2011. június 15., szerda
Kalap
Kalapot hordok fejemen.
Büszkén viselem.
Nem számít sem napsütés,
sem eső nekem.
Szalma, hogyha tűz a Nap.
Posztó, hogyha fagy.
Hullhat a hó, fújhat szél:
fejemen kalap.
Ismerős, ha néhanap
összefut velem,
előtte kalapomat
mindig megemelem.
Ha egy ajtón lépek be
- jól emlékezem,
apám tanította meg -,
kalapom leveszem.
Fejfedőm megemelem
mindenki előtt,
mikor emberségében
tisztelem meg őt.
Van, mikor kalapomat
meg sem billentem:
jobbágy-mód a hatalmat
még nem fövegeltem.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Kedves vers.:)
VálaszTörlésEz egy nagyon jó vers!! Sztem a legjobb, amit tőled olvastam. A Lufi minden sorát érti, többször elolvasva sem találtam benne, még egy kritizálni való ékezetet sem!! "fabidzsó" barátom, LE A KALAPPAL elötted, ez igen, ilyet kell írni.!!! ( azé a qrvára nem esik jól, hogy nem tudok belekötni semelyik sorba sem!):-))))))))
VálaszTörlésKöszönöm. Nagyra értékelem (valóban!) elismerésedet.
VálaszTörlésKöszi.
VálaszTörlésTalán Lufi is azért találta jónak, mert nem borús vers.
VálaszTörlés