Gondolatkísérlet

Elmegyek.

Elég volt e harminc év nekem.
Ne félj, nem viszek sokat,
Kevéske holmimat
Még ma összeszedem.

A lakással csinálj, amit akarsz;
Ha gondolod, hát eladod,
A gyerektartást, ha nálad marad fiam,
Még három évig úgyis megkapod.

Rám többé ne legyen gondod:
Túl sok eddig se volt,
A kellemetlenséget, mit okozok, megoldod,
Te gyorsan alkalmazkodol.

Hogy én hogy’ élek, mit teszek?
Hát amit eddig tettem én:
Dolgozni járok majd napközben,
És odúmba bújok esténként.

Ja, hogy hol lakom?
Csak akad még valahol számomra hely,
Kialakul majd az is:
Most még nem érdekel.

Hogy veled mi lesz?
Te megoldod ezt is, nem féltelek.
A határozatlanság
Sosem volt erős oldalad neked.

Elmegyek. Ne is csodáld.
Tíz éve várok rád,
És most már nincs tovább.