2011. június 15., szerda

Kalap


Kalapot hordok fejemen.
Büszkén viselem.
Nem számít sem napsütés,
sem eső nekem.

Szalma, hogyha tűz a Nap.
Posztó, hogyha fagy.
Hullhat a hó, fújhat szél:
fejemen kalap.

Ismerős, ha néhanap
összefut velem,
előtte kalapomat
mindig megemelem.

Ha egy ajtón lépek be
- jól emlékezem,
apám tanította meg -,
kalapom leveszem.

Fejfedőm megemelem
mindenki előtt,
mikor emberségében
tisztelem meg őt.

Van, mikor kalapomat
meg sem billentem:
jobbágy-mód a hatalmat
még nem fövegeltem.

5 megjegyzés:

  1. Ez egy nagyon jó vers!! Sztem a legjobb, amit tőled olvastam. A Lufi minden sorát érti, többször elolvasva sem találtam benne, még egy kritizálni való ékezetet sem!! "fabidzsó" barátom, LE A KALAPPAL elötted, ez igen, ilyet kell írni.!!! ( azé a qrvára nem esik jól, hogy nem tudok belekötni semelyik sorba sem!):-))))))))

    VálaszTörlés
  2. Köszönöm. Nagyra értékelem (valóban!) elismerésedet.

    VálaszTörlés
  3. Talán Lufi is azért találta jónak, mert nem borús vers.

    VálaszTörlés

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.