Internet

Esteledvén, mikor a többi ember szunnyad,
Vagy TV villódzásába mered,
Bekapcsolódom a hálózatba újra,
És átugrom vele a földrészeket.

Egy szempillantás, és Japánban vagyok,
Vagy ott, ahol a Nílus ered,
E-mailt olvasok és írok,
Ausztráliába, vagy a szomszédba, Neked.

Enyém a Föld összes tudása,
Az információk tömege vág kupán,
Beléphetek a Potala Palotába,
Vagy meztelen fenekű lányokat bámulhatok bután.

A web2-vel élőben csevegek
Olyan emberekkel, kiket sohasem láttam én,
Művészetekről eszmét cserélhetek,
És mások élményeiben osztozhatok, könnyedén.

Megosztom másokkal gondom-bajom,
Bár visszaélhetnek vele, sokan,
A legfontosabb az óvatos bizalom,
Ha közösségi oldalra vezet utam.

Nem zengek ódát most a technikáról:
Ez egy eszköz csupán,
Sokkal több szól itt barátságról,
Ami embert emberhez köt nap-nap után.

Volt már levelező partnerem Ausztriában nekem,
És mikor Manhattenben füstölögtek a romok,
Egy másik ismerős tudósított a Neten:
A szomszédos ház ablakából írta a blogot.

Megsirattam új zélandi ismerőst:
Felesége írt: többé nem jelentkezik ő,
Három napja elment már otthonról,
Úti célja végleges volt: a temető.

Leveleztem emberrel, kinek
Órája született gyereke,
Boldogan írta a hírt mindenkinek,
Aki örömét megosztotta vele.

A technika eszköz csupán
Arra, hogy szebbé tegye életed,
De hogy szebbé is tegye, igazán,
Szíved keressen meg embereket vele!