Félemberek egészsége

Egészséges nem lehet: fél ember csupán,
Ki nem leli meg másik felét sok-sok év után.
Csak fél ember vagyok, aki egész nem lehet,
Fél emberként éltem le a fél életemet.

Hosszú időn át kerestem jobbik felem én,
Hittem többször: rátaláltam - volt is rá remény.
Volt idő, hogy más gondolta: engem keresett,
Pár alkalom után rájött: megint tévedett.

Más is volt, aki hitte, én vagyok, kit keres,
Én meg tudtam: megpróbálni sem lesz érdemes.
Végül is csak megalkudtam egy idő után:
Elfogadtam azt, ki hitte, csakis reám vár.

Fél életem telt el közben, vagy több is, talán,
Összekoptunk, mindhiába: Be kell látnom már,
Az illeszkedés kívülről, bár jónak tűnik,
A köztünk lévő hézagokban csak az űr lakik.

Kiálló szögleteink sokszor élesek,
Lelket horzsolnak sebesre, szívet sértenek.
Ébrenlétem idején egyre gondolkodom:
Kell-e a kötést cserélni köztünk, s magamon?

Egy merő seb életed, ha ő nincsen veled:
Félbe vágva vérzel el, ha nincs másik feled.
Egészség a boldogság, s bár két fél nem egész,
Ha jobb feled hiányzik: az élet szenvedés.