2011. június 30., csütörtök
Ess eső!
Elvitték a létrát.Vagy nincs neki lába.
Azért esik bele az ember nyakába.
Pedig hogy lógatja most már reggel óta!
Persze! A cipője nem ázik be soha!
Bezzeg az enyémek! Úgy tocsogok benne,
mintha mindkét talpam egy kacsatalp lenne.
Ha jobban megnézem, furcsán is áll rajta,
mármint hogy a cipő: mint a kacsa talpa.
Sebaj! Majd keresztbe teszem a lábamat,
helyre igazítom imígy imázsomat.
Imázs? Imazsámoly? Nem kell ahhoz cipő!
Le is veszem rögtön. Hadd essen az eső!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hát csak jönne be a jóslatod, minden este 2 órát locsolok...
VálaszTörlésItt esik. Remélem, holnap nem, mert telekre megyek, esőben ne lehet kaszálni, meg bozótot vágni.
VálaszTörlésSzóval, Te is nagybirtokos vagy???:-)))
VálaszTörlésAzt kell mondjam, sajnos. Ugyanis messze van, nincs hol tárolni rajta a szerszámokat, és nincs autóm: ergo több éve nem tudom még rendben tartani sem, nemhogy bármi néven nevezhető hasznom lenne belőle. De nincs, aki megvenné, pedig eladnám.
VálaszTörlésErről az jut eszembe, amikor először túráztunk Bakonybél környékén.
VálaszTörlésMár péntek este esett, mikor odamentünk, szombaton szintúgy, és mi elindultunk szemerkélő esőben a Kőris-hegyre. Hideg is volt, de egyik srác szandálban volt, zokni nélkül. Először megszóltuk, de mikor félúton már szakadt az eső, neki volt a legjobb. Mi tocsogtunk az edzőcipőkben és csak azért léptünk pocsolyába, mert az melegebbnek tűnt.
Háromszor áztam szét eddig életemben (ez azt jelenti: kb az alsógatyámig átázott rajtam minden):
VálaszTörlésEgyetemista koromban egy nyári gyakorlaton a Balaton felvidéken. Mire visszaértünk a táborba, éppen elállt az eső.
Feleségemmel Pécsről gyalogoltunk volna át a Mecseken Mázára, és egy órával az indulás után kapott el az zivatar. Mire Pécsre beértünk, a hátizsákokból is már csak kifelé folyt a víz.
Harmadszor meg olyan 10 éve egy mátrai túrán, amikor Kékesről mentünk le Gyöngyösre. Na ott volt olyan pillanat, hogy a zuhogó esőtől nem láttam, merre kanyarodik a túrista jelzés.