2011. június 30., csütörtök

Kicsit talán


Kicsit talán már belefáradtam.
Kicsit talán már sok nekem.
Kicsit talán már fel is adtam,
hogy ne legyen szürke életem.

Kicsit talán már lassítanék.
Kicsit talán már kevésbé fontos pár dolog.
De kicsit talán még hozzád bújhatnék,
hogy érezzem, szíved hogy dobog.

Ess eső!


Elvitték a létrát.Vagy nincs neki lába.
Azért esik bele az ember nyakába.
Pedig hogy lógatja most már reggel óta!
Persze! A cipője nem ázik be soha!

Bezzeg az enyémek! Úgy tocsogok benne,
mintha mindkét talpam egy kacsatalp lenne.
Ha jobban megnézem, furcsán is áll rajta,
mármint hogy a cipő: mint a kacsa talpa.

Sebaj! Majd keresztbe teszem a lábamat,
helyre igazítom imígy imázsomat.
Imázs? Imazsámoly? Nem kell ahhoz cipő!
Le is veszem rögtön. Hadd essen az eső!

Fájront

Fölvettek egy programozót.
Munkája, hogy fájlt ront.
Cefetül nyomja a melót,
míg nem szólunk: fájront!


Csak két dolog

(Szabadság, szerelem)

Nekem csak két dolog hiányzik, de nagyon.
Hiányuk létemet bottal veri agyon:
Fáj, hogy nincs bátorság, fáj, hogy nincsen élet.
Fáj, hogy szabadságtól ilyen sokan félnek.

Fáj, hogy visszasírunk egy felső hatalmat,
mi megszabja utunk: tesszük mit akarnak.
Gyáva nép a magyar, tudja ezt mindenki:
kész a szabadságot bármikor feladni,
hogyha jön egy Vezér, ki apának látszik,
megmondja, hogyan élj, s életeddel játszik.

Nem volt ebből elég majd' másfél száz évben?
Mondta császár, király, mikor mi volt éppen,
mondta a Kormányzó, magas, fehér lóról,
mondta a Párttitkár. Elég lesz a jóból!

Húsz évünk volt eddig csak a szabadságból.
Azt hittem, már soha nem is kérünk másból.
Tévedtem: a magyar nem tud lábra állni,
szüksége van rá, hogy mást kelljen szolgálni.

Hogyha nincsen semmi, mi ülne nyakára,
majd kerít valakit, aki oda vágyna.
De elég is legyen e dolgokról ennyi!
Gyáva népnek nem kell semmi más, csak menni,
arra, amerre a gazdája vezeti,
mint mikor ökörre a jármot ráteszi.

A másik dolog, mi bántja a lelkemet,
az, hogy elrontottam én is életemet.
Vágyaim tévútra vezettek engemet,
ugyanúgy, mint egykor az egész népemet.

Hittük: ha fejünket új járomba hajtjuk,
pokol-démonok sem vesznek erőt rajtunk.
Tönkre tettük azt is, amit megkaphattunk:
nem építünk soha. Mindig csak romboltunk:
hitet, hazát, házat, magyar emberséget,
jó szomszédságokat, és igaz szerelmet.

S mit kellene nekem foglalkoznom azzal,
hogy hazám hogy' bánik el majd néhány gazzal,
hogyha a szívemben rendben lenne éltem?
Halálomkor akkor mondhatnám el: éltem.

2011. június 28., kedd

Miért fáj?


Miért fáj nekem ennyire az élet?
Miért nincs benne számomra öröm?
Miért van, hogy a jövőmtől félek,
s zokogok, ha múltam rám köszön?

Pedig én szép életet reméltem.
Hittem, hogy lesz benne szerelem,
lesz nekem majd boldog feleségem,
s egy-két gyermekem nevelgetem.

Munkám is lesz, amiért majd élek,
amiért majd a szívem dobog,
szabad hazámban soha sem félek,
a láng lelkemben halálig lobog.

Se kint, se bent nem így van, csak részben.
Mára megvan majdnem mindenem.
Család, munka, szabadság - lélekben.
Csak nem értem, miért nincs szerelem.

2011. június 27., hétfő

Már...*


Hajad nem simítja arcom,
mióta nem veled alszom.
Nem hallom már szuszogásod,
nem érzem a moccanásod.
Nem melegíted a lábam
hideg téli éjszakában.
Nem csókol az ajkad többé.
Minden álom foszlik köddé
amikor csak a Nap felkel.
Minden elátkozott reggel.

* Horváth Miklós: Még... c. verse alapján.

Váróterem

Megadott szavak: borzong, fáradt, meztelen, fukar, sor, horpad, örül, félénk, pont, zsák

Hosszúra nyúlik az idő,hogy sort állunk, meztelen.
A levegő hűvös már, a test borzong, s esztelen
félelem lep, mintha a vég várna pont az ajtó mögött,
ahova mindenki belép, egymás után, és előtt.

A félénk és hős egyaránt átmegy majd a küszöbön.
Ki túl kövér vagy sovány, a mellkasa horpad, s hörög,
annak az útja talán az ajtón túl véget is ér,
és vár reá egy zsák, ha igaz a szóbeszéd.

Mert a hatalom olyan fukar, ha tájékoztatni kell,
hogy örül minden ember, ha hírforrásra lel,
mert a fáradt lélek sem rest kutatni évek óta már,
hogy élet vagy fekete zsák, ami az ajtón túl ránk vár.

Orbán Viktor és a kényszermunka

A 2015-ig elérendő 400 ezer új munkahely részletes előrejelzése csak most látott először napvilágot, bár a FIDESZ már egy éve az 1 millió új munkahely 10 éven belül történő elérését mantrázza. Mint most kiderült, persze nem új piaci munkahelyekről, hanem csak új kényszermunka-helyekről van szó, amelyeket Orbán Viktor újbeszél szótárában közmunkaként szerepeltet. A jövőre (2012-re) tervezett(?) új munkahelyek 80%-át a ugyanis ez a közmunka adja, a 2015.-re létrejönni tervezett új munkahelyek közül pedig csak minden harmadikat tervez a FIDESZ a nyílt munkaerő piaci állásnak. Vagyis a jelenlegi FIDESZ-tervek szerint még a 2015-ben létrejövő új munkahelyek 60%-a is közmunka lesz. A FIDESZ kormány már megint az adófizetők pénzét óhajtja használni patyomkin falujának fölépítésére és saját imázsának fényezésére.

