Sétálunk kart-karba öltve,
majd keringünk egymás körül.
Táncot járunk értelmetlen,
mint lepke, ha fénynek örül.
Ritmusra jár az életünk,
ahogy a szívünk dobog.
Szeretünk és gyűlölünk,
míg bennünk csak láng lobog.
Hajt a ritmus, űz a vágy,
amíg a muzsika tart,
de a bál végén ott vár a halotti ágy.
Köszöntjük a zenekart.
* Gyimesközéploki tánc
Kis nosztalgiázás??? :-))
VálaszTörlésRészben.
VálaszTörlésDe az ágyban nem csak szeretkezni szoktak emberek, meghalni is. Talán nem tűnik föl, némileg általánosabbnak szántam.
Én csak a táncot olvastam benne. Annak nem feltétlen az ágy a vége.
VálaszTörlésÉrtem. Az első versszak után meguntad :-)
VálaszTörlésVégül is nem meglepő: egyfolytában ugyanazt a nótát nyúzom, az embernek egy idő után a könyökén jön ki.