A megvezetettek

Ez most nem vers.

Én azt gondoltam, hogy az itt következő dolgok evidensek legalábbis olyan emberek számára, akik eléggé intelligensek a XXI. század technológiai eszközeinek használatához, de rá kell jönnöm, hogy sokak számára kimaradtak az általános iskolás tananyagból az alapvető társadalmi ismeretek.

Az egyes érdekek mentén szerveződő politikai-gazdasági csoportok a történelem mindig megpróbáltak saját céljaik eléréséhez tömegtámogatást szerezni. Így volt ez már a törzsi társadalmakban is, az ókori görög demokráciákban, de Rómában és az újkori demokráciák és diktatúrák sorozata is ezen az elven működött.

Senki sem gondolhatja józan ésszel, hogy a Führer saját személyes hadseregébe, a Sturmarbteilungba belépő fiatalok eszmei meggyőződésből választották a Führert, miután következetesen végiggondolták saját társadalmi helyzetüket és az ebből fakadó filozófiai következtetéseket levonták. Senki nem hiheti komolyan, hogy az egykori Munkásőrségbe lépő emberek a fennálló rend politikai igazságosságát és filozófiai hátterének igazságát látva választották a Munkásőrség tagságát. Ezekben a választásokban mindig a manipuláció, a vélt, vagy valós anyagi vagy legalábbis erkölcsi előny adta a legnagyobb lökést. Így van ez ma is. Senki sem gondolhatja komolyan, hogy az alkotmányellenes volta miatt feloszlatott újra és újra szerveződő Magyar Gárdába olyan emberek lépnek be, akik alaposan végiggondolták a rendszerváltás óta lezajlott társadalmi és politikai változásokat, és részletes elemzésnek alávetve a magyar gazdasági, politikai és társadalmi viszonyokat, úgy döntöttek, hogy ez lesz a kibontakozás útja.

Sokkal inkább van arról szó mindegyik esetben, hogy különböző manipulációk áldozataivá váltak, hogy azután inkább ők tehessenek másokat áldozattá, minthogy saját reménytelenségük és elveszettségük tudatával kínlódjanak. A Munkásőrség tömegét nem a Magyar Szocialista Munkásárt elitje adta, hanem a megvezetettek. A Magyar Gárda tömegét sem az a néhány, saját boldogulásához vezető utat egyengető, kétes alak adja, akik munka helyett ezen az úton óhajtják - nem is túl rosszul - biztosítani jövőjüket: a demagóg politikusi jövőhöz csak megfelelően kell tudni felmérni, hogy a körülményekből fakadó elégedetlenséget milyen jelszavakkal lehet tovább szítani. Keresni kell egy bűnbakot, amit mindig könnyű találni, és ami majd eltakarja az alapvető társadalmi igazságtalanságot: A kapitalizmus - más néven polgári demokrácia - soha nem volt, és soha nem is lesz igazságos társadalom. Ezzel a mondattal nem állítom, hogy az ezt a "polgári társadalmat" - és ez nálunk még csak nem is az! - itt megelőző, ma "kommunizmusnak" aposztrofált állam-monopol kapitalizmus igazságos lett volna.
Most éppen a cigányok vannak soron. Voltak már a "kommunisták", régebben a "burzsujok" és "kispolgárok", még korábban a zsidók, és, ha még régebbre megyünk vissza, volt itt már ellensége a keresztény is a kereszténynek (protestáns a katolikusnak). Mindez hol a vallás tisztasága, hol a "szabadság", de leggyakrabban a "nép" nevében. A "nép" az "emberek", a "magyarság" a legmegfelelőbb hivatkozási alap, mert megfoghatatlan: nem Kovács Istvánnról, a három gyermekes munkanélküliről van szó, még kevésbé Lakatos Gáspárról és feleségéről, született Kolompár Erzsébetről. Ők nem a "nép". A "nép" mindig az a halmaz, amelyikkel el lehet hitetni, hogy amikor a vezérszónok kizárólag saját hatalmi törekvéseit - mint Orbán Viktor, Vona Gábor vagy lehetne még sorolni - nézve szónokol, az ő érdekeit képviseli. A demagógia lényege mindig, most és a jövőben is ugyanaz: az aktuális nyomorúság okaként mindig másokat felelőssé tenni. Mindig könnyebb másokon, egy-egy stigmatizált csoporton kitölteni - egyébként akár jogos - indulatainkat, mint saját kezünkbe venni sorsunk irányítását, és fordítani rajta. És ezek az indulatok mindig manipulálhatók. A tömegeket mindig meg lehet vezetni.
Ahogyan íróasztal mellett nem lehet forradalmat csinálni (lásd még: "fülkeforradalom") úgy, a forradalmakat sohasem a fennálló hatalom érdekeinek megfelelően szervezett erőszakszervezetek hajtották végre. Ez ma sem így van. A hatalmat biztosító erőszakszervezetek a történelem folyamán mindig ellenforradalmiak voltak a fogalom kialakulásától - a nagy Francia Forradalomtól - kezdve.

Ma is azok.

Attól, hogy a háromszöget mától körnek nevezzük, még nem fog gurulni. Attól, hogy arra az ellenforradalomra, ami Magyarországon jelenleg zajlik, azt mondjuk - nem meglepő módon haszonélvezői mondják -, hogy forradalom, még nem lesz nagyobb a szabadság. Érdekes megjegyezni, hogy a polgárosodott országok (nevezzem civilizáltnak őket?) nevén nevezték a gyereket: Franciaországban soha nem nevezték forradalomnak a Bourbon restaurációt. Nálunk a két világháború közötti király nélküli monarchia állapotait idéző restaurációt fülkeforradalomnak titulálják haszonélvezői.
Cenzúra még sosem hozott sajtószabadságot. A hatalom központosítása még soha nem növelte a demokráciát. De a diktátoroknak a történelemben eddig mindig csúfos vége lett.