Hold világol fönn az égen.
Fényes éjjel. Szél se rebben.
Lovas vágtat át a réten
Gondolatnál sebesebben.
Tajtékos a lova háta:
Ketten ülnek a nyeregben
A négy pata dobogása
visszhangot ver a hegyekben.
Hátuk megett fény világol.
Kolompol a harag hangja.
Menekülnek kézfogóról.
Nincs, ki őket elbújtassa.
Ritkás erdő tisztására
nagy dobogva odaérnek.
Fák között sincs éji pára:
elárulnak égi fények.
Lobognak a fáklyalángok
az erdőben egyre beljebb.
Körbevesznek vesztett álmot,
nem adnak nekik kegyelmet.
Erős ménről, tajtékosról
Csizma dobban, mint a végzet.
Jácint virít gomblyukából.
Penge villan, szeme éget.
Sötét köpeny földre hullik,
Fehér szatén szinte szárnyal.
Két sötét folt összerobban,
Nem törődve akadállyal.
Sötét piros a fehéren.
Egyre terjed. Fogy az élet.
Hajnalodik a szekéren.
Temetőből szól az ének.
Ezt te írtad?
VálaszTörlésSokféleképpen tudsz szólni. Nekem tetszik ez a vers.
Igen. Csinálni akartam valamit az első másfél versszakból, aztám, minthogy Lorcát olvasgattam, beugrott a Vérnász.
VálaszTörlésA forrását nem ismerem, de tényleg nem rossz.
VálaszTörlésMég én sem olvastam a Vérnász-t Lorcától.
VálaszTörlésNekem tetszik, és lehet hülyén hangzik, / egy dilettánstól megszokott/ de nekem nem Lorca jutott erről a versről eszembe, hanem a Toldi, Aranytól..
VálaszTörlésMost föladtad a leckét.
VálaszTörlésA menekülés motívum rendben van, bár más az ok. Valójában a Toldi nem tragikus kimenetelű történek, fordítva: "sikersztori", ráadásul magában a Toldiban nincs szerelmi motívum. Párbaj van a Nyulak szigetén, de annak más a motivációja.
A verselése (páros rímek és 12 szótagos, hangsúlyos verselés) sem emlékeztet erre: "Ég a napmelegtől a kopár szik sarja,"...
De elhiszem, hogy eszedbe jutott :-9, csak nem tudom, miről.
Lehet, hogy a vers hangulata, vagy a szókincse, illetve bizonyos szavak hozták fel Lufiban az emlékeket.:)
VálaszTörlés