2017. április 26., szerda

A pléhbordájú tengernagy

Kovács Ferenc: O.C. a Lordprotektor portréja diktátor korából
ÉS, 2017. április. 21.


Sorok közt olvas az ember megint,
s hogy Lórdprotektorról szól a stanza,
vérmérséklet szerint röhög, vagy legyint;
szinte látja, ahogyan Sancho Panza
Rocinantén ülve hátrafelé halad.
Várja, hogy majd mint esik hanyatt.

Vaskézztel uralkodik a pléhbordájú,
míg a rókaképű öccs figyel,
mikorra vethető be majd az ágyu,
hogyan lőjön urára, mikor és mivel,
ha majd az rettegőre fogja.
Ma még hagymázas lázálmának fogja.

Zsebébe túr nem csak önmagának
szónokolva az esernyőt keresvén,
amíg a visszahulló nyáltól szarrá áznak
a hű alattvalók templomba menvén.
"Közönséges, durvaszövésű elme",
de hiszi, hogy övé az Úr kegyelme.

A rossznak forrásai a bankok,
ha azokat nem zsebe uralja.
Nem cseréli le a kehes Trabantot,
erkölcse az emberi nem alja,
s míg az ország a nihilbe szédül,
még vagy tucat új stadion épül.

Sajátmagában utálja a parasztot:
vagyunk itt elegen látók és zsidók,
hiába vett föl polgári maszkot,
a csillag és a nyílhegy is kilóg,
és amint mállik az arcról a festék,
rothadás lepi a nemzet testét.

2017. április 25., kedd

A szerelem éve

Kivirágzott a diófa
odakint a kertben.
Szívem zeng, amióta
szerelembe estem.

Házam előtt csillog a fény
a diófák levelén.
Szíveden érzem, s magamén,
boldog vagy, meg én.

Már vinné a hideg szél
a diófák levelét.
Létünknek neki mentél:
letagadtad elejét.

Odakint már a fehér hó
minden fát belepett.
Nyáron még izzó volt,
elhűlt a szeretet.

A virágzó ligetekben
fiatal szél tekereg.
Sosem éltünk szerelemben.
Végeztem teveled.

2017. április 24., hétfő

Gyümölcs ízű gyötrelem

Őszibarack ízű gyötrelem,
forrón izzó, lángsugarú nyár!
Megolvadt aranyfolyam szívemen,
nyomában hamu, és üszök jár.

Soha nem volt még olyan szerelem.
amelyik boldog véget is ért.
Ami volt, azt nem feledhetem,
meg is fizettem mindegyikért.

És mégis, az élet, ha nincsen szerelem,
csak hosszú, éji, jeges-hideg tél.
Évtizedek óta csakis azt keresem,
és alkonyatban az ember már nem remél.

Mert tisztító tüze fertőtlenít,
felfrissíti az elrothadt életeket.
A sötétséget túlélni segít,
nélküle csak elpusztulni lehet.

Bár nyomában kiégett mezők felett
csak pernyét fúj a zord, fekete szél,
de ha tudható, hogy nem lesz több szerelem,
az ember soha semmit sem remél.

2017. április 23., vasárnap

Légszomj

Melled nyomja a féreg.
Harsog a szellem-idő.
Hányja magát a lélek,
a haláltól fél. Belenő.

Tépnek az alkonyi árnyak.
Nincsen hely a Nap alatt.
Mélyben forrnak a vágyak,
a reményből, lám, mi maradt?

Ma melled nyomja a féreg,
és tép a szellem-idő.
Megszolgáltad a béred?
Na, nesze, még fél korty levegő!


Félhomály felé

Összemosódik a fejben a semmi a rosszal.
Ha jönnek az éjjeli árnyak, a szívszakadás fenyeget.
Szervezed ügyletedet lassan Thanatosszal,
s egyre csak érzed a vágyat: nem éltél még eleget.

Bárhova nézel, nő a mocsok, meg a szenny csak,
és szívedben immár nincsen ellene gát.
Néha a pillanat adja, az érzés megcsap:
másik a jó út, itt te vagy a renegát!

Mégis a tollat fognád újra a kézbe:
hátha az írás majd csak felmelegít,
írni virágról, szép szeretőt megidézve,
mint a pohár bor, majd feledni segít.

És összemosódik a fejben a semmi a rosszal,
és jönnek az éjjeli rémek, hív a sötét.
Táncodat lejted lassanként Thanatosszal,
s józanul nézed: más még issza sörét.

Elvakítanak?

Vakíthatnak hamis fények,
túl makacs dolgok a tények.
A való kilóg a hazugság mögül.

Éjszakai sötét rémek?
Ártalmasabbak a mérgek,
amelyeknek ma a "polgár" úgy örül.

Szennylé folyik be a fejbe,
mint a trágya tiszta tejbe,
a mérgektől a gyermek sem menekül.

Állat üvölt: "fejét verd be!
Nem való a gaz a kertbe!"
Soká lesz, hogy élhetsz itt emberül.

2017. április 21., péntek

Idegenben

Idegen már nékem e város.
Itt minden átalakul,
és a népe olyan korlátos,
a múltból sose tanul.

Idegen már nékem ez ország,
nem is értem már a beszédét.
Meg nem osztja itt senki a sorsát
azzal, akit foga tép szét.

Idegen már nékem a lét is.
El is megyek, ha tehetem,
Egy dolog tart itt mégis;
a remény, hogy van szerelem.