halad.

Időben kiszállni, hogy meneküljön,
van ilyen eszes, a vagyont, mit rabolt
biztos helyre vinné, hogy rajta üljön.
Legyen kriptája feketén vakolt!

Legyél átkozott, Vezérlő Nagyúr!
Verjen meg az, aki hatalmat adott!
Egyszer úgyis elpattan majd a húr.
Az veszejt el, aki urává fogadott.

2019. május 14., kedd

Nem méltó

Úr vagy. Nem méltó,
hogy hajlékomba jöjj,
mondta Henry,
s becsukta az ajtót.

2019. május 13., hétfő

Együttélés

Románul üvöltött az egyik,
magyarul szidta anyját a másik vissza
az utca két oldalán nagy békességben.
Vajon a péknél a kenyeret,
a felest az ivóban
melyikük kérte románul, magyarul?

2019. május 12., vasárnap

Henry magasról tesz rá

Henry a hegyre menne reggel.
Csupa verőfény az idő,
szépség támadja nagy sereggel,
és kristálytiszta a levegő.
Távol tőle a város szennye.
A hegylábnál hullámzik alant.
Nem kérdés, kirándulni menj-e.
Fejében hallgat most a lant.

Miazmát gőzöl, páráll a város,
a szőke víz megint vérszínű,
de erre már gondolni is káros.
Henry tudja. Nem féleszü.
Színt váltott mára már az ország.
Aki lakja, csupa kaméleon.
Vörös volt, barna szabja meg sorsát.
Henry töpreng: van más bajom!

Miért törődjek a mocsokkal,
szennyel, lent, a lábam alatt?
Ok nélkül van-e, vagy jó okkal,
de a világ semmit nem haladt.
Aki felül van, kapzsi és tapos,
aki meg alul, mind nagyon hülye.
Tudom, e gondolat egy kissé lapos.
Szarok rá! Ez mások ügye.

2019. május 2., csütörtök

Új generáció



A gyerek bejött a szobába,
leült a gép elé,
és olyan rutinnal kezdte nyomkodni a billentyűket,
hogy csak néztem ki a fejemből;
persze, ez az új generáció,
ők már youtube-meséken és mobilon
nőnek föl,
egy-két év és saját operációs rendszert
faragnak maguknak,
mindenesetre azt ismerik meg a világból,
amit számukra a google vagy a facebook
megmutat,
a Varázshegyet vagy a Fiestát vontatottnak,
unalmasnak tartják,
figyelmük szerte szóródik,
egy két órás filmet nem néznek meg, mert hosszú,
hát abbahagyom, hátha eddig elolvassák majd.

Vagy csak én öregedtem meg

2019. május 1., szerda

Pszichodráma



Filmen a gazdag broker.
Apartment ablakon kinéz.
Kártyája mindig a joker,
szinte fölveti a pénz.

Szenved, kínlódik nagyon.
Családja még nincsen,
pia, kocsi, egy halom
könyv osztozik a kincsen.

Elhagyta a nője.
Kezében a fegyver.
Magát fejbe lője?
Dönteni még nem mer.

Lábatörött

A ló, amelynek lába törött,
nyihog, sír keservesen.
Sok évet hagytam már magam mögött,
mióta elhagyott a szerelem.

Tört lábú ló hátára többé,
ha összeforrt is, nyereg nem rakható.
Ami volt, mind szétmállott köddé.
Bennem minden elborít a hó.