Elhoz majd egy kis unokát talán
Valamelyik gyermekem nekem,
Gyászhangon nem szól azután
Soha többé majd az énekem.
Pelenkázom újra szívesen a babát,
Etetem, vállamon büfögi majd a levegőt:
Megkímélem tőle, ha kell, a szorgos apát,
De a szívéből nem túrom ki őt!
Sétálok a parkban vele, tolom kocsiját,
Szívem dalol majd, ha rám nevet,
Ha hűvös lesz a szellő, adok rá meleg ruhát
Meg ne hűljön kis drágám nekem!
Majd egy barátnak be is mutat talán,
Ha nagyra nőtt, és még megérhetem:
Ez az öregember itt a nagyapám,
Nevet majd rám cinkosan, csibészesen.
Hát igen, az unoka mindig örömet lop még a megcserzett szívekbe is :)
VálaszTörlés"Nagyapa a meséid olyan szépek
Mesélj nekem sokáig még, arra kérlek!
És mondd, nagyapa, igazak a történetek?
Kislányom, csak kitaláltam mindegyiket!
Kitaláltad? De miért? Miért nem mesélsz nekem
Igazat vagy valóságot?
Nagyapa mondta: mert a valóság kegyetlen.
Csak kitaláltam a meséket
Hogy neked olyan jó legyen
Ha arcodat nevetni látom
Az jó nekem."
Én is próbálom az igazat mondani, de annak is örülök, ha a valódit sikerül.
VálaszTörlés