Az NGM szerint, ha a magyar gazdaság valóban produkálja a 3%-os növekedési ütemet, akkor 2015-ig 292 ezer új munkahely jön létre (ami éppen 30%-a a beígértnek - vagy 60%-a az időarányos tervnek). A tervezett növekedéshez képest 2010-ben 3 millió 750 ezren dolgoztak Magyarországon, ami a foglalkoztatottság 8%-kal való emelkedését eredményezné. A minisztérium erősen bízik benne, hogy 2011-ben az új állások 60%-a nyílt piacon jön létre, de a kényszermunka programok és a kormány gazdaságpolitikája következtében munkanélkülivé vált állampolgárokat sújtó rendszabályok (mint a munkanélküli ellátások drasztikus csökkentése, a kényszermunka jövedelem létminimum alatt tartása) hatására további növekedést is remél. A kormányprogramban "kidolgozott" "előrejelzés" még a kormány által prognosztizált gazdasági növekedés arányában sem számol a versenyszféra növekedésével. Erre valószínűleg megvan a még nem nyilvános magyarázat (például a versenyszféra erőteljes háttérbe szorításának szándéka).
A versenyszférában a tervek szerint létrejövő 40%-nyi (160 000=400 000 * 0,4) új munkahelyet 30%-ban (48000 = 1600*30) a feldolgozó iparban prognosztizálja a kormány a következő 5 év folyamán. A nagy- és kiskereskedelemben ennek 20%-át (32000 munkahelyet) , az ingatlan forgalmazásban pedig 10%-át (azaz 16000 új ingatlan ügynököt) prognosztizálnak 2015.-ig.
Ez az előrejelzés nyilván a FIDESZ gazdaságpolitikájának tükre: a tárca a fentiekből adódóan arra számít, hogy tragikomédiába illő gazdaságpolitikájának eredményeképpen tömegesen lecsúszó polgárok kénytelenek lesznek eladni jövedelmükből fenntarthatatlan ingatlanjaikat, ily módon föllendítve a pangó ingatlanpiacot. Az eladott ingatlanokból befolyó bevételt - adózás után - pedig elkölthetik a fellendülő szolgáltatás ágazatba tartozó különféle szolgáltatóknál (feltehetően például az egyéni egészségügyi-jóléti vállalkozások fellendülése jöhet szóba Pártunk és Kormányunk meg nem szellőztetett tervei alapján, hacsak e terület államosítása még nincs napirenden).

Arra, hogy a kormány a magyar tulajdonosok ingatlanjai iránt föllendülő külföldi keresletet tervezi az ingatlanközvetítés föllendítésével kiszolgálni a kormány, pillanatnyilag (még) gondolni sem szeretnék.

A munkanélküliek számára indítandó kényszermunka programot az állam szervezi meg a  Munkaerő piaci Alapnak a költségvetésbe a magánnyugdíj pénztárak államosításához gyanúsan hasonló módon történő integrálásával. A Munkaerő piaci Alapban lévő pénzek egy része a kormány tervei szerint helyi lehetőségekre épülve oszlik majd el a korrupció jól bevált helyi csatornáin, más részük pedig közvetlenül az átmeneti foglalkoztatók állam által kinevezett vezető funkcionárusainál csapódik majd le. Ilyen új, a pártállam vezetői által felügyelt pénzeszközök közé tartozik a tervek szerint a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, mely minden lehetséges, a kényszermunka táborok fejlesztésére felhasználható pénzeszközt magába integrál majd. Ehhez az alaphoz tartozik jelenleg az aktív és passzív eszközök finanszírozása, így a képzési támogatások, álláskeresési járadék, Támop program stb. 
A kényszermunka finanszírozására uniós támogatás nem vehető igénybe, ezért ez továbbra is a költségvetésből történik. A 2012-es költségvetés az átképzésre rendelkezésre álló keretből rögtön le is spórol  120 milliárd forintot, amit feltehetően a kényszermunka rendszer bevezetéséhez kíván felhasználni. Az innen elvont eszközökre szeretné Pártunk és Kormányunk Vezetése az uniós forrásokat felhasználni, hogy jó magyar szokás szerint a szabályozás betűjével trükközve csesszen ki a gaz imperialisták szabályainak szellemiségével.

Hogy a fenti intézkedések eredményét biztosítsa, a kormány többek között felülvizsgálja a foglalkoztatás statisztikai rendszert.

Szerzetesek

A vers az alábbi, előre megadott szavakat felhasználva készült: szandál, válassz, közök, ruha, együtt, vigyáz, fél, kör, liget

Kis ligetben körbe jártunk,
együtt ettünk, együtt háltunk,
ruhánk most már darócruha
szandálunkon az út pora:

Fél világon általmentünk,
hogy a kárhozattól mentsünk
mindenkit, aki úgy éli,
életét, hogy Istent féli.

Folytonosan résen állunk,
nem érhet földet a vállunk.
Lelketekre is vigyázunk,
válassz jól, ez a mi álmunk!

Falainkon keskeny közök
vannak; csakis arra, ami örök
mondunk, s ami azon átment,
most és mind örökké áment.

2011. június 26., vasárnap

Láttam


Láttam bokrot égni
a Szináj oldalán.
Láttam bohócot sírni
előadás után.

Láttam csecsemőn égni
benzin kocsonyát,
láttam temetőn őszi
napfény ragyogást.

Láttam öregasszonyt
csúszni lábam előtt,
láttam a kezéből
kiütni betevőt.

Láttam nászmenetet
templom kapujában,
láttam, hogy rám meredt
sárgödör kiásva.

Láttam önfeledten
kacagni egy leányt,
láttam hópelyheket
arany színű haján.

Láttam rózsacsokrot
karjában tartani,
láttam boldogságtól
szemeit ragyogni.

Láttam az anyámat
fogyni csont soványra,
két nappal késte csak
le az unokája;

láttam a gyermekem,
mikor két lábra állt.
Láttam, hogy a réten
boldogan szaladgált.

Csak ezt láttam volna,
már megérte élni.
Jöhet bármi holnap:
nem kell tőle félni.



A menet


Hosszú sorban egyre mennek,
meg nem állnak, nem pihennek.
Mindenfelől egyre jönnek,
minden részéről a Földnek.
Várhat bugyogva száz katlan,
csak vonulnak lankadatlan.
Úton, erdőn, réten egyre,
le a völgybe, föl a hegyre.

Nem vigyázza őket senki,
nincsen más, csak menni, menni.
Emlékeik rég elhagyták,
ember voltuk elmaradt már,
rongyaikat jég fagyasztja,
vihar tépi, tüske szabja,
de csak mennek mind előre,
föl hegyekbe, le a völgybe.

Soraik közé beállok,
megyek én is, meg nem állok.
Nem tudom, hogy merre tartunk,
fejet pihenni hol hajtunk
majd, ha jő a sötét éjjel.
Leszámoltunk a reménnyel.
Így vándorlunk majd örökre
le a mélybe, le a völgybe.


