A kis nyomdász inas

Gyermekkoromban
nyomdász inasként dolgoztam
vagy három héten át.
A nyomdában egy sarokban
megismertem gyorsan
a nyomdász lét egypár pillanatát.

Persze, a szocializmusban
a gyermekmunka tiltva
volt, ezért csak hittem azt,
hogy a tisztes nyomdász munka
bére volt, mit kaptam,
három hét után, pedig nem volt igaz.

Hiszen nem fizethetett
egy vasat sem nekem
valójában az üzletvezető,
és csak később tudtam meg;
anyám mesélte nekem,
hogy egyszerűen megkérte őt,

a barátot, hogy hitesse el velem,
mit kapok majd, az az én érdemem,
és munkámmal kerestem meg azt.
Papírszemetet hordattak ki velem,
majd olajos rézlemezeket
dörgöltem ronggyal, de a munka igaz

volt, hiszen becsülettel elvégeztetett,
mi a főnök által rám méretett,
és mindegyik napi munka végén
büszkén mentem haza:
a feladat letudva aznapra,
és várt reám a nyári kék ég.