Konokul

Konokul, leszegett fejjel
megyek ösvényemen.
Honnan jövök és merre
tartok, mindegy nekem.

Vízmosás szeli át,
vagy hegyomlás zárja utam?
Magas gerincre hág,
vagy mély szakadékba zuhan?

Vezessen hűs patak mellett,
vagy keresztül a habokon,
borítson homályló felleg,
vagy Nap süsse homlokom,

tarthat száz útitárs vélem,
vagy sívó sivatagon
egyedül vesszem el, végleg:
utam el nem hagyhatom.

Nem tudom, van-e célja
utamnak, s egyáltalán:
ér-e valaha célba,
vagy már holnapután

vége lesz az utazásnak,
mit egyedül folytatok én.
megállni lehet tán másnak:
számomra nincs remény.