2011. június 25., szombat

Kereszténydemokrácia és autizmus


A Tarlós István által vezetett FIDESZ-Kereszténydemokrata koalíciójú budapesti tanács (ma már önkormányzatról nemigen lehet szó az új tákolmány fényében) ismét tanubizonyságot tett a "keresztyén" (manapság ezt így szokás emlegetni) gondolatiság mellett . Az közgyűlés által elfogadott határozat ugyanis lényegében megfelezi a speciális nevelési igényű gyermekek számára működtetett alapítványi iskolák támogatását. Ez a stupid, rövidlátó döntés azt eredményezi, hogy a teljes egészükben kihasználtan működő, túljelentkezéssel küszködő iskolák kénytelenek lesznek csökkenteni tanulóik létszámát, így a "normális" gyerekek közé lesz kénytelen beiskolázni az önkormányzat - törvényi kötelezettségéből fakadóan - olyan gyerekeket, akik nem beszélnek, nem önellátóak, illetve évekkel túlkorosak lesznek társaik osztályaiban. A következő lépés nyilván - a hajléktalanokkal szemben tanusított "keresztyéni" gondoskodás mintájára - a kommunizmusból visszamaradt romlott ideológiákon alapuló megoldás lesz: A speciális nevelési igényű: autista, dyslexiás, hiperaktív, vagy tanulási- és/vagy magatartási zavarokkal küszködő gyerekek kitelepítése az országhatár közelében létesítendő intézményekbe. Nem is várhatunk mást egy ilyen szellemiségű társaságtól.
Az egész napos speciális iskolai felügyeletből kieső autista gyerekek felügyeletére alkalmatlan egy általános iskolai pedagógus, és az általános iskola is. Sem képzettége, sem lehetősége nincs ilyen gyerekkel foglalkozni. A határozat a stupiditás öngólja: A normál osztályba tett autista gyerek hátráltatja a tanítás menetét, komoly gondokat okozva ezzel tanítójának és osztálytársainak, akik el sem tudják képzelni, miért kezd el az addig oly csendes kisfiú egyik pillanatról a másikra sikítozni, és miért csapkodja a fejét a falba (holott esetleg csak padtársa szagát képtelen elviselni).
A következmény: a szülő kimarad a munkából - nesze neked foglalkoztatottság-növelés - csökken a család jövedelme, magántanítás, ami még jobban csökkenti a család megélhetési lehetőségeit.
Ha valaki azt képzeli, hogy ez keveseket érintő, rétegprobléma: súlyosan téved.
Ma Budapesten naponta egy gyerekről derül ki, hogy az autista spektrum valamilyen fokban érinti. Jelenleg mintegy 100 000 autista gyerek él Magyarországon, számuk 2002 és 2008 között megduplázódott, a trend alapján 2020-ra félmillió honfitársunk lehet autista. És ez csak a speciális iskolákban nevelt speciális nevelési igényű gyermekek kisebb szeletét alkotja. A Fővárosi közgyűlés magyarság-ellenes, azon felül még lelketlen gazemberségről árulkodó döntése ugyanis nem csak az évi 365 budapesti autista gyermeket, hanem jóval nagyobb létszámú egyéb- vagy halmozott problémákkal küszködő társaikat is érinti.
Az olvasási nehézséggel bajlódók arányát 15%-ra becsülik, azaz 100 gyermekből 15-öt érint valamilyen fokú dyslexia.
Miközben az oktatási jogok biztosának hivatala több évig tartó országos vizsgálatot indít,  hogy lehetőleg senki ne maradjon ki az oktatási rendszerből, mert, mint mondta: "senkiről nem mondhatunk le, mindenki fejleszthető", a budapesti közgyűlés megszünteti az ilyen fejlesztő műhelyeket. Ahelyett, hogy felvilágosító kampányt indítana a szülők között, és széleskörűen ismertetné a speciális nevelési igényű gyermekek fejlesztésének lehetőségeit, a meglévő lehetőségeket is szűkíteni próbálja.
Ennyit a "nép" által választott, a keresztyén szellemiséget hordozó "önkormányzati" képviselőink emberségéről.
Álljon itt a lelketlen, stupid, a jövővel nem foglalkozó vágással érintett budapesti fejlesztő iskolák névsora:

Addetur Alapítvány
Alapítvány a Vadaskert Iskoláért
Alapítvány a Pasaréti Gimnáziumért
Autista Sérültekért Zalában Alapítvány
Autizmus Alapítvány
Belvárosi Tanoda Alapítvány
Beszélj Velem Alapítvány
Borostyánkő Oktatási és Művészeti Alapítvány
Budapesti Politechnikum
Budapesti Integrált Játékpedagógiai Alapítvány
Burattino Hátrányos Helyzetűeket Segítő Iskolaalapítvány
Carl Rogers Személyközpontú Iskola Alapítvány
Dávid Király Keresztény Kulturáért és Oktatásért Alapítvány
Együtt Veled Alapítvány
Genius Tehetséggondozó Alapítvány
Gyermekház Montessori Alapítvány
Hiperaktiv Alapítvány
Kolping Oktatási és Szociális Intézmény Fenntartó Szervezet.
Legújabb Suli Alapítvány
Megérted Alapítvány
Meixner Alapítvány
Montessori Studium Alapítvány
Műhely Liceum Alapítvány
Nagy Szivárvány Alapítvány
Szép Szivárvány Alapítvány
Tehetséges Más Fogyatékosokért Oktatási Alapítvány
Korai Fejlesztő Központ

Ez a FIDESZ kormányzat és önkormányzat magyarság - politikája.

2011. június 23., csütörtök

Bányász átképzés*


A tárna mély, sötét.
Nem szórja szerteszét
a csille vas
a karbidlámpa-fényt.

A bánya már bezárt.
A sichta régen járt
a frontokon,
a fejtés rég leállt.

Az ácsolat kitart,
de a sújtólég miatti
szellőzés már nem folyik,
így nem gyújthatsz szivart.

A termelő üzem
már csendesen pihen,
a bányász nép főzőkanállal
konyhában terem.

Ha poros az ebéd,
edd csak meg, ne félj!
A főszakácsnak kaparja csak
szénpor a tüdejét.


*2011. február: idénymunka reményében szakácsképzésen vesznek részt a baróti bányászok

2011. június 21., kedd

Jóra, s rosszra


Bár jóra, s rosszra szerződtem,
sokszor érzem: jó nem volt soha.
Folytonosan csak vergődtem,
hiányzott életemből a csoda.

Sokszor másik létet akartam,
nem azt, mi adatott,
pedig rosszból csak keveset kaptam,
nem lehet panaszra ok.

Több érzés vív csatát bennem.
Jobb lenne, becsülnöm, tudom,
helyem, s amivé lehettem:
kerekem, hol köreim futom.

A rácsokon túl oly fényesen hív
sokszor a nagyvilág,
hogy néha vágyódón dobban a szív,
pedig a láb fut tovább.

A mókuskerékből még nem tudom,
kiszállni hogyan lehet,
úgy, hogy közben nem töröd
össze ketrecedet,

de valamit tenni kellene még,
míg eljár majd az idő,
és rozsdállva megáll majd a kerék,
és elfogy a levegő.

Eseményhorizont


A fekete lyukba zuhanó anyag
spirális pályán halad.
Egyre gyorsuló spirál mozgása
bocsát ki fotonokat.

Mielőtt végleg magába roppan,
jelt ad az éteren át,
hogy megsemmisülése folyamatában
eljátssza hattyúdalát.

Úgy érzem magamat néha, lelkem
fekete lyukba zuhan.
Spirálmozgásának terméke: versem
az éterben hozzád rohan.

