Bár jóra, s rosszra szerződtem,
sokszor érzem: jó nem volt soha.
Folytonosan csak vergődtem,
hiányzott életemből a csoda.
Sokszor másik létet akartam,
nem azt, mi adatott,
pedig rosszból csak keveset kaptam,
nem lehet panaszra ok.
Több érzés vív csatát bennem.
Jobb lenne, becsülnöm, tudom,
helyem, s amivé lehettem:
kerekem, hol köreim futom.
A rácsokon túl oly fényesen hív
sokszor a nagyvilág,
hogy néha vágyódón dobban a szív,
pedig a láb fut tovább.
A mókuskerékből még nem tudom,
kiszállni hogyan lehet,
úgy, hogy közben nem töröd
össze ketrecedet,
de valamit tenni kellene még,
míg eljár majd az idő,
és rozsdállva megáll majd a kerék,
és elfogy a levegő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.