2011. június 17., péntek
Veremlakás
Berendeztem magamnak gyarló életet.
Hiába gyűlölöm és fáj nagyon,
vetíthetek magamnak most már képeket,
magánerőből poklomat el nem hagyhatom.
Az évek szállnak, mint a pillanat,
nappalra éjszaka, éj a nap után.
Büszkeségem nem kér tőled irgalmat,
halottként élek én most már, bután.
Letelhet még pár hátralévő évtized,
s az életem pokolra száll.
Úgy érzem, eltékozoltam már egy életet.
Jövőmben csak a semmi vár.
Az évek szállnak, mint a pillanat,
nappalra éjszaka, éj a nap után.
Büszkeségem nem kér tőled irgalmat,
halottként élek én most már, bután.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
"Büszkeségem nem kér tőled irgalmat,.."
VálaszTörlésBirkózz meg a büszkeséggel, Joe.)
Heine, aki sok versében csúfolta a hitet, élete végén ezt írta:
Uram ! a lantom összetörve,
A Krisztus szikla törte össze.
Könyörgök mostan lent a porban,
Földig alázva, meghajoltan,
Félig holtan :
Uram, bocsásd meg,
Mit eddig daloltam.!
Hasonlóképpen írt:
Nemes Nagy Ágnes: Kiáltva
Ady Endre: Imádság háború után
Weöres Sándor: "Zsoltár" című versében hozzád hasonlóan szól.
"Úgy érzem, eltékozoltam már egy életet.
VálaszTörlésJövőmben csak a semmi vár."
Ne gondold, hogy ez így van. Szerintem még van írnivalód, és aki ír, - de ez is csak az én véleményem, - az nem él hiába. Vagy megosztja az érzéseit, vagy elmondja, hogy ba..ta el, de mindenképp tanulságos történetek a versek. Az, hogy én nem igazán értek hozzájuk, nem mérvadó, mert lásd alant tanult barátunk, Mirjam sorait, nem épp piskóta költőkkel hoz párhuzamba...
Az a kérdés, ki a megszólított, ugye?
VálaszTörlésVeremlakás... hmmm... El kell költözni belőle. A múlt sem fix, nemhogy a jövő.
VálaszTörlés