A gravitációs tölcsér börtönéből
megszökni csak úgy lehet,
ha egy reád ható vonzó erő
fékezi esésedet.

Az eseményhorizont síkján túl
már oly nagy a gyorsulás,
hogy vers, zene vagy gondolat
sem jön vissza, sem pedig más.

Ha a vonzás kicsi, vagy késik a hatás,
elmarad az eredmény.
Az eseményhorizonton túl már
nincsen a létre remény.




2011. június 19., vasárnap

Rogán Antal és az erkölcstelen végkielégítések

Rogán Antal úr az erkölcstelen végkielégítések ellen indított harc hevében beterjesztett T/3505 sz. törvényjavaslatában kívánja a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnökének és elnökhelyettesének biztosítani jólétét arra az esetre, amennyiben megbízatásuk megszűnne. Miközben a magyarországi köztisztviselők munkaviszonya simán megszűnik, amennyiben a funkció ellátására a továbbiakban nincs szükség, Rogán Antal (a Kommunista ifjúsági Szövetség egykori iskolai titkára) szerint az érintettek a megelőző 12 havi nettó jövedelemnek megfelelő adómentes kártalanításra tarthatnak igényt, hiszen a következő év folyamán nem helyezkedhetnek el még egyszer a cenzori területen vezető funkcióban. (T/3505 törvénytervezet 74. oldal 37.sz módosítás szakasz (9) )  Mivel a képviselő úr a végkielégítést kártalanításnak nevezte el, elért nyugodtan írhatta, hogy adómentességet élvez, azaz nem csak a 98%-os (erkölcstelenségi) adó, hanem a személyi jövedelemadó hatálya alá sem esik. Ez utóbbi alá nyilván azért, mert ha az illetőt nem rúgták volna ki, akkor sem adózott volna? Vagy hogy is van ez?
A kártalanítás mértéke a módosítás szerint természetesen független az adott pozícióban eltöltött időtől, csak a kirúgás előtti 12 hónap jövedelmétől függ. Íly módon lehet ügyesen kifolyatni a pénzt az államháztartásból: néhány havonta lecseréljük egy-egy jól menő, nagy jövedelemmel rendelkező vállalkozóra az elnököt meg elnökhelyettest, akik azután megkapják kártalanításként az előző évi jövedelmüket (amit még vállalkozóként szereztek) adómentesen. Hogy mindebből mennyi jut a szellemes volt KISZ titkárnak, a beterjesztő képviselőnek, azt fedje jótékony homály. Nyilván lesz, aki meghálálja neki ezt a törvénymódosítást.


Update:
Az egykori KISZ titkár elvtársról azóta (2014. folyamán) kiderült az is, hogy gumifalú lakásban lakik, amelynek alapterülete az elvtárs vagyonbevallásában időnként visszamenőleg változik.

Úton


Éltem. Szerettem.
Hiába.
Úton vagyok.
A másvilágra.

Sámánok földjéről


Talán sámánok földjéről jöttem,
s táltos vér zubog ereimben.
Ezred évek állnak mögöttem,
századok munkálnak kezeimben.

Vagy rabszolga volt egy ősöm,
még a limes másik oldalán;
gazdája nevét ma is őrzöm,
az övé volt nevem talán.

Szívemen át vörös vér folyik.
Tűzzé lesz, ha gyújtja szenvedély.
A szabadságtól el semmi nem tántorít,
sem börtön rács, sem szikla meredély.

Mit nekem szó fia beszéd!
Én saját kezemmel alkotok.
Nem lógok vezetők csecsén:
én ma is szabad vagyok.

2011. június 18., szombat

Irtsd a tüskét!


Irtottunk párszor már tüskebozótot,
ne fojtson halálra minden életet.
Gyökere bent maradt, újra kihajtott,
tüskéje most már téged fenyeget.

Balta és kasza kell, ha erős a bozót.
Kapával, ásóval nem mész semmire.
Hiába bízol meg egypár törvényhozót,
csak együtt juthatunk a munka végire.

Ne használj gyomirtót, ez kézi munka!
Földedre kiszórva a mérgeket
nem csak a gazt irtod. Ne legyél lusta!
Megölöd így a haszonnövényeket!

Baltával, ollóval ess neki, kézzel!
Lángszóróra már szükség nem lehet.
Tüskeszúrás ellen lásd el magad gézzel!
A tűz a talajt is fölégeti neked.

Ha eltűnt a bozót, sem ülhetsz le tétlen.
Nem pihenhetsz meg babérjaidon.
Hogy egy-két év múlva se szívja  a véred,
nap-mint-nap gyomláld a gyomot utadon!


A magyarázat


A magyarázat néhanap
tán kívülről fakad,
de kergetünk sokan hiába
meddő álmokat.

S, ha elszaladt már az idő,
nem máson múlik ám,
hogy minden tervünk összedőlt,
és álom marad csupán.

Ha végig nézed életed,
és nem lelsz örömet,
csak egy vigasz marad neked:
ha tetted, mit lehet.

S, ha találsz olyan pontokat,
hol jobb lett volna tán
másképp igazítani
élted kormányrúdján,

sohase bánd oly nagyon,
ami elveszett,
éld tovább ahogy tudod
földi életed!

Egy, kettő, három


Mikor lehet egy a kettő,
és a kettő egy?
Miért van, hogy mind a kettő
csak egy felé megy?

Külön indult el az út,
mindkettő volt egy.
Hogyha útjuk összefut,
néha együtt megy.

Ilyenkor már egy a kettő,
az egyik csak fél.
Jobb fele nélkül az ember
bizony néha fél.

Ha elválik egy-egy pár,
nem marad, csak fél.
Egyiküknek jöhet a nyár,
másiknak a tél.

Hogyha kettőből lesz egy,
később lesz majd három.
Van ahol a harmadikat
negyedikként várom.

Eltelik pár évtized,
másfél? Kettő? Három?
Megint jön az egy meg egy.
Vajon azt még látom?

2011. június 17., péntek

Tükrök


Fémtükröket kalapálgatok magamnak,
de mindegyikük torz képet mutat.
Fordítanám tükreim a Napnak,
világítaná be fényük a sötét utat.

Hiába nézek tükreimbe gyakran,
nem tiszta kép, mit bennük láthatok,
s ha egyet világítani kezembe kaptam,
a napfényt szerteszórja, csak homályban járhatok.

Én azt hiszem, hogy önmagam meglátni
csak más tükrében tudhatom,
és az élet sűrűjében jó utat találni
csak úgy lehet, ha más világít nékem utamon.

Veremlakás


Berendeztem magamnak gyarló életet.
Hiába gyűlölöm és fáj nagyon,
vetíthetek magamnak most már képeket,
magánerőből poklomat el nem hagyhatom.

Az évek szállnak, mint a pillanat,
nappalra éjszaka, éj a nap után.
Büszkeségem nem kér tőled irgalmat,
halottként élek én most már, bután.

Letelhet még pár hátralévő évtized,
s az életem pokolra száll.
Úgy érzem, eltékozoltam már egy életet.
Jövőmben csak a semmi vár.

