Ébresztő!

Későre nyúlt a tegnapi este.
Ma nehezen kelek.
Itt fekszik mellettem meztelen teste
annak, akit szeretek.

Csend van és félhomály a szobában,
de én már ébren vagyok.
Egy szarka cserreg az udvari fákon.
Ott kint a Nap ragyog.

Fejem még kába, de mindhiába:
lassan fölkelek,
jó lenne bújni még mellé az ágyba,
de munkába megyek.

Elnézem még pár pillanatig,
hasán, ahogy ragyog
a függönyök résén besütő csík.
Most boldog vagyok.

Megszólal végül az ébresztőóra.
A szép álom messze száll.
Egyedül lépek le a padlóra.
Ébresztő! A munka vár!