Már...*

Hajad nem simítja arcom,
mióta nem veled alszom.
Nem hallom már szuszogásod,
nem érzem a moccanásod.
Nem melegíted a lábam
hideg téli éjszakában.
Nem csókol az ajkad többé.
Minden álom foszlik köddé
amikor csak a Nap felkel.
Minden elátkozott reggel.

* Horváth Miklós: Még... c. verse alapján.