Az évek szállnak, mint a pillanat,
nappalra éjszaka, éj a nap után.
Büszkeségem nem kér tőled irgalmat,
halottként élek én most már, bután.



Szomorú, vizes síkon


Egyedül vagyok.
Nyilván megérdemelten.
Makacs és konok
halott, még temetetlen.
Arra gondolok,
élhettem volna szebben.
Úgy látszik, nem tudok.

2011. június 16., csütörtök

Hajnali horgászat


Ébred a reggeli szellő.
Zizzen a nádas, a rezgő.
Nádi rigó dalol éppen,
kint ül a horgász a stégen.

Horgászbotja kezében
és türelem a szemében.
Álma keszeg vagy potyka,
lenne öröm, ha fogna.

Nap kel a hegy fölött lassan.
Beljebb a tó vize csobban.
Játszik a fény a habokkal:
ezüstöt szór rá marokkal.

Toronyban óra, ha kondul,
lassan majd hazaindul.
Holnapig vár pecabotja,
mára kezdődik a munka.

El nem ölelt ölelések


El nem ölelt ölelések
tüze éget minden éjjel.
El nem csókolt csókok íze
fáj az ajkamon.
Elmúlt vágyak, szenvedélyek
kísértenek csáb-reménnyel és a kéjjel,
csalfa képeket vetítve
minden hajnalon.

Bár tudom, hogy emberségem
korlátozza férfi-létem,
s ember voltom megtagadni
sosem akarom,
de szerettem, és a vérem
forr, amikor felidézem régi énem,
s mindig annyi ifjúkori
emlék fáj nagyon.


2011. június 15., szerda

Kalap


Kalapot hordok fejemen.
Büszkén viselem.
Nem számít sem napsütés,
sem eső nekem.

Szalma, hogyha tűz a Nap.
Posztó, hogyha fagy.
Hullhat a hó, fújhat szél:
fejemen kalap.

Ismerős, ha néhanap
összefut velem,
előtte kalapomat
mindig megemelem.

Ha egy ajtón lépek be
- jól emlékezem,
apám tanította meg -,
kalapom leveszem.

Fejfedőm megemelem
mindenki előtt,
mikor emberségében
tisztelem meg őt.

Van, mikor kalapomat
meg sem billentem:
jobbágy-mód a hatalmat
még nem fövegeltem.

2011. június 13., hétfő

A kis nyomdász inas


Gyermekkoromban
nyomdász inasként dolgoztam
vagy három héten át.
A nyomdában egy sarokban
megismertem gyorsan
a nyomdász lét egypár pillanatát.

Persze, a szocializmusban
a gyermekmunka tiltva
volt, ezért csak hittem azt,
hogy a tisztes nyomdász munka
bére volt, mit kaptam,
három hét után, pedig nem volt igaz.

Hiszen nem fizethetett
egy vasat sem nekem
valójában az üzletvezető,
és csak később tudtam meg;
anyám mesélte nekem,
hogy egyszerűen megkérte őt,

a barátot, hogy hitesse el velem,
mit kapok majd, az az én érdemem,
és munkámmal kerestem meg azt.
Papírszemetet hordattak ki velem,
majd olajos rézlemezeket
dörgöltem ronggyal, de a munka igaz

volt, hiszen becsülettel elvégeztetett,
mi a főnök által rám méretett,
és mindegyik napi munka végén
büszkén mentem haza:
a feladat letudva aznapra,
és várt reám a nyári kék ég.

Automata üzemmód


Beszűkítem képzeletem:
automata üzemmődra kapcsolok.
Csak megoldandó probléma nekem
most már minden fájdalmas dolog.

Nem kell mellre szívni semmit,
ha nem marad csak a ráció.
Az egész úgysem ér ennyit!
Minek ide bármilyen cicó.

Fölveszem a hegesztő álarcot.
Lepattog róla minden.
Nem lesz, aki megtámadjon,
sem ördög, sem isten.

Nem bánt majd többé semmi,
nem lesznek álmatlan éjjelek.
Időben kell munkába menni;
hamar fekszem, korán kelek.

Ha változik a szituáció,
átbillentek majd egy kapcsolót.
Ha jól dolgozott a programozó,
nem marad akkor sem semmi gond.

Ha nincs szükség egész emberre,
mert félig is elég vagyok,
majd fél gőzzel üzemelek:
osztott memóriával dolgozgatok.

Megállóban


Vajon miért van,
hogy szinte ruha nélkül látom,
bár csak a villamost várom,
és esőre áll?
De nekem nem derogál,
ahogyan a megállóban áll,
és, ahogyan elnézem,
nem
villamosra vár,
inkább várhat valakit,
aki késhet egy kicsit,
mert órájára pislog
inkább gyakran, mint néha,
és gondterhelten sóhajt,
mint aki valamit (vagy valakit?) óhajt.

Talán a keblei teszik,
azok a szép cicik,
hogy szememet elvenni nem tudom,
bár láthatom
a méla unalom
jeleit,
ha átsiklik szeme
az ötven-valahány fazonon,
aki már szemezni sem próbál vele,
annyira megtanulta már,
hol a határ,
amin túl minden nő
már úgyis másra vár.

És az eső csak megered,
gondolom, most jaj lesz neked,
mert vékony nyári ruhádra,
ha zúdul a zápor,
majd jól átázol
és megfázol,
mire ideér, akire vársz,
és nem lesz majd öröm, ha ráz,
a hideg, és felszökik benned a láz,
és nem az, mi párod karjába hajt,
de egy másik, mi majd
reád hozhatja a jajt.
És már gondolkodóba is esem,
ó, én esztelen!,
hogy felkínálhatnám ernyőmet,
- hogyha már nem is teljes tetterőmet
(hiszen az már nem is oly nagyon van nekem) -
hogy védjen vizétől az égnek,
és, hogy ne légy kitéve annyira esőnek, szélnek...

De befut villamosom,
és a kósza ötlet, ím, eloson,
hiszen a hölgy is beáll
egy másik esernyő alá,
mit föléje tart egy kéz,
amire várt,
míg föl- s alá sétált,
és az ajtók záródnak,
az eső meg eláll.


2011. június 12., vasárnap

Öreg paraszt


Öreg paraszt vagyok.
Kamrában a helyem.
Éjfél után alszom,
kora reggel kelek.

Bár legény koromban
szebb álmokra vágytam,
hosszú éjszakákon
már hideg az ágyam.

2011. június 10., péntek

Azon tavasz óta



Az évben nem láttam virágozni a fákat,
az évben nem léptem túl telemen.
Azóta nem tudtam örülni a nyárnak,
mert elhagyott akkor a szerelem.

Azóta a nyaram sivár és hideg.
Májusban elhervad minden virág.
Azóta minden kép szürke, és rideg,
kifakult nékem az egész világ.


Esik az eső


Ablakpárkányomra eső csepereg.
Ritmusában vers dobog, újra csak neked.
Odaülök mellé, csendben hallgatom,
Tagjaimból az erő halkan eloson.
Azt dobolja egyre, kérdi az üzenet,
Hogyan is élhetem életem nélküled?

