A bátorság immáron énbennem
lakozik, így magyarázta Oz.
Hogyha nincs már, akit védelmeztem,
A hősiesség nem más, csak egy póz.
Rongyfejemben szalma közt a penge
Feladatra mindhiába vár,
Ha a piros cipők nem kopognak
Sárga téglán többé soha már.
Hiába van bádog mellkasomra
Érdemjelként feltűzve szívem,
Hogyha Dorka hazament Kansasba,
S nem jön vissza többé sohasem.
Valamire jónak kell lennie! Minden bennünk lakozó értéknek!
VálaszTörlésPéldául lehet kormányozni a nyugorokat.
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésEzt most tök komolyan gondoltam! :)
VálaszTörlésCsak még egy versszak már sok lett volna a témából.
Így jobb :? (szerintem nem):
A bátorság immáron énbennem
Lakozik, így magyarázta Oz.
De ha népem nincs, mit védelmezzek,
A hősiesség nem más, csak egy póz.
Rongyfejemben szalma közt a penge
Feladatra nemhiába vár, -----> vagy: Új feladatokra vár (sőt!: új kihívásokra
- ez trendi)
Bár a piros cipők nem kopognak -----> Mióta a cipők nem kopognak
Sárga téglán többé soha már.
Nemhiába van a mellkasomra
Érdemjelként feltűzve szívem,
Noha Dorka hazament Kansasba,
Népemen kell segítenem nekem!
Szerintem ez nem az igazi :(
De így már nem annyira reménytelen...
VálaszTörlésNekem tetszik mindkét változat, más-más a mondanivalójuk...
Na igen, hiszen az volt a cél, hogy megpróbáljam fejre állítani.
VálaszTörlésCsak nekem nem jön be a hurrá optimizmus, már jó ideje, hiába próbálkozom vele. Mindig marad benne némi hamisság.