2011. június 16., csütörtök
El nem ölelt ölelések
El nem ölelt ölelések
tüze éget minden éjjel.
El nem csókolt csókok íze
fáj az ajkamon.
Elmúlt vágyak, szenvedélyek
kísértenek csáb-reménnyel és a kéjjel,
csalfa képeket vetítve
minden hajnalon.
Bár tudom, hogy emberségem
korlátozza férfi-létem,
s ember voltom megtagadni
sosem akarom,
de szerettem, és a vérem
forr, amikor felidézem régi énem,
s mindig annyi ifjúkori
emlék fáj nagyon.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nem írom le, hogy mi jutott eszembe erről a versről, mert ide hölgyek, és esetlegesen gyermekek is járhatnak. Komoly versnek tűnik, de én egész mást magyaráztam be a kis hülye agyammal magamnak.:-))Hiába, ilyen a mentalitásom! Temetés után szoktunk a rokonokkal a legjobbat dumálni, mert olyan rég futottunk össze.....:-)))
VálaszTörlésNe mondjátok, hogy nem így van!!!
Attól tartok, ezt én most vagy nem értem, vagy jól értem, de akkor inkább nem akarom érteni.
VálaszTörlés..vagy egyik, vagy másik...
VálaszTörlés