2011. június 9., csütörtök

Szerelem


Lemorzsolt sok, most úgy hiszem,
szürke évemet
áldoztam volna szívesen
egy napért, neked.

Ha egy napod, egy boldogtalant
így boldoggá teszek,
mit számíthatna számtalan
szürke év nekem?


2011. június 8., szerda

Vérnász


Hold világol fönn az égen.
Fényes éjjel. Szél se rebben.
Lovas vágtat át a réten
Gondolatnál sebesebben.

Tajtékos a lova háta:
Ketten ülnek a nyeregben
A négy pata dobogása
visszhangot ver a hegyekben.

Hátuk megett fény világol.
Kolompol a harag hangja.
Menekülnek kézfogóról.
Nincs, ki őket elbújtassa.

Ritkás erdő tisztására
nagy dobogva odaérnek.
Fák között sincs éji pára:
elárulnak égi fények.

Lobognak a fáklyalángok
az erdőben egyre beljebb.
Körbevesznek vesztett álmot,
nem adnak nekik kegyelmet.

Erős ménről, tajtékosról
Csizma dobban, mint a végzet.
Jácint virít gomblyukából.
Penge villan, szeme éget.

Sötét köpeny földre hullik,
Fehér szatén szinte szárnyal.
Két sötét folt összerobban,
Nem törődve akadállyal.

Sötét piros a fehéren.
Egyre terjed. Fogy az élet.
Hajnalodik a szekéren.
Temetőből szól az ének.

Az angyalok háborúja - Orobas


Hogy Lucifer a halandónak bókolni nem akart,
ez okozta odafönt, a Mennyben a zavart.
Az angyalok fölsorakoztak Isten két oldalán,
elébük állt a gyémánt a Teremtés koronáján.

Az Úr rendelte: mindenki az ember elé térdepelt,
így ismerve el a leghatalmasabb rendeletet.
De Lucifer nem mozdul semmit, fejét fölvetve állt:
egy halandó előtt térdepelni neki derogált.

S, ha ellenállást kezdett, alább nem is adta ő:
a trónra tört, mert túl ritka lett néki a levegő.
A Mennyben háború tört ki; sok angyal mellé állt,
a csata egyre jobban terjedt, öldöklőbbé vált.

Orobas kitüntette a harc mezején magát,
és nemsokára a lázadók egy alvezérévé vált.
Megnyert sok-sok csatát, ez az áruló, nemes vezér,
míg oly méltó ellenfélre talált, mint a hős Michael.

A páncélos rohamcsapat, mint pelyvát szórta szét
a lázadó Orobas addig dicső seregét.
Ki félelemtől elfutott, ki ellenséghez állt,
ki hős vitézek lándzsáitól nyert el örök halált.

A halhatatlanok nagy része ott mind megsemmisült,
így csapatai fogytával Orobas Michaéllel szembesült.
Lándzsájával az a lázadó hasát úgy döfte át,
hogy a dárda vége lova hasán is túl kikandikált.

S, hogy a mennyből hullott volna ki, hát ketté szelte őt,
szárnyait levágva: ne rontsa többé a levegőt.
A ló és lovas négy darabban hullott a légen át,
földre zuhanva két darabjuk egy démonná alakult át.

Az angyal felső teste és lovának alfele
egy démon torz alakjában forrt közös testbe be.
Orobas Lucifer hőse maradt a vesztett csata után,
a Pokolban is őt szolgálja, míg világ a világ.

Tudni kell, bár angyali természete megmaradt,
a véle érintkezőket nem kerüli el a kárhozat.
Ha igaz szóval kérdezi, ki megidézi őt,
kérdésére választ kap, nem csal meg idézőt.

De, ki magát Orobasnak egy kérdéssel lekötelezi,
azt a Pokoltól már többé meg semmi nem mentheti,
s, ha itt a Földön sikeres, és gazdag így lehet,
azért majd halála után fizet örök életet.

2011. június 7., kedd

Ódon várkastély


Én csak rendet szerettem volna,
és tiszta káosz az életem.
Mintha folyton csak leomolna
váram, hiába építem.

Nem emlékműre van szükségem
- abban nem lehet lakni -,
csak egy otthon kellene nékem,
azért kellene téglát téglára rakni.

Ma már látom, hogy úgy jártam,
mint a Monty Python vár ura:
folyton csak elsüllyed váram,
hiába is rakom újra.

Az alapokkal lehet a baj,
attól repedeznek folyton a falak.
Azért ennyi a kastélyban a jaj:
megbúvó szellemek sóhajtanak.

A habarcsba kevés hitet tettem?
Nem lett elég jó a kötőanyag?
Erősebb lenne, ha ketten
módosítanánk a tervrajzokat?

Új várat építeni nincs erőm;
veszni hagyni a régit.
Foltozgatom lyukas tetőm:
már nem építek újabb kéglit.

Ha elmegyek, majd úgyis összedől.
Nem lesz, aki renoválja.
A romhalmaz lesz majd temetőm:
vámpírok éji bálja.

2011. június 6., hétfő

A vég kezdete


Akárcsak egy öreg,
szerencsétlen tehén,
azt hiszed, hogy jobb vagy
sértegetés terén?

Csak azért van bármi
fölvehető rongyod,
harminc éve már, hogy
rád viselek gondot.

Máskor eszedbe vedd,
mit veszel a szádra!
A vacsorád edd meg!
Megyek a kocsmába!

Szívedet illeszd


Szívedet illeszd szívemre!
Csitítsd a bánatot benne!
Két karoddal tarts szorosan!

Száddal csókold meg a számat,
múljon szívemről a bánat!
Visszaadom százszorosan.

Irigység


Hogy lehet az, hogy mások olyan
könnyedén szórják a gondolatot,
és szépen gördülő sorokban
ragadják meg a pillanatot?

Ha az én tollamnak hegye szántja
a papírlap hómezejét,
mindig pár hajszálam bánja,
hogy elveszítette már a színét.

Hogy lehet az, hogy mások olyan
könnyedén élik az életüket?
Hogy lehet az, hogy nékik az álom
nem vetít szörnyű képeket?

Ha eljön az este és ágyba megyek,
a falakból jönnek a rémek,
s, ha végiggondolom életemet,
még a jövőmtől is félek.

Nem kellene


Hogy nem kéne írnom, jól tudom,
s, ha mégis megteszem,
csak azért van, hogy a sok mocsok
ne repessze meg szívem.

Mert, ha néha meg nem csapolod,
miden tartály feltelik,
és ha megreped a túlnyomástól,
a szenny mindent beterít.

A költő szava orvosság.
Az enyém bizony nem az.
Kit érdekel szomorú társaság,
és áradó panasz?

Hogyha egyszer lesz miről
szóljon víg dalom,
és olvasóm kedvem felől
majd tudatni akarom,

majd akkor írjon szárnyaló
rímeket kezem,
ha boldogságom vigadó
földjére megérkezem!

