2011. június 7., kedd
Ódon várkastély
Én csak rendet szerettem volna,
és tiszta káosz az életem.
Mintha folyton csak leomolna
váram, hiába építem.
Nem emlékműre van szükségem
- abban nem lehet lakni -,
csak egy otthon kellene nékem,
azért kellene téglát téglára rakni.
Ma már látom, hogy úgy jártam,
mint a Monty Python vár ura:
folyton csak elsüllyed váram,
hiába is rakom újra.
Az alapokkal lehet a baj,
attól repedeznek folyton a falak.
Azért ennyi a kastélyban a jaj:
megbúvó szellemek sóhajtanak.
A habarcsba kevés hitet tettem?
Nem lett elég jó a kötőanyag?
Erősebb lenne, ha ketten
módosítanánk a tervrajzokat?
Új várat építeni nincs erőm;
veszni hagyni a régit.
Foltozgatom lyukas tetőm:
már nem építek újabb kéglit.
Ha elmegyek, majd úgyis összedől.
Nem lesz, aki renoválja.
A romhalmaz lesz majd temetőm:
vámpírok éji bálja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem emlékszem olvastam-e már ilyen verset tőled,ahol minden második sor rímel! Tetszett a versed,csak ismét szomorú!:(
VálaszTörlésValóban, az elmúlt héten ez csak a negyedik keresztrímes versem, most elég sok lett a páros rímes :-)
VálaszTörlésJól van na, bepótolom!:)
VálaszTörlés