2011. június 5., vasárnap

Bosszú

(falvédő felirat)

Nyilván tudod, a bosszúállás nem nemes dolog,
kivált, ha bosszút azon állsz, kiért szíved dobog.
S ne átkozódjál, mert az átok fejedre visszahull,
és megfogan, ha a háború már végleg elcsitul.

A megbocsátás lehet talán gyönyörű erény,
de, ha bizalom nincs, hát nem kíséri már a jó remény.
Ha többször sérült már a szív, mint számolni lehet,
nem csoda, hogy bizalom nélkül éled életed.

A legnagyobb a fájdalom, ha a sértést attól kapod,
kitől boldogságod reméled, s kiért szíved dobog,
s, ha bosszút állsz azon, kiért a szíved így remeg,
bosszúd nyila legjobban saját szívedet sebzi meg.


Össze-vissza, félbe hagyva

(blogbejegyzés késő éjjel)

Ez az egész csak passzírozás a szitán.
Úgysem változik meg soha semmi,
Akármennyi víz lefolyik a Dunán:
Tanulj meg egyedül lenni!

Jól mondja az öreg Fejedelem:
mire felnősz, rájössz, igazat mondott.
Bármilyen nagy is lehet a veszedelem,
nem veszel véle nyakadba gondot.

Hiába is várnál hű társra, komám!
Csak kevésnek adatik boldog élet.
Lehet, hogy volt jó, vagy lesz holnapután,
de a népek mind csak magukban élnek.

Tanulni kellene az együttlétet,
de a tanításra senkinek nincs idő.
Elhúz fejünk felett az élet.
A legfontosabb mindig nehezen érthető.

Miért van, hogy mindig a másé a jobb?
Miért csak mindig az elmúlt a szép?
Miért a körülményeket okolod?
Miért ne lehet egünk tiszta kék?

Valami valahol gallyra ment,
de túl sok a befektetett élet.
Visszacsinálni semmit nem lehet,
a jövőtől egyedül félek.

Hiába mennél bárhová,
ha döntésed lekötött már.
Egy kiút marad: a föld alá,
ha nem kell, ami rád vár.

De gondold meg jól az életet,
mert nem egyedül éled azt!
Van felelősséged is neked,
és az nem csak írott malaszt.

2011. június 4., szombat

Kettős jártatója és sirülője*


Sétálunk kart-karba öltve,
majd keringünk egymás körül.
Táncot járunk értelmetlen,
mint lepke, ha fénynek örül.

Ritmusra jár az életünk,
ahogy a szívünk dobog.
Szeretünk és gyűlölünk,
míg bennünk csak láng lobog.

Hajt a ritmus, űz a vágy,
amíg a muzsika tart,
de a bál végén ott vár a halotti ágy.
Köszöntjük a zenekart.


* Gyimesközéploki tánc

Elmúlt, tudom


Jó lenne megélni újra
azt a régi éjszakát,
és újra hozzád bújva
derekad ölelni át.

Sajnáltam, hogy már búcsúzunk,
de azt ígérted, lesz idő,
ha majd megint találkozunk,
hiszen ez megismételhető.

Ígéreted csak szó maradt,
bár ismét láthattalak,
de közöttünk nem omlottak
már soha le a falak.

2011. június 3., péntek

Viharfelhők fölött


Jégszakadás dől az égből.
Pattog a földön a sok fehér golyó.
Fák dőlnek ki a széltől.
Pusztul mind, miért élni jó.

Dúlhat tomboló orkán,
verhet pusztító jégeső,
ha életed minden hegyormán
tiszta marad az idő.

2011. június 2., csütörtök

Patrónus (Potter módra)


Sokszor elgondolkodom azon,
ha a mese valódi lenne,
vajon mivel is lehetne
megidézni Patrónusom.

Mikor támadnak szörnyű rémek,
annak tündöklő ragyogása,
szívének bátor kiállása
elűzné őket, ha félek.

Pontosan tudom, hogy az élet
olyan, mint a mese, nem lehet,
de a rémtől véd a szeretet.
Ilyen egyszerű a képlet.

Ébresztő!


Későre nyúlt a tegnapi este.
Ma nehezen kelek.
Itt fekszik mellettem meztelen teste
annak, akit szeretek.

Csend van és félhomály a szobában,
de én már ébren vagyok.
Egy szarka cserreg az udvari fákon.
Ott kint a Nap ragyog.

Fejem még kába, de mindhiába:
lassan fölkelek,
jó lenne bújni még mellé az ágyba,
de munkába megyek.

Elnézem még pár pillanatig,
hasán ahogy ragyog
a függönyök résén besütő csík.
Most boldog vagyok.

Megszólal végül az ébresztőóra.
A szép álom messze száll.
Egyedül lépek le a padlóra.
Ébresztő! A munka vár!


Politika: Rétvári Bence,a kis hazugságról, a nagy hazugságról és/vagy statisztikáról, meg magyarságról

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium államtitkára az MTI-nek azt állította, hogy "kedvező gazdasági fordulat" következett be Magyarországon: Szerinte márciusban 18 ezerrel többen álltak munkában, mint egy évvel korábban, a bruttó átlagkereset 1,5 százalékkal nőtt, a versenyszférában pedig a 8,5 százalékos nettó keresetemelkedés majdnem négy százalékos reálbér-növekedést jelentett.

Egy év telt el a kormányváltás óta, a statisztikák szerint a foglalkoztatási helyzet nem változott. A hét elején napvilágot látott KSH-adatok szerint Rétvári Bence állításával ellentétben mindössze néhány tized százalékkal van kevesebb munkanélkülink (11,4%), mint a tavaly mért, mélypontként számon tartott 11,8 százalékos arány. A foglalkoztatottak létszáma gyakorlatilag stagnál: idén ugyanannyi volt, mint 2010. január-márciusában, a reálkereset viszont a nemzetgazdaság egészében majdnem 1 százalékkal  csökkent.
A szűkülést a lakáskereslet csökkenése mellett a közszféra okozza leginkább, mert a FIDESZ kormánytól független, annak intézkedései ellenére működő magánszektor, ezen belül is a feldolgozóipar nagy lendülettel bővíti kapacitásait. Az államnál még a válság során látottnál is rosszabb a kép. Ennek eredményeként a beruházások nemzetgazdasági szinten 1,1 százalékkal múlták alul az első negyedévben az egy évvel korábbi szintet - derült ki a Központi Statisztikai Hivatal friss számaiból. Ez ugyan a FIDESZ kormány tavaly év végi teljesítményéhez képest javulás, amikor ez a mutató még 7,8%-kal volt alacsonyabb az előző évinél, de így is gyengécske teljesítmény.

A KSH egy évvel ezelőtti jelentése szerint ellenben 2010 első negyedévében a reálkereset 5,6 százalékkal emelkedett a 2009-eshez képest.

De hol van már a tavalyi bér Rétvári úr!

Idén fele annyi pénzből fele annyi embernek tudnak munkát adni, mint tavaly. Matolcsy György gazdasági miniszter a héten csak adminisztratív jellegű változtatásokat jelentett be. Lehet (mondja a kormány!), hogy újabb forrásokat is átcsoportosítanak e célra, de az már biztos, hogy a kormány 2012-től jókorát vág a szociális ellátásokon. Pedig jelenleg is már több százezren éheznek Magyarországon. Szakértők éhséglázadásra figyelmeztetnek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint nemzetgazdasági szinten az átlagos nettó havi kereset 137,4 ezer forint volt 2011 első két hónapjában; ezen belül a fizikai foglalkozásúaké 96,2 ezer, a szellemieké 178,5 ezer forint. Ám nyilvánvaló, hogy a nem vezető beosztásúak, köztük még a sok évtizedes tapasztalattal rendelkezők is, ennél jóval kevesebbet keresnek.

A KSH adatai szerint - 180 ezer forint volt szükséges tavaly a tisztes megélhetéshez, a dolgozó szegények boldogulásában a családi pótléknak nagy a szerepe. A szakértő kiemelte azt is, hogy a gyerekek fele a társadalom alsó három jövedelmi tizedéhez tartozó családban nevelkedik. Ezért a FIDESZ kormány terve, ami szerint a családi pótlék csak 3-5 évig járjon és csak újabb gyerek vállalása esetén tovább, több százezer családot taszíthat nyomorba gyermekestől. Ezt okozná a FIDESZ farkalatos törvénye, ami a családjog átalakítását célozza meg.

A FIDESZ gazdaságpolitikája, ami a belső fogyasztás növekedésétől várja a gazdaság felpörgését, az elmúlt évben semmit nem javított a magyar gazdaság helyzetén. A KSH gyorsjelentése szerint az első negyedévben sem nőtt a boltok forgalma, sőt a tavalyi év negyedik negyedéhez képest kicsit még tovább is romlott. Az adócsökkentés az átlagjövedelemnél nagyobb jövedelemmel rendelkezők esetében, valamint az ő esetükben további elkölthető jövedelmet jelentő szociális támogatások bevezetése (családi kedvezmények), a kormány számításai szerint összességében e rétegnél hagyott  600 milliárd forint az eddigiek alapján egyáltalán nem élénkíti a belföldi fogyasztást.

A FIDESZ keresztyén kurzusa első éve után az előzetes adatok szerint az első negyedévben több, mint 10 százalékkal kevesebb gyermek született, mint 1 évvel korábban. A házasságkötések számának emelkedése is megtorpant. Márciusban csaknem 6 százalékkal kevesebb az esküvő, mint az előző év hasonló időszakában volt.

Miközben Orbán Viktor szerint kétségbeejtő helyzetben van az ország gazdasága a miniszterelnök továbbra sem a dolgával foglalkozik  amiért a miniszterelnöki fizetését felveszi az általam befizetett adóból, hiszen az "elmúlt évet" szimbolikus marhaságokkal töltötte. Most a legfontosabb dolga a a Néphadsereg egykori vezérkarának megfelelő szólamainak meg a "dezertálásnak" az emlegetése. Dezertőröknek nevezi a minimális megélhetésükért a minden munkavállalót megillető sztrájkhoz folyamodó rend- és katasztrófa védelmi szakszervezetek tagjait. A kifejezésből úgy tűnik, hogy a miniszterelnök úr suttyomban valami más állammal hadiállapotba kényszerítette országát.

Más:

A Szlovákiában folyó népszámlálás során kevesen töltik ki magyarul az Interneten a kérdőívet az Új Szó című pozsonyi magyar napilap szerint. Az Interneten kitöltött körülbelül 560 ezer kérdőívnek csupán 1,3%-a, vagyis alig 7500 volt magyar nyelvű, miközben a magyarság aránya ennek 7,5-szerese. Az ívek kitöltésénél a nyelvválasztás az első lépések között szerepel, így nem lehet azt mondani, hogy eldugták ezt az opciót, mutat rá az újság.
A hír egy, a háttér információkat nem ismerő ember számára 2 következtetésre ad lehetőséget:

a., A szlovákiai magyarság arányaiban kevésbé rendelkezik Internet eléréssel, mint a szlovák népesség; ez a magyarság gazdasági helyzetének elmaradására engedne következtetni a szlovák népesség mögött.
b., A másik lehetőség: a szlovákiai magyarság inkább a szlovák nyelvet választja a kérdőív kitöltése során, amit motiválhat félelem az esetleges retorzióktól, illetve más okai is lehetnek, mint amilyenekre a Duna TV június 1. 18:12-kor, a Híróra c. músorban elhangzott riportja enged következtetni.

2011. június 1., szerda

Úgy gondolom


Én úgy gondolom, fejünk felett
az égbolt nem teremtett.
Én úgy gondolom, testünkbe sem
lehelt be senki lelket.

De úgy hiszem, az ember-élet
oly egyedi talány,
hogy minden élet elvesztése
pótolhatatlan hiány.

Én úgy gondolom, ha befejeztem,
nem lesz más életem.
És azt hiszem, hogy nincs semmi sem,
mi ítélne fölöttem.

De úgy hiszem, mert az élet véges,
élni csak úgy szabad,
ne kelljen bánni, ha véget ér,
sem tetted, sem szavad.



Sorskomédia


Én tudom, hogy tudod, hogy miről van szó.
És tudom, hogy röhejes ez az egész.
Tudom, hogy simán megoldható:
egyszerű, amiről nem is beszélsz.

Tudom, hogy meg is ítéltek sokan.
Tudom, a többség azt mondja rám:
Már megint rád jött egy nyavalygás roham?
Ne sápítozz annyit, kis komám!

De van olyan dolog, mi egyszerű egynek,
a másik a nyitját sem érti soha.
Van, aki sziklát görget a hegynek,
és szívesebben marad ostoba.

Én tudom, hogy működik a Darwin elmélet,
akkor is, hogyha nem hiszed,
és tudom, hogy mindig a talpra esettebb
győz. Gyenge vagy? Semmire sem viszed!

De több éve teljesen szét vagyok esve,
és nem bírom összeszedni magamat;
jöhet a reggel, vagy jöhet az este,
a reménytelenség velem marad.

Kettős szorításban élem meg létem,
és nem látok semerre sem kiutat.
Kínlódni vagy feladni makacs tisztességem?
Lassan az időm is elszalad.

Konokul


Konokul, leszegett fejjel
megyek ösvényemen.
Honnan jövök és merre
tartok, mindegy nekem.

Vízmosás szeli át,
vagy hegyomlás zárja utam?
Magas gerincre hág,
vagy mély szakadékba zuhan?

Vezessen hűs patak mellett,
vagy keresztül a habokon,
borítson homályló felleg,
vagy Nap süsse homlokom,

tarthat száz útitárs vélem,
vagy sívó sivatagon
egyedül vesszem el, végleg:
utam el nem hagyhatom.

Nem tudom, van-e célja
utamnak, s egyáltalán:
ér-e valaha célba,
vagy már holnapután

vége lesz az utazásnak,
mit egyedül folytatok én.
megállni lehet tán másnak:
számomra nincs remény.